MagrebA Magreb vagy Magrib, ritkábban Mogreb (gyakori, angol írásmóddal Maghreb, arabul المغرب العربي al-Maġrib al-ʿArabī) Észak-Afrika egyik nagy régiója, a Nílus folyótól nyugatra és a Szahara sivatagtól északra, gyakorlatilag az Atlasz-hegység. A Magreb szó „nyugat”-ot jelent, „ahol (a nap) lenyugszik”. Geopolitikai értelemben a Magreb térséghez Marokkót, Nyugat-Szaharát, Algériát, Tunéziát és a régiót az Arab Kelettől (Mashriq) elválasztó, sivatagos Líbiát szokták sorolni (néha Mauritániát is, de ezt az utóbbi országot máskor inkább Nyugat-Afrikához sorolják). A középkorban az Ibériai-félsziget arab államai is a magrebi kultúrkörbe tartoztak. Más megfogalmazásban a Magreb térséghez az Arab Magreb Unió országai tartoznak Nyugat-Szaharával kiegészítve. Az al-Magrib elnevezés arabul egyúttal Marokkót is jelöli, bár Marokkó hivatalos neve al-Mamlaka al-Magribíja (Nyugati Királyság). Korábban Marokkó neve al-Magrib al-Akszá volt, azaz „Távol-Nyugat”. A Magreb közös vonásaiVegyes eredetű lakosságA Magreb lakói kevert etnikai eredetűek. Fő örökségük a berber és az arab vér. Ezt a keveréket – különösen Mauritániában – néha mórnak nevezik. A Szaharán túli kereskedelem sok nyugat-afrikai betelepülőt hozott ide, utódaik aránya a teljes népességhez mérten dél felé haladva növekszik. Az északi, part menti városokban viszont az európai bevándorló volt sok: moriszkók (kikeresztelt spanyol muszlimok, akik a reconquista elől menekültek), franciák, olaszok, spanyolok és mások, akiket a kalózok hurcoltak el, illetve törökök, akik az Oszmán Birodalom terjeszkedése során érkeztek ide. A nagyobb városokban a történelem folyamán jelentős zsidó közösségek léteztek. Genetikai kutatások kimutatták, hogy Tunézia és Algéria lakosságának egy része hordoz magában európaiakra, elsősorban germánokra jellemző géneket. Ezek valószínűleg az ókor végén, az Ibériai-félsziget felől bevándorolt vandáloktól erednek, akik beolvadtak a helyi lakosságba. Algériában különösen nagy európai bevándorló közösségeket alkottak a francia gyarmati uralom alatt ide érkezett pied-noir-ok („feketelábúak”), de nagy részük az algériai függetlenség elnyerésének környékén távozott. Nyelvi hagyományA berber nyelveket szinte kizárólag a Magrebben beszélik és eredetileg (az arab törzsek benyomulása előtt és még ezután is) az egész térségben beszéltek is berberül. A Magreb arab dialektusai sok közös vonással rendelkeznek, amely megkülönbözteti őket a Közel-Keleten és Egyiptom jó részében használt más dialektusoktól. Korábban a Magrebben még az arab írásmód, az ún. magrebi írás is eltért a máshol használt (kúfi, később rukaa) írástól, például a fá alá és a qáf fölé pont került, ez azonban a 20. század végére eltűnt a használatból. Magreb konyhaAz arab konyha is hasonló hagyományokat ápol a Magrebben. Habib Burgiba tunéziai politikus egy ízben úgy fogalmazott, hogy „ez az a föld, ahol mindig kuszkuszt esznek”. Vallás a MagrebbenA régió lakosainak domináns része muszlim, akik a szunnita malikita jogi iskolához tartoznak, bár elszórtan ibádita közösségek is élnek a térségben. A maraboutok, a vallási bölcsek, és sírjaik tisztelete hagyomány (amit a 20. század megnyirbált), erről tanúskodik a Magreb térképein a sok Sidi (úr, mester) tagot tartalmazó helynév. A Magreb vidéken hagyományosan a závija nevű iszlám iskolák és imahelyek terjesztették a műveltséget és a hit ismeretét. ÉpítészeteA Magreb építészetére jellemzők a kaszba nevű citadellák, a fehérre meszelt falú öreg városrészek, a keskeny utcák és kőből, fából és sárból felhúzott többemeletes épületek. A Magreb történelmeA Magreb mai területei
A Magreb középkori régiói
További információk
|