|
Seychelle-szigetek
Seychelle-szigetek (ejtsd: szejsell) szigetállam az Indiai-óceánban, Afrika partjaitól keletre. Afrika önálló államai közül a Seychelle Köztársaság népessége a legkisebb. A szigetek lakatlan volt, amikor az európaiak a 16. században megérkeztek. Ma főleg francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók utódai élnek itt. Amióta 1976-ban kikiáltotta a függetlenségét az Egyesült Királyságtól, a jórészt mezőgazdasági társadalomból piaci alapú, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelyet gyorsan növekvő szolgáltatási, közszféra- és turisztikai tevékenységek jellemeznek. A 21. század elején itt a legmagasabb az egy főre jutó nominális GDP az afrikai országok közül. Afrikai szinten szintén itt a legmagasabb az emberi fejlettségi index.[4] A V-Dem intézet 2023-as demokrácia indexe alapján demokrácia szintjén is az 1. helyen áll Afrikában.[5] EtimológiaA Francia Kelet-indiai Társaság Jean Moreau de Séchelles 18. századi francia politikus iránti tiszteletből nevezte el róla a szigeteket.[6] FöldrajzMadagaszkártól északkeletre található (1000 km), a szárazföldi Afrikához legközelebb Szomáliához van (1300 km).[forrás?] Fővárosa és legnagyobb városa, Victoria 1500 km-re található Afrika szárazföldjétől. A Seychelle Köztársaságtól nyugatra Zanzibár szigete (Tanzánia) található (1800 km), délen Réunion (1800 km) és Mauritius (1750 km), délnyugaton a Comore-szigetek (1550 km) és Mayotte (1450 km), északkeleten pedig a Maldív-szigetek (2000 km). A belső szigetcsoportok a kontinentális (Szomáliai-)lemezen helyezkednek el, hegységek tagolják és gránit az alapkőzetük, míg a külső szigetek sík korallzátonyok. Legmagasabb pontja a Morne Seychellois (905 m). A szigetvilágot alkotó szigetek számát gyakran 115-ben határozzák meg, a Seychelle Köztársaság Alkotmányában viszont 155 sziget szerepel a következő módon csoportosítva:
ÉghajlatA Seychelle-szigetek a trópusi égövben, az Egyenlítőtől délre a 4. és 10. szélességi fok között találhatóak. Az évi középhőmérséklet 27 Celsius fok, a páratartalom 80%-os. A napi napsütéses órák száma megközelítőleg hét. Áprilistól októberig a frissítő délkeleti passzátszelek miatt az időjárás hűvösebb és szárazabb, míg az enyhébb északnyugati monszun-szélrendszer Karácsony táján éri el a Seychelle-szigeteket, csapadékot hozva és felhőszakadásokat idézve elő. Záporok és zivatarok az év bármelyik napján előfordulhatnak. A trópusi esők miatt az évi csapadékmennyiség 2300 mm (Magyarországon 500-900). Annak ellenére, hogy a hatalmas Indiai-óceán kis szigeteiről van szó, mégis számos mikroklíma alakult ki, amely változatossá teszi a Seychelle-szigetek éghajlatát – előfordulhat, hogy az egyik tengerparton esik az eső, a másikon süt a nap és a hegyekben köd ereszkedett le. Élővilág és környezetvédelemA Seychelle-szigetek sokszínű élővilágára nem volt jótékony hatással az emberi beavatkozás, hasonlóan más parányi ökorendszerekhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbb óriásteknős eltűnt a gránitszigetekről, a part menti és alacsonyhegyi erdők kopárabbá váltak, és kihalt számos őshonos faj, mint például a Seychelle-szigeteki sándorpapagáj vagy a bordás krokodil. Mindent összevetve azonban a kihalások száma kevésbé lesújtó, mint például Mauritiuson vagy Hawaiion, mivel csak az 1770-es évek óta lakják. A seychelle-i növény- és állatvilág védelme számos sikert könyvelhet el. Vitatják ugyan, de az első természettanulmányt a Marion Dufresne expedíció készítette 1768-ban, két évvel a letelepedés hivatalos dátuma előtt. Dufresne a La Digue nevű hajó kapitányát, Duchemint bízta meg, hogy „gondos figyelmet fordítson a szigeteken található élővilág minden fajának tanulmányozására, mint