Szakinavir

Szakinavir
IUPAC-név
(2S)-N-[(2S,3R)-4-[(3S)-3-(terc-butilkarbamoil)-dekahidroizokinolin-2-il]-3-hidroxi-1-fenilbután-2-il]-2-(kinolin-2-ilformamido)butándiamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	127779-20-8
PubChem	441243
ChemSpider	390016
DrugBank	DB01232
KEGG	D00429
ATC kód	J05AE01
SMILES O=C(N)C[C@H](NC(=O)c1nc2c(cc1)cccc2)C(=O)N[C@@H](Cc3ccccc3)[C@H](O)CN5[C@H](C(=O)NC(C)(C)C)C[C@@H]4CCCC[C@@H]4C5
InChI 1/C38H50N6O5/c1-38(2,3)43-37(49)32-20-26-14-7-8-15-27(26) 22-44(32)23-33(45)30(19-24-11-5-4-6-12-24) 41-36(48)31(21-34(39)46)42-35(47)29-18-17-25-13-9-10-16-28(25) 40-29/h4-6,9-13,16-18,26-27,30-33,45H,7-8,14-15,19-23H2,1-3H3,(H2,39,46)(H,41,48)(H,42,47)(H,43,49)/t26-,27+,30-,31-,32-,33+/m0/s1
InChIKey	QWAXKHKRTORLEM-UGJKXSETSA-N
UNII	L3JE09KZ2F
ChEMBL	114
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C38H50N6O5
Moláris tömeg	670,841 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biológiai felezési idő	9-15 óra
Fehérjekötés	98%
Terápiás előírások
Terhességi kategória	B1 (Australia)

A szakinavir (INN: saquinavir) HIV-1-fertőzött felnőtt betegek kezelésére szolgáló gyógyszer. Önállóan nem, csak ritonavirral(en) vagy más antiretrovirális szerekkel kombinációban adható.

A szakinavir nem gyógyítja meg a HIV-fertőzést vagy az AIDS-et, de csökkenti a vírus koncentrációját a vérben, és késleltetheti az immunrendszer károsodását, valamint az AIDS-hez társuló fertőzések és betegségek kialakulását.

A ritonavirt „hatásfokozóként” alkalmazzák. Csökkenti a szakinavir bomlási sebességét, aminek eredményeként megnő a szérum szakinavir koncentrációja. A „hatásfokozó” segítségével ugyanaz a vírusellenes hatás kisebb szakinavir-adaggal érhető el.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Saquinavirum néven hivatalos.

A HIV-vírus proteáz enzimje specifikusan hasítja a vírus prekurzor fehérjéit, amint a virion^{[láb 1]} elhagyja a fertőzött sejtet. Ez lényeges lépés a teljesen kialakult, fertőző vírusrészecskék létrejöttében. Ezeken a vírus prekurzor fehérjéken egy specifikus hasítási hely található, melyet csak a HIV és a közeli rokon vírus proteázok ismernek fel. A szakinavir utánozza ezeket a hasítási helyeket, ezért pontosan beleillik a HIV-1 és HIV-2 proteáz aktív centrumába, és reverzibilis és szelektív gátlóként hat. A szakinavir affinitása a HIV-proteázhoz kb. 50 000-szer nagyobb, mint a humán proteázokhoz.

In vitro antivirális vizsgálatokban a szakinavir gátolja a fertőző vírus keletkezését és ezzel a fertőzés átterjedését a még érintetlen sejtekre.

A szer ellenjavallt olyan betegeknél, akik „Q–T-megnyúlásban” (a szív elektromos aktivitásának megszakadása; lásd EKG) szenvednek, akiknél az elektrolitok szintjének megváltozása tapasztalható (különösen alacsony kálium-szintek), illetve akik bradikardiában (nagyon lassú szívritmus), vagy szívelégtelenségben szenvednek. Nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknél szívritmuszavar volt tapasztalható a múltban.

Súlyos májkárosodásban nem adható. Nem adható az alábbi szerekkel együtt:

A szakinavir más gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphet, ezért nagyon fontos, hogy a beteg minden gyógyszeréről tájékoztassa a kezelőorvosát.

A leggyakoribb mellékhatások: hasmenés, hányinger, megnövekedett máj-enzimszintek, megnövekedett koleszterol- és, trigliceridszint a vérben, a vérlemezkék számának csökkenése.

A test zsíreloszlása megváltozhat, egyes helyeken felhalmozódhat, más helyeken eltűnhet. Csökkenhet a bőr alatti zsírmennyiség a lábszárakon, karokon és az arcon, a has és más belső szervek zsírtartalma viszont nőhet, az emlők megnagyobbodhatnak és zsíros púp keletkezhet a nyak hátsó részén (bölénypúp). Ennek oka, és az egészségre gyakorolt tartós hatása jelenleg nem ismert.

Egyéb, kevésbé gyakori mellékhatások: kiütés, viszketés, fejfájás, perifériás neuropátia(wd),^{[láb 2]} gyengeség, szédülés, depresszió, szorongás, alvásképtelenség, libidózavarok, szemölcsök, szájfekélyek, kellemetlen hasi érzés, emésztési zavar, láz, fájdalom, székrekedés, étvágytalanság, mellkasi fájdalom.

A HIV-fertőzés kezelése során nem mindig lehet eldönteni, hogy a nemkívánatos hatást az szakinavir/ritonavir vagy valamelyik másik, egyidejűleg szedett gyógyszer okozta-e, vagy az a fertőzés szövődményének tekintendő.

Ajánlott adag 1000 mg naponta kétszer, ezzel egyidőben adott 100 mg ritonavirrel és egyéb retrovírusellenes szerekkel kombinálva. A szert evés közben vagy után kell bevenni.

Más proteázgátlóval (pl. nelfinavir(en), indinavir(en) és delavirdin(en)) együtt szedve az adag csökkentésére lehet szükség, mert ezek a gyógyszerek növelhetik a szakinavir plazmaszintjét.

Nem kell az adagot módosítani enyhe, vagy közepes vesekárosodás, vagy enyhe májkárosodás esetén. Óvatosan kell eljárni súlyos vese, vagy közepes májkárosodás esetén. A szakinavir/ritonavir ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.

A kezelés során a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Magyarországon:^{[láb 3]}

• Fortovase 200 mg lágy kapszula
• Invirase 200 mg kemény kapszula
• Invirase 500 mg filmtabletta

Nemzetközi gyógyszerforgalomban a fentieken felül:^{[láb 4]}

• Proteovir
• Svir

Lábjegyzetek:

1. ↑ Különálló, élő sejtet éppen nem fertőző vírus.
2. ↑ A láb és a kéz idegeinek működészavara, mely zsibbadásban, szurkáló, csipkedő vagy égő fájdalom érzésben jelentkezhetik.
3. ↑ Saquinavir^{[halott link]} (OGYI)
4. ↑ Saquinavir (Drugs-About.com)

• Invirase Archiválva 2012. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (European Medicines Agency; magyarul)
• Invirase 200mg kemény kapszula (Mediris)
• Invirase 200 mg kemény kapszula (Dr.Info)

• vírus
• retrovírus
• HIV
• AIDS