A nyír vagy nyírfa(Betula) a nyírfafélék(Betulaceae)családjának névadó nemzetsége. Lombhullatófák és cserjék tartoznak ide. Természetes elterjedésük az északi mérsékelt és hideg övben van.
Rendszerezés
A Betula nemzetség fajainak számát nem övezi konszenzus, a szerzők által elfogadott fajokban nagy eltérések mutatkoznak, a szórás a 30-nál kevesebbtől a 60-nál is többig terjed. Az alábbi (részleges) lista a forrásokban megadott művekből lett összeállítva. A nyírek igen könnyen alkotnak hibrideket, főként termesztésben, de ahol a körülmények (és a jelenlévő fajok) engedik, a természetben is. Bár az eltérő kromoszómaszámok (diploid, tetraploid stb.) csökkentik a keresztezés valószínűségét, nem képeznek áthatolhatatlan akadályt. Sok botanikus a különböző kromoszómaszámú növényeket automatikusan különböző fajba sorolja, ám ez nem általános (például egyes leírások szerint a B. cordifolia és a B. neoalaskana csupán a B. papyrifera változatai).
Subgenus Betulenta – metil-szalicilátot tartalmazó nyírek
Az ide tartozó fák ágainak kérge metil-szalicilátban gazdag. A nőivarú barkák felállóak.
A nyírfa és a megújhodó életerő kapcsolatát tükrözi számos magyar népszokásunk. Kalotaszegen régen nyírfavesszővel verték a tehenet, hogy sok tejet adjon; őseink úgy vélték, hogy a nyírfa füstje elűzi a villámot és az ördögöt is.[1]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Taxonomy of Betula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Beech című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Priszter Szaniszló: Növényneveink, Mezőgazda kiadó 1998.
A rendszerezés forrásai
Bean, W. J. 1976, 1988. Trees & Shrubs hardy in the British Isles. Eighth edition, revised, vol. 1 (1976) & Supplement (1988); editor D. L. Clarke.
Hunt, D. 1993. Betula. Proceedings of the IDS Betula Symposium 2 - 4 October 1992. International Dendrology Society.
Li, J., Shoup, S. & Chen, Z. (2007). „Phylogenetic Relationships of Diploid Species of Betula (Betulaceae) Inferred from DNA Sequences of Nuclear Nitrate Reductase”. Systematic Botany32 (2), 357–365. o. DOI:10.1600/036364407781179699.
Rushforth, K. D. 1999. Trees of Britain & Europe. Collins. (Useful details on chromosome numbers of many European & Asian birches).
Skvortsov, A. K. 2002. A new system of the genus Betula. Byulleten Moskovoskogo Obshchestva Ispytatelei Prirody Otdel Biologie 107: 73–76.
Biológiaportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Jegyzetek
↑Nagy-Laczkó Balázs (2022. január 19.). „Boza, az újévi feltámadásital [Megjelent a Bárka 2021/6-os számában.]” (magyar nyelven). Bárka, Békéscsaba. (Hozzáférés: 2024. október 19.) „A nyírfa és a megújhodó életerő kapcsolatát tükrözi számos egyéb népszokásunk: Kalotaszegen hajdan nyírfavesszővel verték a tehenet, hogy sok tejet adjon; a nyírfa füstje elűzi a villámot és nem mellékesen az ördögöt is; vagy, ahogy Szendrey Zsigmond 1937-ben szépen összeszedte, hogy nekem már ne kelljen: „Nyírfaágat tart kezében a szoptató asszony, csóvál feje fölött a nehéz beteg, dugnak a gyermekágyba és bölcsőbe, meg a kotlófészekbe, guzsolnak a tejesköcsögökre és köpülőre, tűznek a trágyakupacokba s vetés után a föld közepébe, éréskor a szőlő négy sarkába is. Első kihajtáskor nyírfaágat tesznek a kapuküszöbre, s nyírfagallyal verik ki, meg hajtják vásárra az állatot. Egyike a leggyakoribb szerszám- és eszközfáknak, belőle készítik a lukácscédula szegét, egyik alkotója a lucaszékének és a legtöbb helyt nyírfát használnak a termékenységvarázsló májusfául is.””