például a fákra, bokrokra, növényekre, gyógynövényekre, a négylábú állatokra, madarakra, rovarokra, édesvízi halakra és a kőzetekre, talajfélékre, valamint az ásványi anyagokra. Minden fontos. Nem kerülheti el, hogy mindenről leírást ad és részletekkel lát el – mindent érdemes megvizsgálni.” Az ő megfigyeléseik érdekes kaleidoszkópon keresztül mutatják be Seychelle-szigetek ember előtti állapotát. A letelepedést követően, 1822-ben készítette el Fairfax Moresby a szigetek első tudományos vízrajzi tanulmányát. A 19. századi korai természetgyűjtők közül Pervillé, Wright és Mobius munkássága figyelemre méltó. Az első fontos madárgyűjteményt Newton hozta létre 1865-ben, majd őt követte Lantz 1877-ben. Mindketten a gránit szigeteken dolgoztak. Abbot az 1890-es években a gránit szigeteken gyűjtött, majd 1893-ban az Aldabra-atollon folytatta. Voeltzkow is általános természettudományi gyűjteményt hozott létre az Aldabra-atollról származó anyagból. Coppinger 1882-ben vizsgálódásai alapján gazdag gyűjteményt állított össze. 1905-ben a Sealark fedélzetén indított Percy Sladen Expedíció arról nevezetes, hogy Gardiner a gránit- és külső szigetekről összegyűjtött átfogó anyaga tartalmazza néhány sziget máig egyetlen leletét. Az 1950-es évekig a gyűjtő-rendszerező tevékenység többnyire seychelle-i lakók nevéhez fűződik: Dupont, Thomasset, Baty és Vesey Fitzgerald. Óceánkutatók is figyelmük középpontjába állították a Seychelle-szigeteket: Smith 1950-ben jelentős tengeri hal kutatásokat végzett, Jacques-Yves Cousteau nevezetes hajójával a Calypsóval 1954-ben járt a területen. Legrand az 1950-es években pikkelyesszárnyú lepkéket gyűjtött, míg a Bristoli Egyetem expedíciója 1964–65-ben madarakat és rovarokat vizsgált. 1966-tól az Aldabra-atoll megismerésében a Royal Society szerepe legendás, de a korallzátonyról a kutatómunkák ma már a Seychelle-szigetek Alapítvány (Seychelles Islands Foundation) felügyelete alatt működik. A BirdLife International átfogó kutatásokat végzett a Cousin-szigeten. Az 1980-as és 90-es években számos jelentés és cikk jelent meg az Aride-szigeten zajló kutatásokról, amelyeket először a Royal Society of Wildlife Trusts, majd egy helyi nonprofit szervezet, a Island Conservation Society folytatott és amelyekről 1987-től kezdődően éves jelentést publikálnak. Az 1990-es évektől folytatódik a Seychelle-szigetek széles körű tudományos vizsgálata, amelynek eredményeit Nature Protection Trust of Seychelles kiadásában a Phelsuma folyóirat oldalain teszik közzé (https://web.archive.org/web/20010803031603/http://members.aol.com/jstgerlach/phelsuma.htm).  Annak ellenére, hogy a természetvédelmi törvények jelentős hányada az angol gyarmatosítási időkből származik, a seychelle-i kormány éveken át szigorú védelem alá helyezte a szigetek természeti örökségét. A seychelle-i kormány a BirdLife Internationallal, a Royal Societyvel, az Island Conservation Societyvel, a Nature Seychelles-lel, és a Fregat valamint Denis szigetekkel együttműködve látványosan megvédett két zászlóshajó-fajt a kihalás veszélyétől, nevezetesen a seychelle-i szarkarigó és a seychelle-i poszátát. Az eredetileg csak egy szigeten honos madarakat a többi szigetre is beköltöztették. A Seychelle-szigeteken 14 őshonos madárfaj él: a Seychelle-szigeteki vázapapagáj (Coracopsis barklyi) (mely az ország nemzeti madara), az aldabrai drongó (Dicrurus aldabranus), Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász (Terpsihone corvina) seychelle-szigeteki fodi (Foudia seychellarum), az aldabrai fodi (Foudia aldabrana), a seychelle-szigeteki füleskuvik (Otus insularis), seychelle-szigeteki pápaszemesmadár (Zosterops modestus), seychelle-szigeteki szalangána (Aerodramus elaphrus), Seychelle-szigeteki vércse (Falco area), seychelle-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas pulcherrima), seychelle-szigeteki szarkarigó (Copsychus seychellarum), seychelle-szigeteki poszáta (Bebrornis sechellensis), seychelle-szigeteki nektármadár (Cinnyris dussumieri) valamint a seychelle-szigeteki bülbül (Hypsipetes crassirostris). Szintén endemikus faj volt a már kihalt aldabrai poszáta, mely az Aldabra-atoll malabár szigetén egy kis területen volt honos, valamint a Marianne-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops semiflavus). Az Aldabra-atoll szigetein és az Assumtion-szigeten honos a fehértorkú guvat (Dryolimnas cuvieri) két endemikus alfaja, melyek egyes szakértők szerint a hosszú elszigetelődés miatt önálló fajoknak is tekinthetők. Ezek az aldabrai-guvat (Dryolimnas cuvieri aldabranus), mely az Indiai-óceán szigetein egykor gyakori röpképtelen fajok utolsó élő képviselője, a másik pedig az Assumption-szigeti guvat (Dryolimnas cuvieri abbotti), mely az Assumption-szigeten élt és a 20. század első évtizedei során halt ki.  A seychelle-i gránitszigeteken található közel 75 endemikus növényfajt további 25 aldabrai faj egészíti ki. Különösen jól ismert a Coco-de-Mer, a tengeri pálma gyümölcse, amit csak Praslin szigetén vagy a szomszédos Curieuse-ön lehet látni – szuggesztív formája miatt szerelemgyümölcsnek is hívják. A Coco-de-Mer a világ legnagyobb magja. A medúzafát is csak néhány helyen fedezheti fel az idelátogató, mivel ez a különös és ősi növény ellenállt minden szaporítási kísérletnek. Egyedi növényként ismerik még az Aride-sziget természetvédelmi övezetében található Wrights gardéniát. Silhouette és Mahé szigetének magasan fekvő részein kancsókát (rovarevő növény) is lehet találni, amely a környező fákra és bokrokra csavarodik vagy a földön burjánzik. Az aldabrai óriásteknősök számos szigetet népesítenek be, legnagyobb populációjuk az Aldabra-szigeten található. Ezek a különleges hüllők több állatkertben is megtekinthetőek. A tenger felszíne alatti világ elkápráztató, különösen a távolabb fekvő, nagyobb nyugalomnak örvendő szigetek közelében. Több, mint 1000 halfajt osztályoztak. Az 1960-as években a helyi természetvédők erőfeszítéseinek köszönhetően betiltották a szigonypuska és a dinamit használatát a halászathoz, ezért a tengeri élőlények bántatlanul közel kerülhetnek a búvárokhoz. 1998-ban a korallfehéredés sújtott számos szigetet, de sok helyen beindult a természet önregeneráló folyamata és sikerült elejét venni a pusztító jelenségnek. 1994-ben a teknősök kiemelését is betiltották, aminek következtében az érintett populációk fokozatosan erősödnek a védett szigeteken, mint például Cousinen, Aride-on, Silhouette-en vagy Aldabrán. Sajnálatos módon a nem védett területeken élők rizikócsoportnak számítanak. A cápahalászathoz használatos eresztőhálót és a cápauszony-vadászatot betiltották. Nemzeti parkok
Természeti világörökségeA Seychelle-szigetek két csoportja az UNESCO világörökség része, és a Seychelle-szigetek Alapítvány gondozza őket. Egyik az Aldabra-korallzátony, ami a világ legnagyobb atollja, a másik a Vallée de Mai természetvédelmi terület Praslin szigetén, amelyet földi édenkertnek hívnak. Történelme Kelet-afrikai és arab kereskedők valószínűleg ismerték a lakatlan Seychelle-szigeteket, de a portugál felfedező, Vasco da Gama nevéhez köthető az első partra szállás 1502-ben. Az első hiteles feljegyzéseket a Brit Kelet-indiai Társaság Ascension hajójának legénysége rögzítette 1609-ben. Mivel a szigetek az Afrika és Ázsia közötti kereskedelmi útvonal mentén helyezkedtek el, gyakran fordultak meg kalózok is a parton. 