Palló
Palló (ukránul: Палло [Pallo], korábban Павлове [Pavlove], oroszul: Павловце [Pavlovce], szlovákul: Pallov) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Nevét az Ung mára már feltöltődött pallójáról kapta, amely egykor a falun folyt keresztül.[1] FekvésePalló a járási székhelytől, Ungvártól 12 kilométerre délnyugatra fekszik, Gálocstól 3 km-re északnyugatra található. Palló közvetlenül a szlovák-ukrán határ mellett fekszik, a falu határában halad el az Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amely a kassai acélműveket látja el orosz vasérccel. TörténeteÁrpád-kori település, nevét a krónikák először 1311-ben említik. A település első ismert birtokosai az Aba nemzetséghez tartozó Amadék voltak. A 14. század elejétől a Drugeth család birtoka volt, így a középkorban a nevickei és az ungvári várhoz tartozik, ám urai mindvégig nevickeiek. A 18. században birtokosai közé tartozott a Pálóczy Horváth család is. A község sorsa azonos a többi Drugeth, illetve Homonnay birtokéval. A falut 1427-ben oklevél említi Pallo néven, ekkortájt huszonhét jobbágyporta alkotja. A falu a 16. században csere útján először a Mezessyek, majd házasság révén a Báthoryak birtokába kerül. A falut pestis, majd az átvonuló hadseregek tizedelték és sarcolták. A tatárok 1567-ben több házat felégetnek. 1646-ban Thököly hadai, majd 1685-ben Shultz császári tábornok serege fosztogatja a vidéket. A falut 1720-ban négy nemes-, nyolc jobbágy- és egy zsellérháztartás alkotja. 1828-ban azonban a település már 61 házból áll, népessége pedig 514 fő. 1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ez a szám az második világháború 1939-es kitöréséig 569-re nőtt. A háború végeztével, 1944 őszén a szovjetek 22 férfit elhurcolnak a faluból, ebből 16-an odavesznek. A második világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékét a temetőkertben állított emlékmű őrzi.[1] A falu a trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 2020-ig közigazgatásilag Gálocshoz tartozott. NépességA legutolsó 2001-es népszámláláskor a falut 677 fő lakja, ebből 590 magyar nemzetiségű. 2012-ben a 300 lakosú falu 80%-a magyar.[1] GazdaságA falu lakói elsősorban földművesek, akik a szovjet érában a környékbeli falvak (Gálocs, Palágykomoróc, Bátfa) lakóival együtt a közös gazdaságban tevékenykedtek. A lakók másik része kihasználva a megyeközpont közelségét, Ungvár ipari vállalatainál helyezkedett el. A közös gazdaság felbomlása után a földeket felosztották (átlag 2,85 hektáronként),[1] ez képezi a családi gazdaságok alapját. Az utóbbi időben jellemző a virágtermesztés. Nevezetességek
Jegyzetek
Hivatkozások
|