|
Szexuális fetisizmus
 A szexuális fetisizmus az a jelenség, amikor a felnőtt ember szexuális vágya élettelen tárgyra vagy a külső nemi szerveken kívül más testrészre fókuszálódik. A fétis szó ebben az összefüggésben a kérdéses tárgyat vagy testrészt jelöli. A hétköznapi életben a szexuális érdeklődést kiváltó tárgyakon, testrészeken kívül gyakran bizonyos tevékenységeket, szerepjátékokat is a szexuális fétis fogalmába sorolnak. A fetisizmus az egészséges szexualitás része lehet mint izgalmat fokozó tényező, de végletes esetben mentális zavarnak tekintendő. (Ennek morális megítélését az adott társadalom hozzáállása befolyásolja.) A feminista megközelítésű szexpozitivitás nagyban hozzájárulhat a személyes elfogadásban és megélésben addig, ameddig a benne résztvevő felnőtt emberek egymással jóváhagyásos, beleegyezéses alapon végzik. A közösen lefektetett határokat átlépve már azonban könnyen kínzás és szexuális erőszak kategóriába fordulhat át. (Az angolszász szóhasználatban alkalmazzák a konvencionális / nem-konvencionális szexuális tevékenységekre a vanilia sex / kink sex fogalmi elkülönítést is. Ezek két polaritást jelentenek egy bináris spektrumon, ahol minden ember vágyai eltérő helyet foglalnak el.) 2018-ban az WHO törölte a Betegségek nemzetközi osztályozásának listájáról.[1] A szokványostól eltérő szexuális tevékenységeket megélő emberek felé irányuló társadalmi idegenkedést, elhatárolódást és következményeként a strukturális elnyomást kinkfóbiának, a speciális vágyaik és igényeik létezésének elvitatását, megkérdőjelezését pedig vanilla szexizmusnak nevezzük. JellegeA szexuális fetisizmus lényege, hogy valamilyen, sokszor nem is kimondottan szexualitással vagy erotikával kapcsolatos tárgy vagy jelenség okoz nemi izgalmat. (Az elméleti pszichológia szigorúan véve csak a tárgyak által kiváltott érzést sorolja ide, de a köznyelv a mindegyik típust fetisizmusnak nevezi). Gyakori tárgyak például a női cipők, fehérneműk, harisnyák. A szexuális fetisizmusról általánosan fejekben élő kép inkább a férfiaknál fordul elő, a nők – rájuk jobban jellemző módon – az esztétikai/érzelmi aspektusait élik át. A fétisek egymással keveredhetnek, mivel a szexuális nyitottságtól függnek, de sokszor megfigyelhető pár téma iránti kiemelkedő érdeklődés. A szexuális fetisizmust mint pszichológiai koncepciót Alfred Binet vezette be 1887-ben; a kifejezést Sigmund Freud 1927-es, a szexuális fetisizmusról szóló esszéje vitte át a köznyelvbe. A korai pszichológusok értelmezésében a szexuális fetisizmus egy parafília (rendellenes szexuális viselkedés) és mint ilyen gyógyítandó betegség. Az 1960-as évek szexuális forradalma ennek a megközelítésnek a felülvizsgálatára késztette a tudósokat, következésképpen a szexuális fetisizmus kategorizálása is szigorúbb lett. A pontos meghatározás, azaz hogy mi számít és mi nem számít rendellenességnek, a mai napig vita tárgyát képezi. A közfelfogásban még ezek a közel 100 éves fogalmak élnek. TípusaiA szexuális fetisizmus változatai a vonzódás tárgya szerint oszthatók csoportokra. GyakoribbakAz alábbiak önmagukban már a szexuális fetisizmushoz tartoznak:
Kevésbé gyakoriakAz alábbiak önmagukban is szokatlan vagy különleges tárgyai, módjai a szexuális örömnek:
JegyzetekTovábbi információk A Wikimédia Commons tartalmaz Szexuális fetisizmus témájú médiaállományokat.
Kapcsolódó szócikkek
|
||||||||||||||||
