Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól. Új-Lapuhát, Ócsai Rétek és az egykori Pálffy-major tartozik hozzá.
Élővilága
2020
2022
2024
Nemesócsán már 1934-ben, 1954-ben és 1984-ben is számbavették a gólyafészkeket. Mindhárom alkalommal egy gólyafészket vettek nyilvántartásba.[3] Jelenleg két gólyafészket tartanak nyilván, de eddig csak az egyikben költöttek. Az egyikben 2011-ben 4, 2012-ben 2, 2013-ban 3 fiókát számoltak össze.[4]
Története
A falu környékéről kelta kori leletek származnak.[5] Területén római pénz is előkerült, valamint feltételezhetően innét származik egy Ámor szobrocska a győri múzeum gyűjteményében.[6]Végh Adorján kertjében (a falu DK-i részén) az 1870-80-as éveiben 9 csontvázas sírt találtak a 10. századi magyarság tárgyi emlékanyagával (arany fülbevalók, bronz S-végű hajkarikák, karperec, nyakperec, gomb, szablya,[7] kopja, csont íjlemezek,[8] nyílhegyek, Berengár (888-924) dénárja).[9] 10. századból származik a magángyűjteménybe került palmettákkal díszített szíjvég is.[10] Valószínűleg az 1930-as években is 10. századi sírokat bolygattak meg.[11] 1977-ben a Töröm-pusztai tejüzem építésekor, terepbejárás alkalmával középkori leletek is előkerültek. A komáromi Duna Menti Múzeumba két 10-11. századra keltezett edény és egyéb cseréptöredékek kerültek be.[12] Ezen kívül 3 csontvázas sírt találtak mellékletek nélkül.[13]
1264-ben[forrás?]Oucha néven említik először. Az oklevél szerint királyi udvarnokok faluja volt. A falu több kisebb településből, majorból alakult ki. Legrégebbi része Pusztaócsa (Pustá Olča), ahol honfoglalás kori sírokra bukkantak. A község a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd később több kisnemesi (főként református) család élt itt,[14] innen a nemes előtag a falu nevében. Közülük a legjelentősebbek a Kánya és a gróf Cseszneky családok voltak. A község határában levő dűlőnevek, Pusztalögér (1297) vagy a Faluhely-dűlő nevében az egykori Samud (1298) elpusztult település nevét őrzik.
1849 augusztusában a visszavonuló forradalmi hadsereg rövid ideig itt táborozott. 1894-ben egy hatalmas tűzvészben majdnem az egész falu elpusztult. A földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó faluban a 19. században szeszgyár, tejüzem, téglagyár és kavicsbánya is működött.
Fényes Elek szerint "Nemes-Olcsa, magyar falu, Komárom vmegyében, határos Nagy-Tany, Ekel, Nagy-Keszi, Marokháza, Kis-Tany falukkal és pusztákkal. Kiterjedése 5327 hold, mellynek 1/3-ad része szántóföld és szőlő, 1/3-da kaszáló, 1/3-da legelő. Földe csak kis részben homok, általában porhanyós fekete agyag, melly minden gabonanemet jól megterem. Szőlőskertében csak középszámitással évenkint 350 akó bor szüretik. Ezen kivül vannak itt számos akáczfa-ültetvények és szép gyümölcsösök. – Ellenben határában mocsaras tavak, ezek feles számmal találtatnak. – A szarvasmarha-, ló-, juh- és sertéstenyésztés virágzó karban áll. F. u. 470 kath., 832 ref., és 39 zsidó lak. Ref. anyatemplommal. Nemes-Olcsa több határokból, u. m. Nemes- és Puszta-Olcsa, Vöstű összeolvadt közbirtokosság, a következő nemes családokkal: Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Laky, Nagy, Vass, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary, Szüllő.
"[15]
1910-ben 1782, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 2627 lakosából 2358 magyar és 234 szlovák volt.
2011-ben 2462 lakosából 2014 magyar és 372 szlovák volt.
2021-ben 2317 lakosából 1865 (+33) magyar, 260 (+37) szlovák, 1 (+5) cigány, 1 ruszin, 17 (+1) egyéb és 173 ismeretlen nemzetiségű volt.[16]
Oktatás, egészségügy
A faluban magyar és szlovák nyelvű alapiskola, speciális és művészeti iskola, valamint óvoda is működik.[17] A községben háziorvosi ellátás működik, 2006 óta gyorsmentőállomása is van Nemesócsának.
A mezőgazdasági szövetkezet (1995 óta Megart Rt. néven) ma is működik, 2006-ban 1540 hektáron gazdálkodott. A falu Tany felé eső végén fűrésztelep és parkettagyár működik, a régi hengermalom ma is üzemel.
