STS–95
Az STS–95 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 92., a Discovery űrrepülőgép 25. repülése. KüldetésA legénység tagja volt Pedro Francisco Duque, az első spanyol űrhajós, valamint a 77 éves John Glenn, aki ezzel a repüléssel a legidősebb emberré vált, aki a világűrben járt. JellemzőiA beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Első nap1998. október 29-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 96 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 550 kilométer, az apogeuma 561 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 434 kilogramm, leszálló tömeg 103 322 kilogramm. Szállított hasznos teher 11 130 kilogramm Richard Nixon után Bill Clinton volt a második hivatalban lévő amerikai elnök, aki feleségével Hillary Clinton megtekintette az űrrepülőgép indítását. John Glenn lett a harmadik politikus, aki a világűrbe repült, az első Edwin Jacob Garn, a második Clarence William Nelson volt. Hasznos teher
MűholdA tehertérben rögzített kommunikációs műholdakat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. PANSATA felderítő műholdat építette és üzemeltette a Haditengerészeti Posztgraduális Iskola (USAF NPS), Monterey. A műhold célja a gyenge jeladóval felszerelt hajók felderítése és lehallgatása. A második napon, október 30-án állították pályairányba. Az űregység működése segítette az iskolai hallgatók, tisztzi továbbképzők gyakorlatozását. Megnevezései: PANSAT; Pansat (1998-064B); Petite Amateur Naval Satellite PANSAT. Kódszáma: 25520. Az orbitális egység induló pályaadatai közel megegyeztek az STS–95 pályaadataival, 95,81 perces, 28,46 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 552 kilométer, az apogeuma 563 kilométer volt. Hasznos tömege 70 kilogramm. Spartan–201–5A NASA Spartan program célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karjával a rakteréből kiemelve pályairányba állítható/visszanyerhető, többször felhasználható tudományos csillagászati űreszközt (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve, visszahozták. A műhold értéke 6 millió USD volt. Gyártotta a NASA Goddard Space Flight Center (GSFC), üzemeltette az Légierő (USAF). Megnevezései: Spartan–201–5; Spartan–201–5 (1998-064C); Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (Spartan–201–5). Kódszáma: SSC 25521. Az első példány, a Spartan–1 az STS–51–G segítségével végezte feladatát. A második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. A modernizált, második generációs első példány a Spartan–201–1 az STS–56 küldetésén, a második Spartan–201–2 az STS–64 küldetésén, a harmadik Spartan–201–3 az STS–64, a negyedik Spartan–201–4 az STS–87 indult szolgálatra. Szolgálati üzemideje alatt mérte a napszél sebességét és vizsgálta a napkoronát. Az adatok kiértékelése a napszél jobb megértést biztosította. A megértés elősegítette a keringő műholdakra és a földi időjárás változásaira vonatkozó hatását, ami kihat a televízió és telefon kommunikációra. Egy négyszögletes űreszköz, amely alsó (üzemelés biztosító modul) és felső (tudományos modul) részből állt. Az orbitális egység pályája 95,75 perces, 28,47 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 550 kilométer, az apogeuma 560 kilométer volt. Hasznos tömege 1269 kilogramm. A műholdon 136 kilogramm össztömegű csillagászati mérőműszer-csomagot helyeztek el. Három tengelyesen stabilizált (giroszkóp), pozíció változását a kémiai, argon fúvókák biztosították. Önálló tájolásának segítségével végezte szolgálatát. Az adatokat nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memória kapacitás 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Nyolcadik nap1998. november 7-én a Kennedy Űrközponton (AFB), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 19 órát, 54 percet és 2 másodpercet töltött a világűrben. 5 800 000 kilométert (3 600 000 mérföldet) repült, 135 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet(zárójelben a repülések száma az STS–95 küldetéssel együtt)
Visszatérő személyzet
ForrásokA Wikimédia Commons tartalmaz STS–95 témájú médiaállományokat.
|