|
Péter György (közgazdász, 1903–1969)
Péter (Pikler) György (Budapest, 1903. március 30. – Budapest, 1969. január 4.) matematikus, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora (1967). A reformközgazdászok közé tartozott. 1948-tól 1968-ig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke volt. Testvére, Ferenc: mérnök; felesége: Pikler Emmi: orvos, írónő; gyermekei: Tardos Anna, Pikler Éva, Péter József, Péter János.[4]
– Hegedűs B. András[5]
ÉleteApja Pikler J. Gyula orvos és szociológus, aki 1887-től a fővárosi Statisztikai Hivatalban dolgozott, annak 1906-tól 1917-ig aligazgatója volt. Pikler György Bécsben találkozott Emilie Madeleine Reichhel, akivel 1930-ban összeházasodtak, majd Triesztbe (Olaszország) költöztek. A férj ekkor középiskolai matematikatanárként dolgozott. 1932-től részt vett a munkásmozgalomban, 1935-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának a tagja. 1936-ban letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. A második világháború végéig, kilenc évig börtönben és koncentrációs táborban volt. 1945 után Szegeden alpolgármester és városi tanácsos, majd 1948-ig Budapesten az Országos Társadalombiztosítási Intézet vezérigazgatója lett. 1948-ban megbízták a Központi Statisztikai Hivatal irányításával. 1950-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre.
Az 1956-os forradalom után revizionistának tekintették, de nem váltották le. 1963-tól Nyers Rezső munkatársa a gazdasági mechanizmus reformjában. 1964-től a Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. Homályos érmecsempészési ügybe keverték, s bár bűncselekményt nem követett el, 1968. decemberében őrizetbe vették. Ekkor szívproblémákkal a Belügyminisztérium kórházában tartották fogva, ott hunyt el tragikus körülmények között, állítólag öngyilkos lett.[6][7]
– Kornai János[8]
A Központi Statisztikai Hivatal vezetőjekéntPéter György nevéhez fűződik a KSH átszervezése, a korábbi statisztikai szemlélet és gyakorlat megváltoztatása. Hivatali tevékenysége során első nagy feladata az 1949. évi népszámlálás végrehajtása volt. Az 1960. évi népszámlálásnak már az előkészítése és a végrehajtása is az ő vezetésével történt. Ennek a népszámlálásnak a szervezési, végrehajtási és feldolgozási tervei az 1970. és 1980. évi népszámlálási programok kidolgozásához is alapul szolgáltak. Vezetői tevékenységének első éveiben kifejlesztette a központi tervgazdálkodás és tervutasításos irányítási rendszer statisztikai bázisát, az államosított vállalatok gazdasági tevékenységének teljes körű, gyakori és részletes megfigyelését az iparban és a gazdaság többi termelő ágazatában. Irányításával került sor a nemzetijövedelem-számítás megszervezésére, majd később egy tágabb koncepciójú népgazdasági mérlegrendszer bevezetésére, amely az anyagi termelés mellett a szolgáltatásokat is felölelte, és felépítése folytán alkalmas volt többirányú nemzetközi összehasonlítások elvégzésére is. Az életszínvonal-számítások továbbfejlesztését jelentette ebben az időszakban a lakosságon belüli jövedelmi különbségek rendszeres bemutatása, valamint a már 1949-ben megindított háztartás-statisztika. Jelentős hangsúlyt helyezett az elemző értékelésekre, amelyek a társadalmi-gazdasági folyamatok problematikus kérdéseit vizsgálták. Támogatta a részvételt a különböző nemzetközi statisztikai tudományos intézményekben és munkálatokban, így a lakosság fogyasztásának országok közötti összehasonlításában. A Központi Statisztikai Hivatal elnökeként felismerte az ötvenes években keletkezett gazdasági problémákat, és hamarosan közzétette gondolatait a Társadalmi Szemlében. A Közgazdasági Szemlében pedig összegezve megfogalmazta, hogy olyan gazdasági rendszerre van szükség, amely a vállalatok önállóságára és felelősségére épít. Később eljutott a tényleges nyereségérdekeltség és a piac szerepének a felismeréséhez is. Fontosabb művei
Irodalom
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
