|
Szikszói csataAz Abaúj vármegyei Szikszó mezőváros mellett a török hódoltság korában több ütközetre került sor. Bár Szikszó hivatalosan a királyi Magyarországhoz tartozott, a budai pasa többször is adófizetésre kényszerítette. Amikor ez nehézségbe ütközött, akkor került sor a török csapatok megjelenésére. CsatákAz első csata1558. október 13-án Velicán füleki bég rabolta ki és gyújtotta fel a várost, a zsákmánnyal visszavonuló csapatait másnap Sajókazánál érte utol a Bebek György és Telekessy Imre által vezetett magyar végvári katonaság és vereséget mért azt ellenségre.[1] Szikszó 1564-ben már biztosan adót fizetett a töröknek, ennek ellenére továbbra sem szűnt meg a fenyegetettsége. A második csata1577. november 10-én, vasárnap ismét egy füleki bég, Ferhát támadta meg a várost. A támadást az országos vásár idejére időzítették; a török csapatok éjszaka közelítették meg és éppen a vasárnap délelőtti prédikáció idején érték el Szikszót. Még a templom kerítésén is túljutottak, de magát a templomot nem tudták elfoglalni; a harc és a rablás az esti órákig folyt a nevezetes 1577. évi üstökös fényénél. Másnap este a hazatérő portyázókat a már szokásosnak mondható helyen, a Sajó gázlójánál (Sajószentpéternél, más forrás szerint Vadnánál) érték utol a szendrői katonák Claudius a Roussel főkapitány és Rákóczi Zsigmond vezetésével, majd megérkezett Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint csapata is. A seregek létszámáról különböző adatok maradtak ránk, az biztos, hogy a törökök túlerőben voltak.[2] A harmadik csata 1588-ban Szinán budai pasa,[3] katonáival a királyi Magyarországhoz tartozó és a Portának való adófizetést megtagadó Szikszó ellen vonultak. Október 8-án az oszmán katonák már a mezővárosban jártak és fosztogattak, amikor megérkezett a Rákóczi Zsigmond egri várkapitány vezetett végvári felmentő sereg. A 11 ezer fős török sereggel szemben, a magyar–német haderő 2400-2500 fős lehetett. A túlerő ellenére mégis ez utóbbiak arattak győzelmet. Több mint kétezer oszmán, és mintegy 400-500 magyar és német halottja volt az összecsapásnak. Ezen incidens nyomán, a prágai Habsburg-udvar felfüggesztette a drinápolyi békében rögzített, évi 30 ezer arany „tisztességes ajándék” fizetését, amire válaszul a Porta háborúval fenyegetőzött.[4] HivatkozásokA szócikk az alábbi tanulmány alapján készült:
Jegyzetek
|
