Pentium D
A Pentium D márkanév az Intel kétmagos 64 bites x86-64 utasításkészletű asztali számítógépekbe szánt processzorcsaládját takarja.[2] Mindegyik CPU két különálló, egymás mellett elhelyezkedő magot tartalmaz egy tokban (a multi-chip module tokozási megoldáshoz hasonlóan); a magok NetBurst mikroarchitektúrájúak. A család első tagja, a Smithfield kódnevű processzor 2005 május 25-én jelent meg, amelyet 2005 vége–2006 elején a Presler kódnevű processzor követett,[3] amely nem hozott nagyobb technológiai újításokat[4] és az elődjéhez hasonlóan igen nagy fogyasztása volt.[5] 2004-re a NetBurst mikroarchitektúrájú processzorok elérték a 3,8 GHz-es órajelet, amelyet végül gyárilag nem léptek át, a nagy fogyasztás és hőleadás miatt; erre példa a Presler processzor igen magas 130 wattos TDP-je.[5] A továbbfejlődést az egybeépített kétmagos (dual-core) processzorok képviselték, amelyek hatékonyabbak voltak az energiafelhasználás és teljesítmény terén, alacsonyabb órajel mellett is.[6] A Presler magos processzorok utolsó példányait 2008 augusztus 8-án szállították;[7] ez jelentette a Pentium D sorozat és a NetBurst architektúra végét. Technikailag a Pentium D processzorok magonként 1 (Smithfield) vagy 2 (Presler) megabyte másodlagos gyorsítótárral és a normál modellek 533 MHz vagy 800 MHz FSB-vel rendelkeznek, a Presler XE modellnél a FSB elérte 1066 MT/s sebességet. Gyártástechnológiájuk 65 vagy 90 nm-es. Maximális fogyasztásuk 95 W és 130 W között van. Gyártásuk fő időszaka 2005 és 2007 közé esett. TípusaikA 800-as széria: A 900-as széria: Jegyzetek
Forrásokwww.intel.com További információk
Kapcsolódó szócikkek |