Oregoni boróka

Oregoni boróka
Colorado, Istenek kertje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Ciprusfélék (Cupressaceae) Nemzetség: Boróka (Juniperus) Fajcsoport: Sabina Faj: J. scopulorum
Tudományos név
Juniperus scopulorum Sarg., 1902
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Oregoni boróka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Oregoni boróka témájú médiaállományokat és Oregoni boróka témájú kategóriát.

Az oregoni boróka (Juniperus scopulorum) a ciprusfélék családjába tartozó növényfaj. Kertekben szerte a világon gyakran ültetik.

Észak-Amerika nyugati felén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), 1500–2500 m magasság között honos. A tengerparti esős régióban (Nagymedve esőerdő) egészen a tengerszintig lehúzódik. Brit Columbia és Washington államok partmenti vidékein (és partközeli szigetein) Juniperus maritima (R.P. Adams) néven ismert.

Örökzöld bokor vagy kisebb fa (legfeljebb 20 m magas). Az alapváltozat koronája szabálytalan kerekded; a kertészeti változatok között rendkívül karcsúak is akadnak.

Ágai lapos síkokban állnak, finom hajtásait szürkéskék, 1–3 mm hosszú, átellenesen álló, tompa végű pikkelylevelek borítják.

Érett bogyója gömbös vagy karéjos, élénkkék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Kétlaki növény. Kék tobozbogyói egy év alatt beérnek, és ez a termős példányokat igen látványossá teszi.

Szinte bármilyen talajon megél; a telet és a szárazságot egyaránt jól tűri, de igazán szépre csak szélvédett, napos, de párás helyen fejlődik.

• J. scopulorum 'Skyrocket' — valószínűleg a legkarcsúbb fenyőféle: 6–8 méter magasra nő, de átmérője még ekkor sem több fél méternél, mert fölfelé törő ágai a törzshöz simulnak.

Főleg oszlopos termetű változatait ültetik dísznövénynek — az alapfajt gyakorlatilag nem.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
• Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 38. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
• Nyugat-magyarországi Egyetem, Botanikus kert