|
Miriam Hopkins
Ellen Miriam Hopkins (Savannah, Georgia, 1902. október 18. – New York, 1972. október 9.) Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő, a harmincas évek sikeres színészeinek egyike volt. Élete _8.jpg) _poster_1.jpg)  Korai évekHopkins jómódú családba született 1902-ben, Savannah-ban. Szüleinek a házassága nem volt boldog, ezért elváltak, mikor Hopkins kicsi volt. Hopkins nővérével, Rubyval együtt az anyjához került, és a nagyapához költöztek Bainbridge-be.[2] Tizenhárom éves volt, mikor elköltöztek Syracuse-ba (New York állam), ahol nagybátyja támogatta őket.[2] Hopkins a Goddard Főiskolán diplomázott, majd zenét tanult, részt vett színdarabokban, ének- és zongoraleckéket vett.[2] A Leboska nevű tánccsoporthoz csatlakozott, és velük járt fellépésekre, amíg el nem törött a bokája.[2] A siker íze1921-ben debütált az Irving Berlin komponálta Music Box Revue musical kórusának tagjaként a Broadwayn.[3] Nem sokkal később már saját szerepet is kapott, és az elismerő kritikák hatására 1930-ban a Paramount Pictures leszerződtette.[2] Hopkins még ebben az évben munkába is állt a Fast and Loose forgatásán. Ezt követte Maurice Chevalier mellett A mosolygó hadnagy című romantikus film Ernst Lubitsch rendezésében. Hopkins a Dr. Jekyll és Mr. Hyde című horrorisztikus drámában élhette meg első filmszínészi sikerét mint Ivy Pearson, a prostituált, annak ellenére, hogy a film végső változatára sok olyan jelenetet kivágtak, amiben ő is szerepelt.[2] Az igazi áttörése azonban egy évet váratott magára. 1932-ben ismét Ernst Lubitsch-csal a rendezői székben forgatták le a Becsületes megtaláló című filmet, ahol Hopkins Lilyt, a tolvajlányt alakította. Kétségkívül innen indult be igazán Hopkins karrierje, egymás után kapta a szerepeket olyan sikerfilmekben, mint a Nobel-díjas William Faulkner Szentély című regényének adaptációja, a Story of Temple Drake, vagy a Design for Living, ami Noël Coward színdarabján alapult.[3] További sikerfilmjei voltak ez időben a Two Kinds of Women, The Richest Girl in the World, Ártatlanok és a Barbary Coast. A Davis-konfliktus1936-ban Hopkinst Oscar-díjra jelölték a Becky Sharp címszerepéért, amely William Makepeace Hiúság vására című regényének feldolgozása volt.[3] A híressé vált Elfújta a szél castingja során Hopkinst is számításba vették Scarlett O’Hara szerepére, de Selznick, a producer Vivien Leigh-t választotta. Hopkins nagy reményeket fűzött a meghallgatásához, mivel déli akcentussal beszélt és neki is Georgia volt a szülőföldje, akárcsak Scarlettnek, ezért igen nagy csalódás érte akkor.[3] Kétszer alakított egy párost Bette Davisszel, először A vén leány című filmben (1939), majd a Régi ismerősben (1943), a nyilvánosság számára addigra már világos volt, hogy a két színésznő nem ápol egymással baráti kapcsolatot. Egyrészt Davis kapta meg a Jezabel főszerepét 1938-ban, amelynek eredeti, színpadi változatában Hopkins játszott a szerepet. Ezt csak tetézte, hogy Davis Oscar-díjat nyert az alakítással. Másrészt kitudódott, hogy Hopkins férjének, Anatole Litvaknak viszonya volt Davisszel, ami azonnal rosszindulatú közbeszéd tárgyává vált.[2][4] A kör bezárulHopkins a negyvenes években visszatért a színpadra, rádiós műsoroknak kölcsönözte a hangját, mint a Suspense and Inner Sanctum, a Lux Radio Theatre és a Campbell Playhouse.[2] A televíziónak kezdett dolgozni, és olyan népszerű programok részévé vált, mint a Chevrolet Tele-Theatre (1949) vagy a Pulitzer Prize Playhouse (1951), ami arról volt nevezetes, hogy a Pulitzer-díjas regényeket, színdarabokat sugározta képernyőre.[2] Kései szerepeihez tartozik Az örökösnő (1949), amiért Golden Globe-díjra jelölték, a Mating Season, a Carrie és a Végzetes rágalom Audrey Hepburnnel és Shirley MacLaine-nel, amelynek korábbi feldolgozásában egyszer főszerepet játszott (Ártatlanok (1939)), ezúttal mellékszerephez juttatta. 1960-ban csillagot kapott a Hírességek sétányán mozgókép és televízió kategóriában. MagánéleteHopkins négyszer kötött házasságot. Első férje, Brandon Peters színész egy évig volt a hitvese. Őt követte 1928-ban Austin Parker író, akitől 1931-ben elvált. 1937-ben Anatole Litvak rendező kérte meg a kezét, de a férj botrányos viszonya Bette Davisszel kitudódott és ez külön útra terelte őket 1939-ben. Negyedik, egyben utolsó házasságát Raymond B. Brock haditudósítóval kötötte 1945-ben, de a frigyet 1951-ben felbontották. Hopkins 1932-ben örökbe fogadott egy fiút, Michael T. Hopkinst.[2] A színésznőt szívroham vitte el 1972-ben, és Bainbridge-ben temették el az Oak városi temetőben.[2] FilmográfiaFellépései a Broadwayn[5]
Filmek
Televíziós sorozatok
Díjak és jelölések
Jegyzetek
Források
Irodalom
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
