Az 1829-ben a Hudson’s Bay Company által alapított közösség az első, a Sziklás-hegységtől nyugatra fekvő település.
Földrajz és éghajlat
Földrajz
Az Oregon City-i lift
A város két részre osztható: az egyik a Willamette folyó partján, a másik pedig a 12 km-re délkeletre lévő Boring Lava Fieldből 2,5 millió éve kifolyt láva által alkotott bazaltréteg tetején van.[3] Kezdetben a két pontot ösvények kötötték össze, de később, a 19. században lépcsőket emeltek. 1915-ben megépült az első lift, amelyet kezdetben víz hajtott, majd az 1920-as években elektromos hajtásra váltottak. 1952-ben új felvonót létesítettek, azzal a megkötéssel, hogy „a lehető legegyszerűbb legyen, mindenféle díszítés nélkül”.[4]
A helység vizei az északnyugati részen haladó Willamette és a Clackamas folyó, amely az északi részen előbbihez csatlakozik. Az előbbi jelöli Oregon City és West Linn-, utóbbi pedig Oregon City és Gladstone határát.
A Willamette-vízesésnél kiépített, mára már nem használt, történelmi hellyé lett zsiliprendszer volt az Egyesült Államok első ilyen építménye.[5] A városból indult az első nagytávolságú elektromos hálózat is, amely a 23 km-re fekvő Portlandbe szállított energiát.
Városrészek
Oregon City térképe
Minden városrészért egy-egy érdekképviseleti szerv felel:[6]
Park Place: a település északkeleti részén, az Abernethy Greenre néző dombon helyezkedik el; területén egy lakótelep is található. Az eredetileg önálló település egy része ma a városon kívül található. Az első neve Clackamas volt (ezt ma az 5 km-re északra lévő közösség viseli), majd Paper Millre keresztelték át; mai nevét a közeli tölgyes ligetről kapta. Az önálló település területét 1889-ben jelölték ki, postahivatala pedig 1890-ben jött létre. Egy időben „Parkplace-nek” nevezték.
Two Rivers: a belvárost magában foglaló, legalacsonyabban fekvő kereskedelmi körzet; itt található a turisztikai információs iroda és a Clackamette Park. A kerülettől északra és nyugatra vannak a Willamette- és Clackamas-folyók; keletre található a Park Place városrész, délre pedig McLoughlin kerület. Az északi részt átszeli az Interstate-205.
McLoughlin: a körzetet északnyugaton a Washington utca és az Énekes-hegy határolja; utóbbi északkelet–keleti irányban az Abernethy-patakra, dél felé pedig a Division utcára néz. A városrész területe magában foglalja a Canemah-kerület nyugati oldalának egy részét is. A körzetben van John McLoughlin lakóháza és a városrészeket összekötő lift felső megállója.
Barclay Hills: a körzet a település keleti határán fekszik; nyugaton Rivercrest, északon McLoughlin, délre pedig a Warner–Milne út határolja. A kerületet kettéosztja a Molalla sugárút, ami korábban a 213-as főút része volt, de ezt átköltöztették az Oregon City Bypassre.
Canemah: a kerület a 99E út mentén, a Willamette-folyó és egy közeli domb közötti földsávon fekszik. Canemah egykor önálló helyiség volt, melyet 1845-ben alapítottak; sokáig fontos szerepet töltött be a Willamette-vízesés környékén folyó szállításokban. Nevét valószínűleg egy indián törzsfőnökről kapta.[7]
Rivercrest: itt található a Rivercrest Park; lakóházai nyugati irányba, a Willamette-folyóra néznek.
South End: az előbbi kerülettől délnyugatra, a South End és Warner-Parrot utak kereszteződésében található; itt üzemelt a város autós mozija
Hazel Grove/Westling Farm: a település délnyugati határán, a Willamette-folyó környéki dombok és a déli, önkormányzat nélküli területek között van
Tower Vista: South Endtől délkeletre és Hazel Grove/Whistling Farmtól keletre található; keleten és délkeleten a Leland út határolja.
Hillendale: a Warner-Milne úttól délre és a Leland úttól keletre, valamint a Cairmont és a Beavercreek úttól északra, a 213-as úttól és a városhatártól pedig nyugatra fekszik. Itt található a korábbi városháza és a megyei börtön.