Neves személyek
Laky Gábor (1765-1848) táblabíró, országgyűlési követ, városi tanácsos
Végh Adorján (1848-1899) földbirtokos, amatőr régész
Laky Zoltán (1925-) magyar katonatiszt, pszichológus, pedagógus
Itt született Korbuly György (1903-1981) magyar orvos, szülész-nőgyógyász, orvostörténész.
Nevezetességei
Református temploma a 18. században épült későbarokk stílusban, 1924-ben belsejét átalakították és tornyát helyreállították. A templomban egy brassói ötvös munkáját, a korábban a komáromfüssi templomban levő 1527-ben készült aranykelyhet őriznek.
A parókia épülete klasszicista stílusban épült a 19. század elején. Fal köti össze a templommal.
A falunak római katolikus kápolnája is van, melynek berendezése 20. századi. Eredetileg iskolának épült a 19. században.
A 19. századból fennmaradt néhány nádfedeles vályogház.
A régi nemesi kúriák közül az egykori Holczer-ház (ma: nyugdíjasklub) a legértékesebb. A park egy része is fennmaradt.
A kistanyi erdő az egykori Duna-menti őserdő maradványa. A falu keleti részén egy védelmet élvező évszázados tölgyfa is található.
A ma is működő hengermalmot1910-ben építtette Holczer Adolf, az 1930-as tűzvész után átalakították.
Emlékművek
Az első világháború áldozatainak emlékművét (tetején oroszlánnal) a két világháború közötti időszakban állították.
Második világháborús emlékmű.
A község címerét ábrázoló emlékmű a falu központjában található parkban.
↑Barta, F. J. - Kurt Willvonseder 1934: Zur ur- und frühgeschichtlichen Besiedlung der Großen Schütt. Sudeta X, 21; Krížek, F. 1936: Limes Romanus na Žitném ostrově. Bratislava X, 422; Vojtech Ondrouch 1938: Limes Romanus na Slovensku. Bratislava, 88, 124.
↑Arch. Ért. XI; 1880 XIV, 352; Pósta Béla 1905: Régészeti tanulmányok az Oroszföldön. Budapest-Leipzig, 88-89, 16. rajz.
↑Végh, A. 1881: Értekezése a nemes-ócsai temetőről. Arch. Ért. 14, 8-10, XLII-XLIII. tábla; Kovács László 1986: Viselet, fegyverek. In: Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 322, 7. kép; Bíró Ádám 2013: A 10-11. századi Kárpát-medencei íjlemezek külső forráskritikai problémái. In: Révész László-Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Szeged, 398.
↑Végh Adorján 1880: A nemes-ócsai pogány-magyar temető Végh Adorján kertjében. Komáromi Lapok I/4, 1-2 (1880. július 24.); Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Bratislava, 281; Hampel József 1905: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn II. Braunschweig, 564-567; Szőke Béla 1962: A közép-duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest, 85 (?); Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava, 63-64; Bialeková, D. 1989 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 141 No. 37/181-1.
↑Hampel 1905 II, 758; 1907: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeihez. Budapest, 123-124; Szőke 1962, 85.
↑Barta/ Willvonseder, 13-14; Jan Eisner 1935: Prehistorický výzkum na Slovensku a v Podkarpatské Rusi roku 1934. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXIX, 79.
↑Duna Menti Múzeum, Régészeti Gyűjtemény, lsz. I-4336-4339.
↑1977 Výročná správa Oblastného podunajského múzea. Komárno, 7.
↑Az ősi nemességgel bíró Galambos-család már az 1744–45-ös országos nemesi összeírásban szerepel mint Komárom vármegyei birtokos. Az államosítás előtt Galambos Jánosné és dr. Galambos Miklós még 1800 katasztrális hold területtel rendelkezett Komárom vármegyében a Konkoly-Thege birtoktestek öröklése révén. A 19. század elejétől folyamatosan bírták nemesócsai, nagy- és kistanypusztai birtokaikat is.
Források
Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára.
Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 59-60 No. 162-164.
Kulcsár Sz. Zsuzsanna 2014-2015: Adalékok Nemesócsa történetéhez I-II.
Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 193-194.
Kulcsár Sz. Zsuzsanna 2005: A nemesócsai kúria gazdája, Nagy Nándor. Révkomárom.
Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 340.
Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú - Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 104 No. 15, 181 No. 52, 185 No. 58, 225 No. 51, 261 No. 261, 269-270 No. 16.
Ratimorsky Piroska 1980: Archeologické prieskumy a nálezy v okrese Komárno. AVANS 1978, 227.
Jakab, J. 1978: Prírastky antropologického materiálu z archeologických výskumov. AVANS 1977, 101.
Hanuy Ferenc 1911: Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország prímása összegyüjtött levelei II. Budapest, 592-593 No. 962.
Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 65.
Végh Adorján 1887: A halomdombi leletekről. Arch. Ért. 1887, 166-171