1756-ban a franciák vették birtokba a területet. A birtokba vételt jelző követ Nicholas Morphey a Francia Kelet-indiai Társaság kapitánya helyezte el. A szigetcsoport Jean Moreau de Séchelles-ről kapta a nevét, aki XV. Lajos pénzügyminisztere volt. A betelepítés csak 1768-ban kezdődött, amikor egy huszonkét fős francia csapat horgonyzott le rabszolgákkal a fedélzetén. Egyre több európai nemzet próbált hasznot húzni az indiai és ázsiai kereskedelemből és növekedni kezdett azoknak a tengerészeknek is a száma, akik rövid pihenőt tartottak a szigeteken, hogy feltöltsék hajóikat. 1793 és 1813 között a franciák és az angolok harcoltak a szigetek ellenőrzéséért. Az 1814-ben Párizsban aláírt békeszerződés alapján a Seychelle-szigetek és Mauritius brit fennhatóság alá került, és ezáltal a szigeteket Mauritiusból kormányozták. Amikor a britek kihirdették, hogy a Birodalomban betiltják a rabszolgatartást, akkor a franciák, akik továbbra is kereskedtek rabszolgákkal áthelyezték bázisaikat Afrikába és más országokba. A rabszolgatartás megszűntével felszabadult rabszolgák ezrei érkeztek a Seychelle-szigetekre. Az ültetvényeken indiai munkaerőt is igénybe vettek, miközben számos üzlet kínai bevándorlók kezébe került. 1872-ben a politikai autonómia növelésére létrehozták a kormányzó tanácsot majd 1888-ban a törvényhozó és végrehajtó tanácsot. 1903. augusztus 31-én a Seychelle-szigetek brit koronagyarmat státuszt kapott, így már nem Mauritiusból igazgatták. 1948-ban tartották az első választást: a Törvényhozó Tanács négy tagját választották meg. 1967-ben fogadták el az új alkotmányt, amely a kormányzó és a kormányzó tanács kezébe adta a hatalmat. Az első, általános választójog alapján tartott parlamenti választás 1967-ben volt. Az alkotmány 1970 márciusában elfogadott módosításai növelték biztosítottak a szigetcsoport autonómiáját. A Seychelle-i Köztársaság 1976. június 29-én, 12 óra 5 perckor vált a Brit Nemzetközösség független köztársaságává. James Mancham, a konzervatív Seychelle-i Demokratikus Párt elnöke ülhetett a köztársasági elnöki székbe, de egy év múlva egy puccs miatt száműzetésbe vonult és France-Albert René lett az új elnök. René felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a törvényhozást és önkényuralmat vezetett be. 1979-ben – amikor a Seychelle Köztársaság a marxista politika felé sodródott – az alkotmányba foglalták az egypártrendszer létrehozását. 1981-ben ötven Dél-Afrikában toborzott zsoldos elfoglalta a repülőteret Mahéban, hogy megpróbálja Manchamot visszajuttatni a hatalomba, de a seychelle-i hadsereg ezt megakadályozta. Tanzániai csapatok is segédkeztek a rend helyreállításában, és 1984 végéig az országban maradtak. 1984 júniusában Renét ellenszavazat nélkül ismét elnökké választották, aki 1991-ben a demokratizálódást sürgető erők nyomására beleegyezett a választási rendszer reformjába. 1992-ben többpárti választást tartottak, és sokan remélték, hogy René és Mancham támogatói megbékélnek egymással. Sokan visszatértek a száműzetésből, így maga Mancham is. 1993-ban a szavazók 73%-a elfogadta a többpártrendszer működését lehetővé tevő alkotmányt. Államszervezet és közigazgatásAlkotmány, államforma Az ország államformája elnöki rendszerű köztársaság, amely szerint a Seychelle Köztársaság elnöke egy személyben államfő és kormányfő. A végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, míg a törvényhozás a kormány és a nemzetgyűlés közös feladata. Elnökök
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásA Seychelle-i Nemzetgyűlésnek 34 képviselője van, akiket öt évre választanak meg. 25 képviselőt a választókerületek közvetlenül juttatnak a Nemzetgyűlés soraiba és 9 képviselő az arányos rendszer alapján kerül be a törvényhozó testületbe.