Gaffney Lane: az előbbitől délre, a 213-as úttól nyugatra, a városhatártól pedig észak/keleti irányban található; itt van az azonos nevű általános iskola
Caufield: a Park Place-től délre és a 213-as úttól keletre fekvő területeket foglalja magában. Itt működik a gimnázium és a Clackamas Közösségi Főiskola.
Éghajlat
A város éghajlata a Köppen-skála szerint félszáraz (BSk-val jelölve).[8] A legcsapadékosabb a november–január-, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap augusztus, a leghidegebb pedig december.
A Willamette folyó mentén üzemelő papírgyárak otthonaként Oregon City fontos szerepet töltött be az állam történelmében. A települést a Hudson’s Bay Company felügyelője, Dr. John McLoughlin alapította 1829-ben a Clackamas és Willamette folyók találkozásánál, ahol fafeldolgozót nyitott. Az 1840-es és 1850-es években sokan igényeltek itt telket, mivel ez a hely volt az oregoni ösvény végállomása.[10][11]
A település 1848-as megalapításától 1851-ig az Oregoni terület fővárosa volt; ez idő alatt Portlanddel versengett. 1846-ban adták ki először az Oregon Spectatort, amely a Sziklás-hegységtől nyugatra fekvő territórium első újságja volt. Az Oregon City-i főiskola 1849-ben nyitotta meg kapuit baptista iskolaként, de az 1870-es években bezárt.[12] A helységbe készítették az Oregoni terület 1849-ben fizetésre használt aranyérméit.[13]
A belváros épületei a mai napig őrzik az alapítás korabeli jellegzetességeket.
A korábbi érsekség
A Nyugat-USA első római katolikus érseksége 1846-ban, a helyi egyházmegye városi szintre emelésével jött létre; a megye tisztje François Norbert Blanchet püspök lett. Az új szervezeti egység az egész nyugati partot magában foglalta. Oregon City népessége később, a kaliforniai aranyláz idején csökkenni kezdett, de a szomszédos Portlandé viszont növekedett, ezért az érsekség székhelyét 1926-ban oda helyezték át, és 1928-tól Portlandi Érsekségnek nevezik; Oregon Cityben egy kihelyezett egyházmegye maradt.[14][15]
A 2010-es népszámláláskor a városnak 31 859 lakója, 11 973 háztartása és 8206 családja volt. A népsűrűség 1359,2 fő/km2. A lakóegységek száma 12 900, sűrűségük 550,3 db/km2. A lakosok 91,1%-a fehér, 0,6%-a afroamerikai, 0,9%-a indián, 1,7%-a ázsiai, 0,2%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 2,3%-a egyéb, 3,1%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 7,3% (5,7% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,3% egyéb spanyol vagy latino származású.)
A háztartások 36,5%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,7% házas, 12,4% egyedülálló nő, 5,7% egyedülálló férfi, 31,5% pedig nem család. 23,5% egyedül élt; 8,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,61 személy élt; a családok átlagmérete 3,07 fő.
A medián életkor 36,3 év volt. A város lakóinak 25,5%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,8% 18 és 24 év közötti, 28,8%-uk 25 és 44 év közötti, 25,7%-uk 45 és 64 év közötti, 11,2%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,3%-a férfi, 50,7%-a pedig nő.[19]
2000
A 2000-es népszámláláskor a városnak 25 754 lakója, 9471 háztartása és 6667 családja volt. A népsűrűség 1098,7 fő/km2. A lakóegységek száma 10 110, sűrűségük 431,3 db/km2. A lakosok 92,44%-a fehér, 0,58%-a afroamerikai, 1,08%-a indián, 1,12%-a ázsiai, 0,11%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 2,15%-a egyéb-, 2,53%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,98% (3,8% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 1,1% pedig egyéb spanyol/latino származású.)
A háztartások 36,6%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 53% házas, 12,3% egyedülálló nő; 29,6% pedig nem család. 22,4% egyedül élt; 7,8%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,62 személy élt; a családok átlagmérete 3,06 fő.
A város lakóinak 27%-a 18 évesnél fiatalabb, 10,3% 18 és 24 év közötti, 32,5%-uk 25 és 44 év közötti, 20,5%-uk 45 és 64 év közötti, 9,7%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 33 év volt. Minden 100 nőre 96,8 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 94,7.
A háztartások medián bevétele 45 531 amerikai dollár, ez az érték családoknál $51 597. A férfiak medián keresete $38 699, míg a nőké $29 547. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $19 870. A családok 6,5%-a, a teljes népesség 8,9%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 11%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 7,5%.[20]
Gazdaság
A papírgyár
A település gazdasága kezdettől a faiparon alapult, de az ágazatban az 1980-as években a nyugati parton történő hanyatlás miatt a városban egy papírgyár kivételével minden hasonló létesítmény felfüggesztette működését.
Manapság inkább a könnyűipar és a mikroelektronika a meghatározó. Nagyobb helyi vállalatok a Benchmade Knife Company késgyártó és az autóipari adatfeldolgozó Chrome Systems Corporation; utóbbi később Portlandbe költözött. A Medrisk, LLC biztosításközvetítőnek szintén itt van a székhelye, valamint 2006-ban költözött ide a kávé- és üdítőautomatákat forgalmazó Anderson Vending Inc.
Mialatt a portlandi agglomeráció egyre inkább növekedik, Oregon City inkább annak elővárosaként funkcionál. A turizmus feltörekvőben van; fő cél a város történetének megismertetése és a Willamette-vízesés vonzóvá tétele a Willamette Falls Legacy Project keretében.[21]
Az Oregoni terület egykori vezetői
Oregon City 1851-ig az „Oregoni terület” egykori fővárosa volt; a tartomány élén az alábbi személyek álltak:
George Abernethy – az „Oregoni ország” ideiglenes kormányzója (1845–48)
George Law Curry – területi végrehajtó kormányzó és újságíró
John P. Gaines – kormányzó (1850–53); hivatali ideje alatt helyezték át a fővárost Salembe
Joseph Lane – az első kormányzó; végrehajtó vezető 1853-ban
Kintzing Prichette – végrehajtó kormányzó (1850)
Múzeumok és történelmi épületek
Oregon Terület Múzeuma
A legnagyobb múzeumok az Oregon Terület Múzeuma (Museum of the Oregon Territory) és az End of the Oregon Trail Interpretive Center, amely az eredeti lakosok életét mutatja be, valamint előbbiben található a Clackamas megyei Történeti Társaság, amely olyan dokumentumokat őriz, mint például San Francisco eredeti rendezési terve. A két intézményt és a Stevens Crawford Museumot a Clackamas Heritage Partners üzemelteti. 2009-ben bejelentették, hogy nem tudják tovább működtetni az épületeket, így az End of the Oregon Trail Interpretive Center az év szeptemberében a tervek szerint végleg bezárták, a másik kettő pedig önkéntesek segítségével korlátozva tart nyitva.[22] A harmadik, végleg bezárt épület 2013 nyarán az adományoknak köszönhetően újra kinyitott.[23]
A Stevens Crawford Museum egy 1908-ban épült, 1968-ig lakóházként használt létesítmény;[24] jelenleg 15 szobája van berendezve, melyek közül némelyikben még az eredeti bútorzat található. Egyéb történelmi épületek még az Ermatinger lakóház (a megye legrégebbije), a McLoughlin-, Ainsworth- és Harvey Cross-házak, valamint az Első Gyülekezeti Templom. Az 1922-ben épült Oregon City híd és az 1954–55-ben épült, a város két, eltérő magasságú részét összekötő lift szerepelnek a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékében.
Infrastruktúra
Tűzoltóság
Oktatás
A város és a környező települések diákjai az Oregon City-i Iskolakerület intézményeiben tanulnak, ezek az alábbiak:[25]
Általános iskolák: Beavercreek-, Candy Lane-, Gaffney Lane-, Holcomb-, Jennings Lodge-, John McLoughlin- és Redland Elementary School
Középiskolák: Gardiner- és Ogden Middle School
Gimnázium: Oregon City High School
Alternatív oktatás: Oregon City Service Learning Academy
Előkészítő iskolák: Clackamas Academy of Industrial Sciences, Alliance Charter Academy és Springwater Enviromental Sciences School
Az iskolák nagy része angolul és spanyolul is tart kurzusokat. A helyi gimnázium tanulói létszámát tekintve Oregon harmadik legnagyobbika, valamint lány kosárlabdacsapata állami és országos szinten is sikeres, az 1990-es években három USA Today bajnokságot is megnyertek.[26]
A településen található még a Clackamas Közösségi Főiskola,[27] valamint számos magán- és egyházi intézmény is.
