|
Podmaniczky Frigyes-emlék
A Podmaniczky Frigyes-emlék Kő Pál és Balikó Gyula alkotása, amit 1991-ben avattak föl a Podmaniczky Frigyes téren. Az emlékmű leírásaA szobor 20. századi környezetéül szolgáló Podmaniczky Frigyes tér historizáló épületei és az egyszerre forgalmas és félreeső belvárosi jelleg ugyan kedvező adottságú volt, de az építmények – a metróépület és tartozékai, a trolivégállomás, a föld alatti WC, a hamarosan gondozatlan növényzet és az árusbódék – összevisszasága mégis megnehezítette a tervezést. Ezért a művész olyan eklektikus építményt alkotott, mely ebben a közegben is megállja a helyét, látványában és funkciótöbbletével (mint találkozóhely) egyértelműen emeli a tér színvonalát. 2019-ben a tér átrendezésekor restaurálták és áthelyezték a Bajcsy-Zsilinszky úti oldalról az Arany János utcai délnyugati sarokra. A mintegy négy méter (az MMA honlapján 350 centiméter[1]) magas építmény központi részét a Podmaniczky Frigyes 120 centiméteres bronzszobrát magába foglaló kőfülke alkotja. Talapzata körhasábokból áll, amit támlás padelemek gyűrűje vesz körül. Felül egy zöldes színűre festett – a bazilikával és az eredeti metrószellőző műtárgyak vonalaival harmonizáló – öntöttvas kupola zárja le, a lanterna helyén egy órával. A szobor a bárót egy kis, Pallasz Athéné szobrot – Carlo Adami Városvédő Paliasz Athénéját, aki kezéből kilopták a lándzsát – tartva ábrázolja. Ezzel Ráday Mihály nevezetes tévéműsorának címére utalt: „Unokáink sem fogják látni, avagy Pallasz Athéné kezéből olykor ellopják a lándzsát...”. TörténeteBáró Podmaniczky Frigyes neve 1945 után tabu volt. Ráday Mihály volt az első, aki 1982-ben egy tanulmányt írt róla. Ekkor kezdeményezte, hogy Kő Pál szobrász készítsen egy emlékművet a jeles embernek, mert ahogy fogalmazott: a lakosságnak is tudnia kell, kinek köszönheti ezt a csodálatos várost, hogy voltak nagy emberek, akiknek a nevéhez fűződik a főváros fejlesztése, hogy amikor egyesítették a városrészeket, mindössze háromszázezer lakosa volt, s a millenniumra több mint hatszázezer. Szeretnénk, ha a fiatalság úgy említené ezt az emlékhelyet, hogy - „találkozunk a Podmaniczkynál”. Az emlékmű terve még abban az évben, a szobor modellje pedig 1986-ra el is készült. Budapest városvédői 1983-ra elérték, hogy Podmaniczky Frigyest „rehabilitálják”, így a Fővárosi Tanács egy addig névtelen belvárosi közteret, az Arany János utcai metróállomást övező teret nevezi el róla. A Helikon Kiadó ekkor kiadta a báró naplóját, a Budapesti Városszépítő Egyesület pedig elkészíttette Kő Pállal (aki a Podmaniczky-érmet is megalkotta) a szobor tervét, de a döntéshozók akkor még túl korainak ítélték. Az engedélyt végül Budapest utolsó tanácselnöke adta ki. Végleges formáját Kő Pál szobrász- és Balikó Gyula iparművészek által nyerte el. A műalkotás mégis befejezetlen, mivel nem kerültek fel azok a „függők” a kupola peremére, amik a Fővárosi Közmunkák Tanácsának egykoron közműveken használatos emblémáit örökítették meg, valamint a zászlótartó árboc szélkakasként forgó fémzászlaja, melyeket a művész eredetileg a mű részeként képzelt el. Az emlékművön a megörökített nevén és születési-halálozási dátumon kívül eredetileg szerepelt még egy Podmaniczky Frigyesnek tulajdonított (de valójában valószínűleg az unokatestvérétől, Podmaniczky Sándortól származó) idézet is, mely azonban az avatás előtt – a Budapest Galéria felelős főigazgatójának tanácsára – eltávolításra került: „Minden csak átmenet”. A szobrot 1991. december 4-én délelőtt Demszky Gábor főpolgármester avatta fel. Akkor az M3-as metró Arany János utcai állomásépülete mellett, a Bajcsy-Zsilinszky úti részen, a Zichy Jenő utca torkolatával szemben helyetrék el. Az alkotás a főváros finanszírozásával valósult meg. Az eseményen az emlékművet megalkotó Kő Pál és a kezdeményező Ráday Mihály is részt vett. 2019-ben a Podmaniczky Frigyes tér átalakításával egyidőben, a szobrásszal egyeztetve az alkotást restaurálták. A felújítás után a tér délnyugati részén kapott helyet. Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
