Kisangani
Kisangani (korábban Stanleyville vagy Stanleystad) a Kongói Demokratikus Köztársaság Tshopo tartományának tartományi fővárosa (a Tshopo tartomány korábban az Orientale tartomány egyik körzete volt). Kisangani a Kongó partján a Boyoma-vízeséstől északra fekszik. Hivatalosan a vízesések alatt kezdődik a Kongó, addig a folyót Lualabának nevezik. Kisanganit „Kisangani Boyoma” néven is ismerik. A város a fővárostól, Kinshasától számítva a folyó legutolsó hajózható pontja. Éghajlat
Története1883 decemberében Henry Morton Stanley a jelenlegi Kisangani közelében, a Kongó egyik szigetén megalapította a Stanley Falls állomást. Skót mérnökét, Mr. Binnie-t bízta meg a helyiekkel folytatott kereskedelmi ügyek intézésével és a Kongói Szabadállam képviseletével. Nem sokkal ezután, a korabeli írók által gyakran tévesen araboknak nevezett kelet-afrikai, zanzibári rabszolga-kereskedők érkeztek a Stanley-vízesésekhez. Hamarosan feszültté vált a viszony a Szabadállam tisztviselői és a rabszolga-kereskedők között, és egy összeütközést követően az állomáshelyet 1887-ben elhagyták. 1888-ban valamennyire helyreállt a Szabadállam hatalma, miután Tippu Tipet, az egyik legnagyobb hatalmú zanzibári rabszolga-kereskedőt Stanley Falls kerület kormányzójává nevezték ki. A Kongói válság során, 1964 végén simba lázadók foglalták el Stanleyville-t, és 1600 európait túszul ejtettek. 111 nap hiábavaló tárgyalásai után az Amerikai Egyesült Államok, Belgium és egy zsoldosokból álló haderő Frederic Vandewalle ezredes parancsnoksága alatt elindította a Vörös sárkány hadműveletet (Operation Dragon Rouge) a túszok kiszabadítására. A túszszabadító akció légi műveleteit „Vörös sárkánynak” nevezték, „őrült” Mike Hoare és zsoldosai szintén részt vettek Vandewalle támadó alakulataiban. 1966-ban és 1967-ben Kisangani a zsoldosok lázadásának színhelye volt. 1999-ben a második kongói háború során, Kisangani volt a helyszíne az ugandai és a ruandai erők közötti első nyílt összecsapásoknak. Ezt követte a kormányellenes Rally for Congolese Democracy (RCD) lázadó szervezet feldarabolódása Kisangani és Goma környéki táborokba (RCD-Kisangani illetve RCD-Goma). A Kisanganiban létrejött RCD-Kisangani vezetője Wamba dia Wamba lett, Uganda határozott támogatásával. Gomában viszont, amikor 2002-ben végre sikerült a béke-megállapodást tető alá hozni, Goma városának irányítását a ruandai támogatású RCD-Goma vette át. KözlekedésA város repülőtere a Bangoka International Airport (IATA:FKI, ICAO:FZIC).[2] Kisanganit egy áthidaló vasútvonal köti össze a vízesések felett fekvő Ubundu várossal; az országos 2. számú főút a várost az ország keleti részén fekvő Gomával valamint Ruandával köti össze. 2007 októberében jóváhagyták egy, Kisanganit Uganda nyugati részében fekvő Kasese városával összekötő vasút terveit.[3] NépességA város lakosságának változása az elmúlt fél évszázad során: 1958: 121 726 Hivatkozások
Külső hivatkozásokA Wikimédia Commons tartalmaz Kisangani témájú médiaállományokat.
|