|
Némethy Géza
Némethy Géza (Tiszapolgár, 1865. augusztus 17. – Budapest, 1937. március 15.) klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító, költő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A római irodalom kiváló tudósa volt, számos ókori szerző – Cicero, Vergilius, Ovidius, Tacitus és mások – műveinek kritikai szövegkiadása, illetve magyarra ültetése fűződik a nevéhez. Két évtizeden keresztül, 1912 és 1933 között a budapesti tudományegyetemen a klasszika-filológia tanszékvezető egyetemi tanára volt. Művei egy részén neve Némethy Geyza alakban szerepel. ÉletútjaA középiskolát 1875 és 1883 között a nagyváradi főgimnáziumban végezte el. 1883-ban kezdte meg felsőfokú klasszika-filológiai tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, bölcsészdoktori oklevelét 1887-ben szerezte meg. 1887–1888-ban állami ösztöndíjjal a lipcsei és berlini egyetemeken képezte tovább magát, majd 1888-tól 1902-ig gimnáziumi tanár volt a Markó utcai római katolikus (később állami) főgimnáziumban. Eközben 1890-ben klasszika-filológiából magántanárrá habilitált a Budapesti Tudományegyetemen, 1896 után pedig nyilvános rendkívüli tanári címmel végezte az oktatómunkát. 1902-től egyúttal az Eötvös Kollégium szakvezető tanára is volt. 1909 után négy évig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, majd 1912-től 1933. évi nyugdíjazásáig a Budapesti (1922 után Pázmány Péter) Tudományegyetemen volt a klasszika-filológia nyilvános rendes tanára. Aktív éveiben, 1910 és 1933 között részt vett az Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság munkájában is. MunkásságaÉrdeklődése homlokterében a római irodalom története és jelesebb szerzőinek életműve állt (pl. Cicero, Vergilius, Horatius, Propertius, Tibullus, Lygdamus, Ovidius, Persius, Tacitus). Több auktor művét rendezte sajtó alá kommentárokkal kiegészített szövegkritikai kiadásban, s egyebek mellett lefordította Cicero néhány írását, valamint Xenophón Szókratészről lejegyzett emlékiratait. Behatóan foglalkozott a római elégia- és epigrammaköltészettel, valamint a Dicta Catonis című mondásgyűjteménnyel. 1894-ben elhangzott akadémiai székfoglalóját Szövegkritikai adalékok Firmicus Maternus asztrológiájához címen tartotta meg, 1911-ben pedig Vergilius epigrammáiról értekezett az Akadémia közgyűlése előtt. Könyvei mellett több, a római irodalom történetével, filológiai és esztétikai kérdéseivel foglalkozó tanulmánya jelent meg a szakfolyóiratokban. 1890-től 1902-ig, majd 1922-től 1933-ig szerkesztője volt az Egyetemes Philologiai Közlöny című folyóiratnak. Költeményeket is írt, élete során két verseskötete jelent meg. Társasági tagságai és elismeréseiA Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban levelező, 1910-ben rendes tagjává választotta, 1933-ban pedig a tiszteleti tagok sorába került. 1919-től 1933-ig elnökként irányította az I. (nyelv- és széptudományi) osztály tevékenységét, 1923-tól 1932-ig pedig az Akadémia klasszika-filológiai bizottságának elnöki tisztét is betöltötte. 1922-től a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt, ugyancsak 1922-től 1933-ig pedig elnökként irányította a Budapesti Filológiai Társaság tevékenységét. 1914-ben a mantoviai Nemzeti Vergilius Akadémia (Accademia Nazionale Virgiliana) is levelező tagjai sorába választotta. Főbb művei
Szövegkiadásai
Műfordításai
Verseskötetei
Források
Jegyzetek
További irodalom
|
||||||||||||||||||||
