Rákóczi János (Dombóvár-Felsőleperdpuszta, 1897. szeptember 25. – Budapest, 1966. július 3.) cukrász, mesterszakács. A Gellért Szálló híres, Gundel-féle éttermének konyhafőnöke volt, annak fénykorában. Az Újdombóvár eszmei község[3] részét képező Felsőleperdpusztán született. A Rákóczi-túrós lepényként ismert süteményünk[4] nem a fejedelmi család nevéhez kötődik, ezt a gasztronómiai malőrt Gábor Sándor dombóvári cukrászmester is tisztázta.[5] De Rákóczi János nevéhez nemcsak desszert, hanem a borjúhátszínből készült Rákóczi- v. magyar rostélyosként ismert sült is hozzá tartozik.
Életútja
Szülei az 1890-es évek elején kerültek a Döry-féle bérleménybe Felsőleperden. Az ozorai születésű édesapja Ferenc, parádéskocsis volt, édesanyja Horváth Rozália, háztartásbeli. Elemi iskoláit Székesfehérváron végezte.[6]1912-től szakácsinas a budapesti Nemzeti (Mágnás) Kaszinóban, majd 1920-tól már másodszakács Kedvessy Nándor mellett.
Átkerül Horváth Nándor Haen-konyhájába, itt szakácsként dolgozott. Innen Párizsba vezetett az útja, ahol 1924-ben a Laure étteremben dolgozott. Itt ismerte meg a híres Escoffier mestert. 1926-ban hazatérését követően a Haen konyhafőnöke lesz. 1930-tól a Lillafüredi Nagyszálló majd 1933-tól a Gellért Szálló Gundel-féle éttermének konyhafőnöke, annak fénykorában, majd tovább is, összesen 20 évig. 1953-ban áthelyezték konyhafőnöknek a Duna (volt Bristol) Szállóba. Innen ment nyugdíjba 1961-ben. 1954-ben részt vett a londoni olimpiai csarnokban rendezett nemzetközi szakácsművészeti bemutatón és élelmiszer-kiállításon. 1956-ban jelen volt Frankfurtban a szakácsművészeti kiállításon, majd 1958-ban, a 200 napig tartó, Brüsszeli Világkiállítás magyar éttermének volt a konyhafőnöke.[7] Itt vált ismetté a Rákóczi-túrós desszert.[8] Rákóczi János 1966-ban szív- és vérkeringési betegségben hunyt el Budapesten.
Könyv
Rákóczi János: Magyar Konyhaművészet c. 520 oldalas könyv (az első kiadás 50 ezer példányban jelent meg) - 1964
↑Ebben az időszakban a nagybérlő Döry Vilmos nevét ménese és szimmentáli tehenészete határon belül és azon túl is híressé tette már. A kitűnő gazdászról gyakran írtak a korabeli mezőgazdasági szaklapok. A Döry lovakat kiváló vágta- és ugróképesség jellemezte. Sportlóként az Alagon megépített pályákon szerepelhettek a legtöbbet. Döry Vilmos 1899-ben bekövetkezett halála után özvegye folytatta a férje által megkezdett sikersorozatot. Egy-egy versenyre feltételezhetően parádés kocsisa, Rákóczi Ferenc kíséretében utazott.
A fővárosközeli Alag pusztát a Magyar Lovasegylet1889-ben vásárolta meg, és ott rögtön tréningtelepet és versenypályákat épített. A helyszín hamarosan a nagy országos lóversenyek hazája lett. Ezt a Pavilonnak is nevezett egységet bérlők üzemeltették, akik között a magyar szakácsművészet egyik igen neves tagjával, Kedvessy Nándorral (1869-1960) is találkozhatunk.
Mindezekből adódik, ha Döry Vilmosné és Rákóczi Ferenc megfordultak Alagon, akkor akár a század elején ismerhették Kedvessyt, aki hatással lehetett Rákóczi János továbbtanulására. És adódik a végső következtetés, hogy Rákóczi János elindulásában, taníttatásában elsőként feltehetően maga Felsőleperd bérlője, Döry Vilmosné, a lovasélet, a kultúra nagy mecénása állhatott - támogató háttér nélkül nem juthatott volna a cselédfiú a magyar arisztokrácia közelébe, a Nemzeti Kaszinó konyhájáig.
↑A magyar pavilon 500 fős étterme mind a 200 napon teltházzal üzemelt. A legnépszerűbb fogások a paprikás csirke, a borjúpörkölt, az erdélyi fatányéros, a lecsós szelet, a roston sült, balatoni süllő és a rétes voltak.
↑Jellemzője: a túró réteget nem tészta, hanem keményre vert cukrozott tojáshab és lekvár borította.
Források
Tolnai Népújság 2012. 10.10. 238.szám
Tolnai Népújság 2015. 06.30. 151.szám
Rákóczi János: Magyar Konyhaművészet c. könyv - 1964