Politikai pártok 2020. október 22–24. közötti elnökválasztás eredményei:
2020. október 22–24. közötti nemzetgyűlési választások eredményei:
Közigazgatási beosztásAz országot 23 körzet alkotja:
Védelmi rendszerNépesség.jpg) Népességének változásaA népesség alakulása 1960 és 2022 között
Adatok: Wikidata Legnépesebb településekNyelvi megoszlásAz angol, a francia és a kreol a Seychelle Köztársaság hivatalos nyelve. Az ott beszélt kreol nyelv hasonlít a Mauritiuson, Réunionban és a Karib-térségben használt nyelvjárásokhoz. A rabszolgatartás idején használt francia az alapja, de erős afrikai intonáció jellemzi és sokat magába olvasztott a madagaszkári, hindi és arab nyelvekből, az elmúlt években pedig nagyon sok angol szóval gazdagodott. A franciául beszélők megértik. A Seychelle-szigeteken emelték először hivatalos rangra a kreolt. Létrehozták a Kreol Intézetet, hogy elősegítsék ennek az eleven, változó nyelvnek a használatát. Sokat vitáztak arról, hogy az angol vagy a francia nyelvet használják-e, és hogy milyen mértékben legyen megengedett a kreol. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbben otthon a kreolt használják, az üzleti élet és a jogalkotás nyelve az angol, míg a francia eredetű lakosság többnyire franciául beszél. A televízióban mindhárom nyelven hallhatóak a hírek. Etnikai megoszlásA lakosság többsége kreol, vagyis afrikai-európai-ázsiai keverék, bőrszínük sötét, arányuk 93%. A maradék 7% többsége ázsiai főként indiai, maláj és kínai, valamint európai.[8] Vallás  A Seychelle Köztársaság alkotmánya garantálja a szabad vallásgyakorlást és a kormányok ezt a jogot a gyakorlatban is tiszteletben tartják. A seychelle-i népesség zöme katolikus vallású. Arányuk az utóbbi évtizedekben csökkent. A szigetek első telepesei a római katolikus vallást gyakorolták és ez a mai napig így maradt, annak ellenére, hogy a britek a 19. században kísérletet tettek a protestantizmus bevezetésére. Az ország 1890 óta püspökség. Az egyházi iskolák monopol helyzetet élveztek egészen 1944-ig, amikor a kormány államosította őket. A vasárnapi misén sokan részt vesznek, és a vallási ünnepeket tiszteletben tartják, amelyeken egyrészt a hitüket gyakorolják, másrészt a társasági élet adta örömöket élik át. A katolicizmus hasonlóan a franciatudáshoz különleges státusszal bír és a követőit kapcsolatba hozzák a Franciaországból érkezett fehér telepesekkel. A seychelle-i népesség megközelítőleg 6-7%-a az anglikán felekezethez tartozik, akiknek a többsége a 19. század végén és a 20. század elején misszionáriusok által megtérített családok leszármazottja. A karizmatikusok és evangelikál hívők száma növekszik, különösen az Evangéliumi Pünkösdi Közösségé, továbbá az adventistáké. A népesség kb. 4-5%-a más világvallások híve, mint például a hinduizmusé, az iszlámé vagy a buddhizmusé. Az imák és istentiszteletek tekintetében egyik felekezetet sem korlátozzák. A keresztény egyházak és a világi hivatalok rosszallása ellenére sok seychelle-i úgy érzi, hogy az ortodox vallásosság, valamint a mágiába, boszorkányságba és varázslatba vetett hit nem ellentmondásos. Gyakori, hogy az emberek felkeresik a helyi látnokot – akit bonhomme de bois vagy bonne femme de bois néven ismernek – hogy jósoljon nekik, vagy védő amuletteket és bűvös tárgyakat, azaz gris-gris-t szereznek be, amelyekkel szerencsétlenséget tudnak hozni ellenségeikre.