Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

 

Klosterbruck

Klosterbruck
TelepülésZnojmo
Ország Csehország
Építési adatok
Építés befejezése1190
Építtető
Elhelyezkedése
Klosterbruck (Csehország)
Klosterbruck
Klosterbruck
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 48° 50′ 29″, k. h. 16° 03′ 31″48.841279°N 16.058659°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 29″, k. h. 16° 03′ 31″48.841279°N 16.058659°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Klosterbruck témájú médiaállományokat.

A Louka-kolostor (csehül: Loucký klášter, Klášter v Louce, németül: Klosterbruck) egy egykori premontrei kolostor a csehországi Znojmóban, a Dél-Morva régióban.

Története

A kolostor alapítása

Georg Matthäus Vischer metszete a 17. századból
A Klosterbruck apátság Znaimban délről

A Judith von Wittelsbach által 1048-ban vagy 1056-ban[1] alapított kápolna helyett II. Konrád cseh fejedelem és édesanyja, Mária 1190-ben kolostort alapított, amelyet gazdagon ellátva átadtak a premontreieknek. Az adomány tartalmazta az altharti és lodenitzi birtokokat. A monostor így Dél-Morvaországban fontos szerepet játszott.

Annak érdekében, hogy Znaimnak az I. Ottokár cseh király által óhajtott bővítését folytatni lehessen, a város területén földcseréről kellett tárgyalni a kolostorral, amelyre 1226. szeptember 19-én került sor.

Története során a kolostort többször kifosztották, például 1242-ben Vitéz Frigyes csapatai, 1252/1253-ban IV. Béla magyar király kunjai. Az ebből eredő gazdasági hanyatlás miatt a kolostor ezután megtagadta a befizetéseket a római pápának. Az ez által kiváltott vita során a klosterbrucki szerzeteseket 1391-ben kiközösítették. Ezt az intézkedést csak az 1392-es befizetés után vonták vissza.

A graduále

1370-ben Marquard és Johann von Schenkenberg kolostornak megszerezte a Chlupice-birtokot. Albrecht főherceg 1421-ben elfoglalta a kolostort, hogy megvédje a huszitáktól, akik 1422. november 14-én ennek ellenére meghódították és felgyújtották. 1440-ben megkezdődött a gótikus stílusú újjáépítés, beleértve azt a palotát is, ahol Judith von Wittelsbach egykor élt. A munkálatokat Niklas von Edelspitz építőmester végezte, és 1498-ig tartott. Ez idő alatt építette a városháza tornyát is Znaimban. Graduáléja 1499-ből származik.

1528 körül a felelős személyek rossz gazdálkodása és Luther Márton tanításainak terjedése a kolostor gazdasági és vallási szempontból újbóli hanyatlásához vezetett.

Bár I. Sebastian apát 1572-től gazdaságilag és vallásilag is helyre tudta állítani a kolostort, és létrehozta a nyomdát, a kanonokokat 1620-ban kiutasították a kolostorból. Csak ugyanazon év novemberében, a fehérhegyi csata után térhettek vissza. 1645 márciusában a svédek is kifosztották Klosterbruckot.

1680-ban nyolc évig tartó átalakítási és újjáépítési munkálatok kezdődtek. 1692-ben a kolostor 35 300 rajnai guldenért megvásárolta a mislitzi uradalom egy részét a mislitzi piaccal (Mitterdorf és Böhmdorf Miroslaw kastélyával), Wenzelsdorf falut és tartozékait Ferdinand von Morzintól; ehhez társult az altharti és klupitzi birtok eladási kötelezettsége. 1693. november 11-én Gregor Klein apát eladta a Klupitz-birtokot Maximilian Ernst Jankovsky von Vlashingnek.

Az első sziléziai háború alkalmával Mária Terézia Klosterbruckba érkezett. Az osztrák hadiláda adományáért cserébe a kolostor hadiadó-mentességet kapott.

Miután a porosz huszárok elfoglalták Klosterbruckot 1742. február 16-án, a kolostort magas hadisarc megfizetésére kötelezték. II. Frigyes porosz király többször is „meglátogatta” a kolostort. Többek között a harangok érdekelték, amelyeket állítólag aranyból és ezüstből öntöttek.

Feloszlatása

A klosterbrucki apátságot 1748-tól Franz Anton Pilgram tervei alapján építették újjá. A tervek szerint egy hatalmas négyszögletű, saroktornyos épület, a belső udvarban kert volt, amelybe az új épületbe integrált templomnak kellett benyúlnia. 1761 és 1778 között Franz Anton Hillebrandt megtérése folytatódott. A jozefini reformok során azonban a kolostort 1784-ben feloszlatták.

