Magyar Lajos (újságíró)

Ez a szócikk a kommunista újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Magyar Lajos (egyértelműsítő lap).

Magyar Lajos
Magyar Lajos 1919-ben
Született	1891. november 25.[1] Istvándi
Elhunyt	1937. november 2. (45 évesen)[2][3] Moszkva Szovjetunió[4] butovói kivégzőhely
Állampolgársága	magyar szovjet
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Péchy Blanka
Foglalkozása	újságíró
Tisztsége	a Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918–1919)
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Magyar Lajos (1908-ig Milhofer,^[5] írói álnevein: Nemo, Hunor) (Istvándi, 1891. november 25. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1937. november 2.)^[6] magyar kommunista újságíró, Péchy Blanka színésznő férje.^[7]

Milhofer Ignác és Beck Lujza gyermekeként született zsidó családban.^[8] 1910–11-ben a Pécsi Hírlap, majd 7 évig a Világ munkatársa.^[9] A Szellemi Termékek Országos Tanácsa sajtóbizottságának a vezetője volt 1919-ben.^[9] 1919 júniusában Az Ember című lapban közzétett Szabó István az ellenforradalom publicistája című cikke miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás vádjával került bíróság elé.^[10] A Magyarországi Tanácsköztársaságban játszott szerepéért tíz évi börtönre ítélték, de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően a Szovjetunióba távozott, ahol belépett a kommunista pártba.^[11]

1922-től 1926-ig a TASZSZ és a Pravda munkatársa volt. 1926-27-ben Kínában dolgozott diplomataként. Ő irányította a védekezést a sanghaji szovjet főkonzulátus elleni 1927. november 7-ei fegyveres támadás során.^[12]

Moszkvába visszatérve kutatóként és egyetemi előadóként helyezkedett el. Az ázsiai országok szocioökonómiai problémáival foglalkozott. 1935-ben a Kirov elleni merényletben való részvétel vádjával letartóztatták. 1937. november 2-án a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma bűnösnek találta és halálra ítélte, 1940. július 17-én kivégezték, 1956. június 30-án rehabilitálták.^[13]

Pécsett utca viseli a nevét.^[14] Felesége, Péchy Blanka 1986-ban díjat alapított az emlékére újságírók számára.^[7]

• Háborús Balkán (Bölöni Györggyel, Bp., 1912)
• A magyar forradalom. Élmények a forradalom főhadiszállásán (Bp., 1919)
• „Mária Nosztra”. Riportsorozat apácabörtönőrökről és kommunista rabnőkről (New York, é. n., de 1925 előtt)^[15][16]
• The world economic crisis and the end of capitalist stabilisation (New York, é. n.)
• Die rote Hölle. Die Wahrheit über die bolschewistischen Gefängnisse (Berlin, 1924)
• Ocserki po ekonomike Kitaja (Moszkva, 1930)
• Késői tudósítások (Sajtó alá rendezte, bevezette Péchy Blanka, Bp., 1966)

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 5.)

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965
• Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929
• Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 397–398. o. ISBN 963-547-414-8  
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
• Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció (Bp., 1990)