Páneurópai folyosók

A páneurópai közlekedési folyosókat (más néven: Helsinki-folyosókat^[1]) az 1994-es és 1997-es európai közlekedési miniszteri konferenciákon jelölték ki. A tíz kijelölt folyosó a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kiterjesztése Kelet-Európa (az akkori Európai Unió szomszédos államai) irányába. A folyosók kijelölésének célja jó közlekedési kapcsolatok kiépítése volt az EU és szomszédai között, a hatékony és biztonságos közlekedési rendszer révén, segítve az utasok és áruk hatékony szállítását, és ezáltal a versenyképességet és a gazdasági növekedést.

Az Európai Unió bővítése révén ezek a folyosók ma már nagyrészt az EU területén haladnak, így a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) részét képezik.^[2]

Történelem

Az 1990-es évek elején, a rendszerváltás után egy sor pán-európai közlekedési konferenciát tartottak azzal a céllal, hogy azonosítsák Kelet-Európa infrastruktúra-fejlesztési szükségleteit, és kidolgozzanak egy stratégiát Európa összes közlekedési hálózatának integrálására.

Az első, 1991-ben Prágában megrendezett konferencia eredményeként egy közlekedési folyosókon alapuló megközelítésben állapodtak meg. A második konferencián (1994, Kréta) kilenc páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki: ezek Kelet-Európa fő közlekedési tengelyei, és ezekre kívánták összpontosítani a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat. A harmadik konferencián (1997, Helsinki) a balkáni államok lobbizásának köszönhetően egy tizedik folyosót is kijelöltek. (Ugyanitt négy „páneurópai közlekedési területet” is kijelöltek, amelyek tengeri medencéket foglalnak magukba.)^[3]

Folyosók

Összesen tíz páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki. Ezek közúti-vasúti folyosók, kivéve a VII-es számút, amely vízi folyosó.^[3]

#	Útvonal	Hossz (km)
I	Helsinki – Tallinn – Riga – Kalinyingrád – Gdańsk és Vilnius – Varsó	550
II	Berlin – Poznań – Varsó – Breszt – Minszk – Szmolenszk – Moszkva – Nyizsnyij Novgorod	1830
III	Berlin/Drezda – Wrocław – Katowice – Krakkó – Lviv – Kijev^[4]	1640
IV	Drezda/Nürnberg – Prága – Brno – Pozsony – Győr – Budapest – Arad – Craiova – Szófia – Plovdiv – Isztambul^[5] IV/a: Brno – Bécs (csak vasút) IV/b: Arad – Bukarest – Konstanca IV/c: Szófia – Szaloniki	3258
V	Velence – Trieszt/Koper – Ljubljana – Maribor – Budapest – Ungvár – Lviv – Kijev V/a: Pozsony – Zsolna – Kassa – Ungvár V/b: Fiume – Zágráb – Budapest V/c: Ploče – Szarajevó – Eszék – Budapest	1600
VI	Gdańsk – Grudziądz – Toruń – Zebrzydowice – Zsolna VI/a: Grudziądz – Poznań VI/b: Katowice – Ostrava – Brno	1800
VII	A Duna^[5] és elérhető az Északi-tenger a Rajna–Majna–Duna-csatornán keresztül Magyar kikötői : Győr-Gönyű, Komárom, Budapest-Csepel, Dunaújváros, Baja, Mohács Teljes szakasz: Rotterdam - Mainz - Frankfurt - Bamberg - Regensburg - Passau - Linz - Bécs - Pozsony - Győr-Gönyű - Budapest-Csepel - Dunaújváros - Baja - Mohács - Belgrád - Silistra - Konstanca - Galat - Izmail	2415
VIII	Durrës – Tirana – Szkopje – Bitola – Szófia – Plovdiv – Dimitrovgrad – Burgasz – Várna^[5]	1300
IX	Helsinki – Viborg – Szentpétervár – Moszkva – Kijev – Ljubasevka – Chișinău – Bukarest – Dimitrovgrad – Ormenio – Alexandrúpoli^[5] IX/a: Ljubasevka – Odessza IX/b: Kalinyingrád/Klaipėda – Kaunas – Vilnius – Minszk – Kijev	6500
X	Salzburg – Ljubljana – Zágráb – Belgrád – Niš – Szkopje – Szaloniki. X/a: Graz – Maribor – Zágráb X/b: Budapest – Újvidék – Belgrád X/c: Niš – Szófia – Plovdiv – Dimitrovgrad – Isztambul^[5] X/d: Veles – Bitola – Florina – Igumeníca	2360