[9] Szociális rendszerGazdaság   Seychelle Köztársaság gazdasága az idegenforgalomra és a halászatra épül. Nagymértékben függ ettől a két területtől az ország jövedelme, a foglalkoztatottak száma, az építkezési beruházások mennyisége, valamint a bankszektor és a kereskedelem intenzitása. Az elmúlt évek GDP-jének közel 70%-a szolgáltatásból származik, kiemelten a közlekedésből, a távközlésből, a kereskedelemből és az idegenforgalomból. Az ipari termelés a GDP 15-20%-a, ez évről évre a konzerv tonhal termelésével változik. Mivel a szigeteken kevés a művelhető föld, ezért a mezőgazdaság, erdőgazdaság és állattenyésztés alig járul hozzá az ország bruttó hazai termékéhez. 2005-ben a GDP 693 millió US dollár volt, az egy főre eső jövedelem pedig 8682 US dollár – ez messze a legmagasabb Fekete-Afrikában. Annak ellenére, hogy jók az ország mutatói, a Seychelle-i Köztársaság gazdasága érzékeny a külső hatásokra – gyakran az alapvető élelmiszerek beszerzése is probléma. A kormány rossz gazdálkodása és a túlságosan szabályozott gazdaság (ide értve a mesterségesen kialakított árfolyamokat is), gyakran okozott devizahiányt, és hozzájárultak egy párhuzamos piaci árfolyam kialakulásához (ez a hivatalos duplája). 2005–2006-ban a kormány intézkedéseket hozott, hogy a kereskedelmet liberalizálja és az állami vagyont privatizálja, mint például behozatali engedélyek megszüntetése vagy a SACOS, az állami biztosító részleges magánkézbe juttatása. 2006 októberében a pénzügyminiszter kihirdette a deviza tranzakciók fokozatos liberalizációs folyamatának kezdetét. Ezek a korlátozott intézkedések nem valószínű, hogy tető alá hoznak egy megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal, amely továbbra is a leértékelést sietteti és kiemeli annak fontosságát a devizahiány megoldásához. A Seychelle Köztársaság adóparadicsom, ezért nagyon sok vállalatot jegyeznek be a szigeteken. A Seychelle-i Nemzetközi Kereskedelmi Hatóság (Seychelles International Business Authority – SIBA) kapott megbízatást, hogy az off-shore szektor gyors növekedését biztosítsa. A Seychelle Köztársaság a világ legkisebb olyan állama, amely saját fizetőeszközt bocsát ki. MezőgazdaságNövénytermesztés: kókusz, kopra, fahéj, vanília, édesburgonya, tápióka, banán, tea. Állattenyésztés: tonhal, hal, baromfi. Iparidegenforgalom, újraexportálás, tengerparti szolgáltatások KülkereskedelemFő árucikkek:[10]
Fő kereskedelmi partnerek 2019-ben:[10]
Telekommunikáció
Kultúra A szigetek kultúrája a francia, a brit és az afrikai hatások keveréke, kínai és indiai elemek befolyásával is. VilágörökségNemzeti azonosságtudatAz ország függetlenné válása alkalmával vita alakult ki a nemzeti azonosság és az állampolgári hűség kérdésében. Az első köztársasági elnök James Mancham a Nagy-Britanniával való integrációt és hozzá fűződő kötelékeket kívánta erősíteni. Fő ellenfele, France-Albert René viszont úgy érezte, hogy ez veszélyezteti a nemzeti azonosságtudatot, amelyet szerinte afrikai szellemiségű. Kisebbségi kapcsolatokAz indiaiak és a kínaiak kisebbségi csoportokat alkotnak. Ugyanígy a gran’bla-k, vagy "nagy fehérek", akik francia eredetűek és jelentős szerepet töltöttek be a gazdasági és politikai életben. Az illois nevű csoport akkor került a Seychelle-szigetekre, amikor kilakoltatták őket a Diego Garcia-szigetről, amikor az Egyesült Államok katonai bázist létesített ott. Mauritiuson is élnek és seychelle-iektől különálló csoportnak tartják magukat, annak ellenére, hogy ők is