|
Segítség, felnőttem!
A Segítség, felnőttem! (eredeti cím: Big) 1988-ban bemutatott amerikai fantasy- filmvígjáték, melynek rendezője Penny Marshall, forgatókönyvírója Gary Ross és Anne Spielberg. A főszerepben Tom Hanks, Elizabeth Perkins, David Moscow, John Heard és Robert Loggia látható, a Gracie Films gyártotta és a 20th Century Studios forgalmazta. Megjelenésekor a Segítség, felnőttem! számos elismerést kapott a kritikusoktól, különösen Hanks alakítása miatt. A film hatalmas kereskedelmi sikert aratott, világszerte 151 millió dolláros bevételt hozott a 18 millió dolláros gyártási költségvetésével szemben. Kulcsszerepet játszott Hanks karrierjében is, megalapozva a színész anyagi és kritikai sikereit.[2] A filmet Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő (Hanks) és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.
CselekményA tizenkét éves Josh Baskin, aki szüleivel és kis húgával, Rachellel él a New Jersey állambeli Cliffside Parkban, azt hallja, hogy túl alacsony a Super Loops nevű karneváli menethez, miközben megpróbál lenyűgözni egy idősebb lányt, Cynthia Bensont. Bedob egy érmét a Zoltar nevű szokatlan antik játéktermi jósgépbe, és azt kívánja, hogy „nagy” legyen. A gép kidob egy kártyát, amelyen az áll: „A kívánságod teljesült”, de Josh nem érez semmi változást és észreveszi, hogy a gép egész idő alatt ki volt húzva a konnektorból. Másnap reggel Josh hirtelen felnőtté vált; kiderül, hogy a Zoltar gép valóra váltotta a kívánságát. Megpróbálja újból megtalálni a gépet, de ugyanott csak egy üres mezőt talál, a karnevál ugyanis továbbállt. Hazatérve megpróbálja elmagyarázni helyzetét az anyjának, aki nem hajlandó meghallgatni, és megfenyegeti, mert azt hiszi, hogy egy idegen elrabolta a fiát. Az anyja elől menekülve megtalálja legjobb barátját, Billyt, és egy csak kettejük által ismert rapszódia eléneklésével meggyőzi őt a kilétéről. Billy segítségével megtudja, hogy legalább hat hétbe telik, mire újra megtalálja a Zoltar-gépet, ezért Josh kibérel egy lepukkant szobát New Yorkban, és adatrögzítőként állást kap a MacMillan játékgyárban. Josh a FAO Schwarzban találkozik a cég tulajdonosával, MacMillan úrral, és lenyűgözi őt az aktuális játékokról alkotott elképzeléseivel és gyermeki lelkesedésével. Duettet játszanak a Walking Piano (lábbal működtetett elektronikus billentyűzet) hangszerén, előadva a „Heart and Soul” és a „Chopsticks” című dalokat. MacMillan meghívja Josh-t egy nagyszabású marketingkampányt bemutató megbeszélésre a felső vezetőkkel. A játéktól elbizonytalanodva Josht sokkolja a helyzet és megdöbbenti a vezetőket azzal az egyszerű kijelentéssel, hogy „a játék nem szórakoztató”, és bár az ezt követő javaslatai új ötletekre sarkallják a csapatot, kivívja Paul Davenport, a pitch vezetőjének ellenségeskedését. MacMillan úr elégedetten előlépteti Josht álmai állásába: a termékfejlesztésért felelős alelnökként játékokat tesztelhet. Az előléptetéssel együtt nagyobb fizetése lehetővé teszi számára, hogy egy tágas luxuslakásba költözzön, amelyet Billyvel együtt játékokkal, egy manipulált Pepsi-automatával, amely ingyen italokat osztogat, és egy flipperrel töltenek meg. Hamarosan felfigyel rá Susan Lawrence, a MacMillan egyik munkatársa. Románc kezd kialakulni, a lány kegyetlen