Első írásos említése az 1240-es évekből származik, de a település határában a neolitikumból és a bronzkorból származó leleteket is találtak. A faluban 1330-ban már kőtemplom állt. A 16. század közepén a török hódítások miatt elnéptelenedett, a törökök kiűzése után az Amadé család birtokába került. A 18. század végén a Bajzáth-család birtokolta a települést.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,7%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,2% görögnek, 1,1% németnek, 0,2% románnak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 32%, református 17,4%, evangélikus 1,6%, felekezeten kívüli 18,1% (30,7% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% németnek, 0,2% örménynek, 0,2% görögnek, 0,2% szlováknak, 3,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19,3% volt római katolikus, 12% református, 0,9% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 27,7% felekezeten kívüli (38,4% nem válaszolt).[19]
Nevezetességei
Mohai Ágnes víz: évszázadok óta ismert kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, de nátriumot és káliumot is tartalmazó ásványvíz, mely elsősorban légzési és emésztési hurutos bántalmakra ajánlott. (Nevét Bajzáth Ágnesről, a birtokoscsalád tagjáról kapta 1880 körül)
A forráshoz vezető platánsor. (Eredetileg a birtokoscsalád ültette a XIX. sz. végén)
Tikverőzés: minden évben húshagyókedden tartott vidám esemény, mely során a falu fiataljai korommal kenik be a lányokat, nőket. [1]
Temetőkereszt.
Magyarországon itt a legtöbb az egy emberre jutó kutyák száma
.svg)
