Kripta

A kripta (más néven sírbolt^[1]) a temetkezőhelyek egyes fajtáinak összefoglaló neve. A kripta (sírbolt) legalább kettő koporsó elhelyezését biztosító al-és felépítményből álló temetési hely. Méretét a befogadó koporsók száma határozza meg. A temető tulajdonosának hozzájárulásával, építési engedéllyel építhető. A kriptának a temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta.^[2]

A kripta görög eredetű szó (κρύπτω = befed, elrejt).

Kezdetben föld alatti temetkezőhelyet jelentett. A középkorban legjellemzőbb típusa a templomok keleti felén, a szentély alatt épült altemplom volt, ahová nemcsak egyházi és világi méltóságokat temettek, de ott őrizték a fontosabb ereklyéket is.

Később így kezdték nevezni a temetőkben főleg családok, illetve világi személyek számára épített sírboltokat is.

• 
  A Schober-sírbolt a Farkasréti temetőben
• 
  A Horthy-család sírboltja Kenderesen
• 
  Lyka sírbolt a Kerepesi úti sírkertben
• 
  A bayeux-i Notre-Dame-székesegyház kriptája Franciaország (11. század)
• 
  A toulouse-i Saint Sernin bazilika kriptája
• 
  A worcesteri katedrális kriptája
• 
  Az arnhemi Szent Eusebius templom kriptája
• 
  A mártírkő a zürichi Wasserkirchében
• 
  A zürichi Grossmünster kriptája Nagy Károly szobrával
• 
  A Hofkirche kriptája a requiem-oltárral

• Katakomba
• Mauzóleum
• Síremlék
• Temető

• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 558. o. ISBN 963-9257-04-4  

Nézd meg a kripta címszót a Wikiszótárban!

• 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről