Szimónia

Szimónia (latinul simonia) a neve annak a kánonjogi vétségnek, amelynek lényege egyházi és lelki javak anyagi előnyök révén történő megszerzése vagy áruba bocsátása. Ezt a tevékenységet a 451-ben megtartott khalkédóni zsinat 2. fegyelmi kánonja nevesítette és ítélte el.^[1] További szabályokat fogadott el a második lateráni zsinat.

A megnevezés a bibliai Simon mágus nevéből származik, aki Az apostolok cselekedetei 8,5-24 szerint pénzt ajánlott Jézus tanítványainak azért, hogy hatalmat kapjon a Szentlélek közvetítésére, de a Szentlélek átadása persze nem vásárolható meg, hisz Istentől kapott ajándék.

"...Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket." Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni...."

Ezért lett ez aztán szinonimája az egyházi hatalom megvásárlásának.

• manus a manu: pénz
• manus a lingua: pártfogás
• manus ab obsequio: teljesített szolgálatok

• mentatis: még csak a szándék áll fenn
• conventionalis: már az alku is létrejött
• realis: a teljesítés megtörtént
• pura, ha még egyik fél sem foganatosította
• mixta, ha még csak az egyik fél foganatosította.

• Simonia. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Catholic Encyclopedia