Nagyszalatna

	Nagyszalatna (Zvolenská Slatina)
	A Szent Kereszt felmagasztalására szentelt, római katolikus templom
	; Nagyszalatna címere
	; Nagyszalatna címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Zólyomi
Rang	község
Első írásos említés	1263
Polgármester	Mária Klimentová (független, 2014–)
Irányítószám	962 01
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	ZV
	Népesség
Teljes népesség	2802 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	61 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	328 m
Terület	45,94 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 33′ 41″, k. h. 19° 15′ 36″48.561389°N 19.260000°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 41″, k. h. 19° 15′ 36″48.561389°N 19.260000°E
	Nagyszalatna weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalatna témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyszalatna (szlovákul: Zvolenská Slatina, korábban Veľká Slatina) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. Kisszalatna tartozik hozzá.

Fekvése

Zólyomtól 10 km-re keletre, a Szalatna-patak jobb partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a bronzkorban is éltek emberek, a lausitzi kultúra emlékei kerültek itt elő.

A falut 1263-ban említik először. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel, amikor plébániáját a zólyomi plébániák között „Petrus de Sancta Crux de Solio” alakban említik. Eszerint templomát a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelték. 1393-ban „Salathna”, 1406-ban „Zalathna Zolyensis”, 1410-ben „Zalathna” alakban szerepel az oklevelekben. Nagy kiterjedésű határa volt és mivel a véglesi váruradalom központi részén feküdt, az uradalom természetes központja volt. A 15. század elejétől mezőváros, a királytól kiváltságokat kapott. 1584-től 1664-ig a töröknek fizetett adót. A 17. századtól a szalatnai határ a gyetvai uradalom igazgatása alá került. 1722-ben üveghutáját említik.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nagy Szalatna. Mezőváros Zólyom Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katholikusok, ’s másfélék is, fekszik Zólyomhoz 1 mértföldnyire; patakja által nedvesíttetik. Itten állapodott vala meg Homonnai Bálint 1605-ben hadi népével, minekelőtte Zólyomot ostromlotta vólna. 1709-ben pedig Pálfy János, hogy Rákóczinak Katonáit akadályoztassa. Hajdan arany bányái is vóltak, de azoknak már most tsak emlékezetek esméretes; határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék, Szalatna vize néha megönti.”^[2]

1828-ban 151 házában 1491 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Nagy-Szalatna, tót m. v., Zólyom vmegyében, a Szalatna vize mellett s völgyében, 592 kath., 899 ev. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Határa a legjobbak közüli a megyében; szép szarvasmarhát és sok juhot nevel. Van savanyu vize is. F. u. h. Eszterházy. Van helyben postahivatala.”^[3]

A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásának székhelye volt.

Kisszalatna

Nagyszalatnától 5 km-re nyugatra, a Szalatna-patak partján található.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZALATNA. Kis Szalatna. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, Nagy Szalatnának filiája; földgyei középszerűek, mint vagyonnyai.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Szalatna, tót falu, Zólyom vmegyében, 9 kath., 225 evang. lak. Szép réteket bir. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. N.-Szalatna.”^[3]

A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 2162 lakosából 2004 szlovák és 60 magyar anyanyelvű, Kisszalatnán 309 szlovák és 1 magyar anyanyelvű élt.

1890-ben 2505-en lakták, ebből 2376 szlovák és 70 magyar anyanyelvű, Kisszalatnán 318 szlovák és 4 magyar anyanyelvű.

1900-ban 2501 lakosából 2323 szlovák és 125 magyar anyanyelvű, Kisszalatnán 314 szlovák és 3 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben 2492-en lakták: 2260 szlovák és 190 magyar anyanyelvű, Kisszalatnán 310 szlovák és 7 magyar anyanyelvű.

1921-ben 2586 lakosából 2553, Kisszalatnán 348 csehszlovák élt.

1930-ban 2224 lakosából 2211, Kisszalatnán 335 csehszlovák élt.

1991-ben 2567-en lakták, ebből 2479 szlovák és 5 magyar.

2001-ben 2570 lakosából 2543 szlovák, 82 cigány és 3 magyar volt.

2011-ben 2803-an lakták: 2546 szlovák, 92 cigány és 4 magyar.

Neves személyek

Itt született Bahily János (1856-1916) szlovák származású mérnök, tervező és feltaláló. Repüléstechnikai úttörő, a helikopter egyik korai feltalálója.
Itt született 1893. február 9-én Bittera Gyula gyógynövénytermesztő
Itt született 1904. október 23-án Szalatnai Rezső író, irodalomtörténész, műfordító^[4]
Itt született 1919-ben Mária Ďuríčková szlovák meseíró.
Itt szolgált Hadik János (1631–1681) evangélikus lelkész.
Itt szolgált Matunák Mihály (1866-1932) római katolikus pap, tanár, történész, turkológus, levéltáros.
Itt szolgált Balassa Géza (1914-1994) régész, történetíró.
Itt hunyt el 1897-ben Leustach Lajos Zólyom vármegyei főszolgabíró, amatőr régészeti kutató.

Nevezetességei

A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére emelt római katolikus temploma 1787-ben épült barokk stílusban.
Evangélikus temploma 1784-ben épült klasszicista stílusban, neogótikus homlokzattal.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ ^a ^b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ ^a ^b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka (SZMIT, 2009)

Források

Václav Mencl 1938: Středověká města na Slovensku. Bratislava

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[:0-2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[:1-3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka (SZMIT, 2009)

[1]

[2]

[3]

[4]