Ekkor már csak a teljes keleti szárny, valamint a szomszédos északi és déli szárny nagy része készült el. A művészi tervezésben olyan fontos művészek vettek részt, mint Johann Baptist Wenzel Bergl vagy Franz Anton Maulbertsch .

A kolostor feloszlatása után a kollégiumi könyvtár és annak berendezése a strahovi kolostorba került, a nyomtatványok és kéziratok egyéb állományai pedig más könyvtárakba. Az összes többi könyvet 1790. november 14-én elárverezték. Ily módon klosterbrucki könyvek a znaimi kapucinus kolostor könyvtárába is bekerültek.

A kolostor épületét dohánygyárként, katonai akadémiaként, végül a 20. századig laktanyaként használták. A templom, amit érdemes megnézni, plébánia maradt. A kolostort ma a Znovín Znojmo bortermelő látogatóközpontként és bormúzeumként használja, és látogatható. Morvaország legrégebbi fennmaradt orgonája a Szent Vencel-templomban található.

A kiterjedt kolostorvagyonból alakultak ki Klosterbruck, Butsch, Lechwitz, Mißlitz, Krawska, Mühlfraun és a Zuckerhandl birtokok, amelyeket a vallási alaphoz rendeltek és a Morva-Sziléziai Állami Jószágigazgatás kezelt. A 19. században nagyrészt elárverezték. 1827. január 2-án a Morva-Sziléziai Állami Vagyonértékesítő Bizottság eladta a klosterbrucki uradalmi birtokot a hozzátartozó Tasswitz-St. javakkal együtt. Clara és Alt-Schallersdorf Karl Emanuel és Leopold von Liebenberg de Zsittin bécsi bankároknak.

A Genius Akadémia

Az akadémiát – a (leendő) úttörők képzési központjaként – a 18. század végén kellett volna költöztetni Bécsből, de a tervet ismét elvetették.

1851 februárja után a Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia keretében Bécsben egy k.u.k. Genius Akadémiát alakítottak ki és ennek megfelelően a tantervet is megváltoztatták, az új akadémiát rövid időn belül Ferenc József császár parancsára átköltöztették a Bruck-kolostorba. Mivel a kolostorban csak a bentlakásos iskola és az akadémia vezetőségének hivatali lakásai helyezkedtek el, a szintén korabeli dohánygyár épületeit az akadémia céljára alakították át. Csak egy kis lovardát kellett újjáépíteni. Meg kell jegyezni, hogy ezt a döntést egy megbízás alapján eljáró bizottság hozta meg, bár ismert volt, hogy nincs tiszta ivóvíz, ami miatt a Thaya menti lakosság többször is kolerajárványokban szenvedett.

A szervezeti változások és az áthelyezés következtében a tanárok és dolgozók nagy része korkedvezményes nyugdíjba vonult, vagy áthelyeztette magát, és az első tanfolyamot nem sikerült megtartani a tervek szerint.

Személyiségek

  • Prokop Diviš (1698–1765), aki 1720-ban csatlakozott a premontrei rendhez Klosterbruckban, cseh premontrei kanonok, tudós és feltaláló volt.
  • Johann Jahn (1750–1816), katolikus teológus és orientalista, a kolostorban tanult és tanított
  • Klemens Maria Hofbauer (1751–1820) 1770 körül költözött a znojmói pékségből a klosterbrucki apátságba, ahol először a kolostor pékségében dolgozott, majd az apát magánszolgája lett. A négyosztályos kolostori iskola első négy osztályát is itt járta ki. 1774-ben elhagyta Klosterbruckot, és remete lett.[2]
  • Hermine von Janda (1854–1925), táj- és virágfestőnő
  • Wilhelm Carl Gustav Ritter von Doderer (1854–1932), osztrák építészmérnök és építőipari vállalkozó

Irodalom

  • Hellmut Bornemann: A klosterbrucki apátság 800 éve (1190–1990). A Dél-Morva Tájtanács kiadója, Geislingen an der Steige, 1990, ISBN 3-927498-12-2
  • Irene Crusius, Helmut Flachenecker (szerk. ): Tanulmányok a Premontrei Rendről, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2003, ISBN 3-525-35183-6 (A Max Planck Történeti Intézet publikációi 185.) (Studies on the Germania Sacra 25.)
  • Friedrich Gatti: A KK mérnöki és a KK Genie Akadémia története, 1717–1869. Megbízásra W. Braumüllerrel, Bécs, 1901

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kloster Louka című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Prefix: a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Portal di Ensiklopedia Dunia

Kembali kehalaman sebelumnya