Második Teleki-kormány

A második Teleki-kormány 1939. február 16. és 1941. április 3. között állt Magyarország élén, gróf széki Teleki Pál második miniszterelnöksége idején.

A második Teleki-kormányt belpolitikai téren leginkább a konzervativizmus jellemezte. A kormány igyekezett elhatárolódni a szélsőjobboldali mozgalmaktól, így pl. betiltotta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, de ugyanakkor elfogadtatta a parlamenttel az ún. második zsidótörvényt, melyet még Imrédy Béla nyújtott be miniszterelnöksége idején.

A kormány aktív külpolitikát folytatott, melyet a tengelyhatalmak és a nyugat-európai országok közti egyensúlyozás jellemzett. A kormány nem sokkal megalakulása után, február 25-én csatlakozott a szovjetellenes Antikomintern paktumhoz. Csehszlovákia szétesése után, miután Szlovákia március 14-én kikiáltotta függetlenségét, majd másnap Kárpátalja is, a Honvédség - a németek hallgatólagos beleegyezésével megkezdte Kárpátalja megszállását, melyet március 18-ra fejeztek be, majd egy március 23 és április 4 között vívott magyar - szlovák háborúban újabb településeket foglaltak el Kelet-Szlovákiában.

Amikor 1939. szeptember 1-jén a Harmadik Birodalom lerohanta Lengyelországot, Teleki nemcsak, hogy megtagadta a hadműveletben való katonai részvételt, hanem - Hitler nagy felháborodására - a német csapatszállítást sem engedélyezte a magyar vasútvonalon, egyedül a kassai vasútvonalat bocsátotta a németek rendelkezésére, kizárólag hadfelszerelés szállítására. Később Kárpátalján keresztül megkezdődött a lengyel menekültek szervezett bemenekítése az országba, sőt, Balatonbogláron lengyel tannyelvű iskolát is nyitottak a menekültek számára.

Később, a téli háború idején a kormány már nem volt semleges állásponton, sőt, egy magyar önkéntesekből felállított osztagot is kiküldtek a finnek támogatására, Kémeri Nagy Imre főhadnagy parancsnoksága alatt.

A Teleki-kormány igyekezett Szlovákia után Romániával szemben is revíziót elérni, így az 1940-es év folyamán román - magyar tárgyalások kezdődtek Szörényvárott, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Magyarország ekkor kijelentette, hogy szükség esetén fegyveres beavatkozásra szánja el magát (habár az erőviszonyok még a kezdeti sikereket is kétségessé tették volna). A konfliktust azonban végül egy német - olasz döntőbíróság oldotta meg Bécsben, ahol augusztus 30-án kihirdették a második bécsi döntést, melynek során Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza (Észak-Erdélyt és a Székelyföldet), 2 460 000 fővel, melynek 54,6%-a magyar volt. A Magyar Honvédség ünnepélyes keretek közt vonult be a visszakapott területre, de több helyen, főként Zilah környékén atrocitásokra is sor került a román lakosság ellen.

A második bécsi döntést követően, mivel a tengelyhatalmak lekötelezettjévé vált, a kormány a német - magyar kapcsolatok lazítása végett 1940 végén örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával, amelyet azonban sem Horthy, sem a tisztikar, sem az ország közvéleménye nem fogadott kitörő örömmel, tekintettel arra, hogy Délvidék Trianon óta Jugoszláviához tartozott és a terület visszaszerzését kívánták. Amikor 1941 áprilisában az addigi németbarát jugoszláv kormányt puccsal megbuktatták, Németország felkészült az ország lerohanására, és ebben számított Magyarország segítségére is. Teleki tartani próbálta magát a szerződéshez, de mind a Honvédség tisztikara, mind Horthy a megszállásban való részvételt támogatta. Amikor Nagy-Britannia jelezte Magyarország irányába, hogy Jugoszlávia megtámadása esetén hadüzenetre számíthat, Teleki a kilátástalan helyzetben április 3-án éjjel öngyilkosságot követett el. Halála után a kormány is megbukott, majd április 7-én új kormány alakult a korábbi külügyminiszter, Bárdossy László vezetésével, amely szakítva elődje politikájával részt vett Jugoszlávia megszállásában és belesodródott a második világháborúba.

Magyarország kormányai a '30-as években