korábbi barátja és munkatársa, Davenport legnagyobb bánatára. Josh egyre inkább belekeveredik a „felnőtt” életébe azzal, hogy időt tölt vele, elvegyül a barátaival, és állandó kapcsolatban él. Ötletei értékes eszközökké válnak a MacMillan Toys számára; azonban kezdi elfelejteni, milyen is volt gyereknek lenni, és feszített időbeosztása miatt most már soha nem jut ideje arra, hogy Billyvel lógjon. MacMillan megkéri Josh-t, hogy tegyen javaslatokat egy új játékcsaládra. A férfit megijeszti, hogy meg kell fogalmaznia a javaslat üzleti vonatkozásait, de Susan azt mondja, hogy ő majd az üzleti részével foglalkozik, míg ő az ötletekkel áll elő. Ennek ellenére a férfi nyomást érez, és visszavágyik a régi életébe. Amikor kétségeit fejezi ki Susannek, és megpróbálja megmagyarázni, hogy ő valójában gyerek, a nő ezt úgy értelmezi, hogy a férfi fél az elköteleződéstől, és elutasítja a magyarázatát. Josh megtudja Billytől, hogy a Zoltar-gép most a Sea Point Parkban van. Éppen akkor távozik, amikor MacMillannek és a többi vezetőnek bemutatja az ajánlatot. Susan is elmegy, és találkozik Billyvel, aki elmondja neki, hová ment Josh. A parkban Josh megtalálja a gépet, kihúzza a dugót, és azt kívánja, hogy „újra gyerek lehessen”. Ekkor szembesül Susannal, aki a gépet és az általa kapott szerencsét látva rájön, hogy igazat mondott. Elkeseredik, amikor rájön, hogy kapcsolatuk véget ér. Elmondja neki, hogy ő az egyetlen dolog a felnőtt életében, amiről azt kívánja, bárcsak ne érne véget, és azt javasolja neki, hogy a gép segítségével kívánja magát fiatalabbnak. A nő visszautasítja, mondván, hogy elég volt egyszer gyermeknek lenni, és hazaviszi a férfit. Miután érzelmes búcsút vesz Susantól, Josh újra gyerekké válik, mielőtt újra találkozik a családjával. A film végén Josh és Billy együtt lógnak, miközben a „Heart and Soul” című dal - az a verzió, amelyet Josh és Mr. MacMillan a film korábbi részében a játékboltban játszott - szól a stáblista felett. Szereplők
A film készítéseEredetileg Steven Spielberg rendezte volna a filmet, és Harrison Fordot szerette volna Josh szerepére, de Spielberg visszalépett, amikor megszületett a fia, Max.[4] Kevin Costner, Warren Beatty és Dennis Quaid is ajánlatokat kapott Josh szerepére, de mindannyian visszautasították.[5] Albert Brooksnak is felajánlották a szerepet, de ő is visszautasította, mivel nem akart gyereket alakítani.[6][7] John Travolta viszont szerette volna eljátszani Josh-t, de a stúdió nem volt hajlandó őt szerepeltetni.[8] Sean Penn szóba került Josh szerepére, de Marshall túl fiatalnak ítélte, Gary Busey pedig meghallgatáson volt, de Marshall szerint nem tudott úgy szerepelni, mint egy felnőtt.[5] Robert De Niro eredetileg főszerepet játszott volna Elizabeth Perkins mellett. Később " ütemezési konfliktusok" miatt visszalépett, és helyére Tom Hanks került.[9][10] FogadtatásBevételi adatokA film az első hétvégén 8,2 millió dollárral a második helyen nyitott.[11] Végül több mint 151 millió dolláros bevételt hozott (116 millió dollárt az Egyesült Államokban és 36 millió dollárt nemzetközi szinten).[11] Ez volt az első női rendezésű játékfilm, amelynek bevétele meghaladta a 100 millió dollárt. Díjak és jelölések
Fordítás
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