történelmileg és kulturálisan a seychelle-i ültetvényes munkásokhoz tartoznak. A seychelle-i kisebbségi kapcsolatokat nagyrészt a társadalmi csoportok közötti kapcsolatok jellemzik. Zene és tánc  A zene és a tánc mindig is kiemelkedő szerepet játszott a Seychelle-szigetek kultúrájában és a helyi ünnepségekben. Az afrikai, madagaszkári kultúrákban gyökerező zenére jellemzőek a dobok, mint a tambour és a tam-tam, továbbá az egyszerű vonós hangszerek. A hegedű és a gitár viszonylag friss külföldi import, amely kiemelkedő szerepet játszik a kortárs zenében. Az afrikai és madagaszkári hatás érezhető a hagyományos hangszerek használatánál is, amelyek legnépszerűbb képviselője
Három fő zenei és tánc stílus alakult ki:
A Seychelle-szigetek két legismertebb zenésze: Patrick Victor, a moutia költő és népdal énekes, illetve a komoly zenei képzést kapott David Andre. Az Air Seychelles járataira való felszállás közben gyakran hallani lehet Andre nosztalgia zenéjét, amit Xu Lu, a kínai származási seychelle-i átható hegedűjátéka kísér. A népszerű zenei formációk közé tartozik még a tízfős színes kórustáncot bemutató Sokwe-csoport, Jean-Marc Volcy és Jenny Letourdi. Az idős népi hősnek, Tonpának a népszerűségét azonban senki nem érte el, aki a seychelle-i bom legendás virtuóza volt. A viktóriai La Bastille National Archives előtt lévő szökőkút felett látható Tonpa és két barátja mellszobra, amint zezen, bonon és tambouron (nagydob) játszanak.[11] Oktatási rendszerKulturális intézményekHagyományok, néprajzGasztronómiaA legalapvetőbb élelmiszer a hal.[12] A gasztronómia indiai, afrikai, angol, francia, spanyol és kínai befolyás alatt áll.[13] Jelentős összetevők a gyömbér, citromfű, koriander, tamarindusz. Az utcai árusoknál állandóan lehet kapni friss halat és gyümölcsöt. A tengeri halászat bőséggel biztosít tengergyümölcsöket, rákokat, kagylókat cápahúst. Az ezekből készült ételek gyakori kísérője a rizs. A halakat megfőzik, banánlevélbe csomagolva sütik, grillezik, besózzák vagy füstölik. A curry meghatározó fűszernövény. Több étel készül baromfihúsból, curry és kókusztej hozzáadásával. A húsválasztékok között előfordul a gyümölcsdenevér is. LMBT jogokAz azonos neműek szexuális tevékenysége 2016 óta legális,[14] így azon kevés afrikai országok egyike, ahol az ilyen védelem biztosított az LMBT-személyek számára.[15][16] Turizmus  1971-ben, a Seychelle-szigeteki nemzetközi repülőtér megnyitásával a turizmus jelentős iparággá vált, lényegében mezőgazdaságra (ültetvényekre) és turizmusra osztva a gazdaságot. Az idegenforgalmi szektor azonban jobban fizetett és az idegenforgalom lett az elsődleges iparág a szigeteken. Következésképpen a szállodák építése szinte az 1970-es évek folyamán folyamatosan fennmaradt. Az elmúlt évtizedekben is a kormány ösztönözte a külföldi befektetéseket a szállodák építésére és egyéb szolgáltatások korszerűsítésére. A 2010-es években a legtöbb látogató az európai országokból érkezett, elsősorban Franciaországból és Németországból.[17] Fő látnivalók:[18]
SportKosárlabdaSeychelle-szigetek legnépszerűbb sportja a kosárlabda, amelynek népszerűsége jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben.[19] Az ország válogatottja bejutott a 2015-ös afrikai játékokra, ahol a kontinens néhány legnagyobb országával, például Egyiptommal versenyzett. LabdarúgásOlimpiaÜnnepekÜnnepek:[20]
Jegyzetek
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
