Míkisz Theodorákisz

Míkisz Theodorákisz
Életrajzi adatok
Születési név	Mihaíl Theodorákisz
Született	1925. július 29.[1][2][3][4][5] Híosz[6][7]
Elhunyt	2021. szeptember 2. (96 évesen)[8][9][10][11][12] Athén[13]
Sírhely	Galatas Chanion Cemetery
Házastársa	Mirtó Altínoglu (1953–2021)
Gyermekei	Jórgosz Theodorákisz Margaríta Theodorákisz
Iskolái	Párizsi Konzervatórium Athéni Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok	filmzene, opera, balett, szimfónia, oratórium
Hangszer	hegedű zongora
Díjak	a francia Becsületrend parancsnoka grand officier de l'ordre de Mérite du Grand-Duché de Luxembourg Nemzetközi Lenin-békedíj (1983) BAFTA-díj a legjobb filmzenének (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1970) Lenin Komsomol Prize a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora a Salzburgi Egyetem díszdoktora a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem díszdoktora Barátságért Érdemrend Honorary member of the Athens Academy (2013) a Montréali Egyetem díszdoktora honorary doctor of Istanbul University
Tevékenység	zeneszerző
Kiadók	Folkways Records Philips EMI United Artists Records Polydor Records RCA Victor Sirius
IPI-névazonosító	00030479005
Míkisz Theodorákisz aláírása
Míkisz Theodorákisz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Míkisz Theodorákisz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mihail "Míkisz" Theodorákisz, görögül: Μιχαήλ "Μίκης" Θεοδωράκης (Híosz, 1925. július 29. – Athén, 2021. szeptember 2.) BAFTA-díjas görög zeneszerző, kommunista politikus.

Míkisz Theodorákisz 1925. július 29-én született Jeórjiosz Mihaíl Theodorákisz és Aszpaszía Pulákisz gyermekeként. Gyermekkorától vonzotta a népzene és az egyházi zene, dalokat írt, 17 éves korában már koncertet is adott.

1943-ban költözött Athénba, ahol bekapcsolódott a görög kommunisták német- és olaszellenes fegyveres ellenállási szervezetébe, az ELASZ-ba(wd).^[14] A kommunisták oldalán harcolt az 1944 és 1948 közötti görög polgárháborúban is. Többször letartóztatták, bebörtönözték, megkínozták, de 1950-ben befejezhette az athéni konzervatóriumot. Krétára utazott, ahol a Chania Music School vezetője lett és megalapította első zenekarát. 1953-ban megnősült, 1954-től pedig Párizsban folytatta zenei tanulmányait, Olivier Messiaen, Eugene Bigot és René Leibowitz tanítványa volt.

Gazdag zeneszerzői munkásságot folytatott, a legnagyobb sikereket balettzenéivel aratta. I. szvit című munkája 1957-ben a moszkvai Sosztakovics-fesztiválon kapott aranyérmet. Antigoné című darabját 1959-ben a londoni Covent Gardenben mutatták be. 1959-ben a brit Michael Powell a Teruel szerelmesei című balettjéből megrendezte a Honeymoon című filmet, ami díjat nyert Cannes-ban, és főcímdalát a Beatles is műsorára tűzte.^[14]

1961-ben visszatért Görögországba. A Grigorisz Lambrakisz baloldali politikus ellen elkövetett merénylet után részt vett a Lambrákisz Demokrata Ifjúsági Szövetség megalapításában. Az 1964-ben bemutatott, három Oscar-díjat elnyert Zorba, a görög című film zeneszerzőjeként világhírű lett. A film betétdala, a Zorba tánca című szirtaki(wd) a filmtől függetlenül is világsláger lett, az önálló album 11. helyen szerepelt a Billboard slágerlistáján, a filmzene maga pedig 6. lett a brit slágerlistán. A Zorba azóta is a görög zene megtestesítője a világon, Görögországban pedig Teodorákisz nemzeti hős, élő legenda lett, dalai népzenévé váltak.^[14]

Az 1967-es görögországi jobboldali katonai puccs után a junta Teodorákiszt elhallgattatta, zenéjét betiltották. Az 1969-ben Costa-Gavras által Franciaországban rendezett Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája(wd) című francia-algériai film zenéjét is ő szerezte. 1970-ben a nemzetközi kulturális nyomás eredményeképpen (többek között Leonard Bernstein, Sosztakovics, Arthur Miller lépett fel az érdekében) elhagyhatta Görögországot. Ezután a katonai junta elszánt kritikusaként járta a világot, majd a diktatúra bukása után, 1974-ben nagy ünneplés közepette térhetett haza.^[14]

1981–1986 között Görögország Kommunista Pártja(wd), 1989–1993 között pedig a konzervatív Új Demokrácia párt parlamenti képviselője volt. Utóbbi minőségében segédkezett egy nagykoalíció létrehozásában, aminek a polgárháború óta először a Görög Kommunista Párt is részese lett. 1990–1992 között tárca nélküli miniszter volt. A 2010-es években a radikális baloldali görög párt, a Sziriza tagja volt.^[14]

1992-től a Görög Állami Rádió (ERT) kórusának és két zenekarának általános zenei igazgatója volt.^[15]

• Assia-Gonia (zenekar, 1945-1950)
• Oedipus Tyrannus (vonósok, 1946)
• Szonatina no. 1, 2 (1957, 1958)
• Epiphania (dalciklus, 1959)
• Elektra, Phaedra, Zorba, a görög, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája(filmzenék, 1962, 1965)
• Arkadiasz no. 1–10 (dalciklus, 1968-1969)
• Canto General (poporatórium, 1972)
• Bizánci mise (1982)
• Requiem (1985)
• Kosztasz Kariotakisz (opera, 1985)
• Medea (opera, 1990)
• Elektra (opera, 1993)
• balettek, szimfóniák, oratóriumok, dalok, filmzenék, olimpiai kantáta (1991)
• Az utolsó balkáni nagyúr (filmzene, 2005)
• Mauthauseni oratórium

• Önéletrajza négy kötetben (1986–1992)

• A moszkvai Sosztakovics Fesztivál Aranyérme (1957)
• Copley-díj (1957)
• az Athéni Dalfesztivál 1. díja (1961)
• Sibelius Érem (1963)
• BAFTA-díj a legjobb filmzenének (1969)
• francia Becsületrend (2007)
• Nemzetközi Lenin-békedíj (1983)
• az Onasszisz-alapítvány díja (2000)

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• ↑ Legát: Legát Tibor: Az utolsó békeharcos: Míkisz Theodorákisz (1925–2021). Magyar Narancs, (2021. szeptember 16.) 33–34. o.

• Jacques Coubard: Theodorakisz. Görögország – álom és lázálom; ford. Tarisznyás Györgyi; Gondolat, Bp., 1971
• STOP.hu