A helyi közkönyvtár csatlakozott a Clackamas megyei Könyvtár-információs Hálózathoz.[28]
Közlekedés
Közösségi közlekedés
A portlandi agglomeráció részeként a település buszközlekedését a TriMet biztosítja, melynek járatai az Oregon City Transit Centerhez érkeznek és onnan is indulnak. 1958-ig a mára már megszűnt Portland Traction Company villamosokat közlekedtetett a két város között;[29] a pálya maradványai (például a 99E út Clackamas-folyón átívelő hídjától nem messze található másik híd) ma is láthatóak. A város a turizmus fejlesztésének részeként „nosztalgiavillamosokat” állított forgalomba, de ezek csak villamosra hajazó fényezésű buszok voltak; ezt a szolgáltatást 2013-ban felszámolták, a járműveket pedig eladták.[30]
A TriMet járatait két másik, helyi operátor egészíti ki: a South Clackamas Transportation District a település északkeleti részén található Clackamas Közösségi Főiskola és a 29 km-re délre, a 213-as út mentén fekvő Molalla között üzemeltet egy vonalat, a Canby Area Transit (CAT) pedig a 99E út mentén járat buszokat Canby irányába, ahol további átszállást biztosítanak Woodburn felé, illetve a South Metro Area Regional Transit buszaira.
Mind a TriMet, mind a CAT biztosít igényalapú közlekedést, de utóbbi csak saját szolgáltatási körzetében, így egyes esetekben átszállás szükséges a főutca és a 11. utca sarkán lévő buszpályaudvaron.
Vasút
A településen naponta megáll az Amtrak Portland és Eugene között közlekedő Cascades InterCity-vonata, valamint a Seattle és Los Angeles között járó Coast Starlight is áthalad, de nem áll meg.
A városban fut a Union Pacific Railroad egyik tehervasúti fővonala.
Közút
Az Interstate 205 az északi határon szeli át a várost. További főutak (43, 99E és 213) is áthaladnak a településen vagy innen indulnak. A 43-as és a 99E a belvárost szeli át, míg a 213-as a déli részeken halad.
Légi közlekedés
A várostól délre, a Beavercreek Road mentén fekszik egy magánkézben lévő futópálya. A legközelebbi közforgalmú repülőtér a 24 km-re északra lévő Portlandi nemzetközi repülőtér, illetve 24 km-re délre, Mulino területén található a kisgépeket fogadó Portland–Mulinói repülőtér.
Vízi közlekedés
A Willamette-folyó városi szakasza kisebb járművekkel hajózható, ehhez kapcsolódóan a településnek pezsgő a csónakipara. A vízesések környékét zsiliprendszer kiépítésével tették járhatóvá. A Clackamas-folyónak mindössze a legalsó szakaszán lehet hajóval közlekedni.
Parkok
A városban 22-nél is több park található; a legnagyobb a Clackamas- és Willamette-folyók találkozásánál fekvő Clackamette, ahol lakókocsipark, csónakkikötő, görkorcsolyapark és egyéb szórakoztató létesítmények is találhatóak, továbbá számos közösségi rendezvényt is tartanak itt.
Hasonló területek még a Chapin, Hillendale, Rivercrest és az új Wesley Lynn parkok.
Híres személyek
Aaron E. Waite – telepes, Oregon első főügyésze[31]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Oregon City, Oregon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Jim E. O’Connor – Rebecca J. Dorsey: Volcanoes to Vineyards: Geologic Field Trips through the Dynamic Landscape of the Pacific Northwest. (angolul) Szerk. Ian P. Madin. Boulder (Colorado): The Geological Society of America. 2009. 267. o. ISBN 978-0-8137-0015-1
↑Municipal Elevator (angol nyelven). City of Oregon City. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑U.S. Decennial Census (angol nyelven). United States Census Bureau. [2015. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑About Us (angol nyelven). Willamette Falls Legacy Project. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑Matthew Graham: Iconic Oregon City museum closing again (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. október 30. [2013. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑Raymond Rendleman: End of Oregon Trail center reopens (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2013. augusztus 14. [2018. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
↑Dan Monson (angol nyelven). Prabook. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
↑Leonard J. Arrington: David Eccles (angol nyelven). Utah State Encyclopedia. [2018. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
↑Chris George: Brady Boone (angol nyelven). Online World of Wrestling, 2015. július 25. [2018. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
↑Gerald H. Anderson: Kenneth Scott Latourette (angol nyelven). Biographical Dictionary of Chinese Christianity. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
_-_075.jpg)
_-_101.jpg)
.jpg)
