Szivárványos pisztráng

Szivárványos pisztráng
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Protacanthopterygii Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae) Nem: Oncorhynchus (Suckley, 1861) Faj: O. mykiss
Tudományos név
Oncorhynchus mykiss (Walbaum, 1792)
Szinonimák
Salmo mykiss Walbaum 1792 Salmo irideus W.P. Gibbons 1855
Elterjedés
Az eredeti elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szivárványos pisztráng témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos pisztráng témájú médiaállományokat és Szivárványos pisztráng témájú kategóriát.

A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

A szivárványos pisztráng eredetileg Észak-Amerikában volt honos, Új-Mexikótól egészen az Aleut-szigetekig. A múlt század végén a világ minden részére szállítottak és helyeztek ki ikrákat és fiatal halakat, hogy életképes populációk telepedjenek meg az új területeken.

Létezik egy igazi édesvízi alak is, amely a Sierra Nevada folyóiban és tavaiban él. 1880-tól kezdődően betelepítették Európába. Ma gazdasági haszonhal. Magyarországba 1885-ben került, pisztrángos patakjainkban helyenként gyakori, sőt néhány kisebb folyónk gyors folyású szakaszán is felbukkan.

• Oncorhynchus mykiss aguabonita
• Oncorhynchus mykiss gairdnerii
• Oncorhynchus mykiss gilberti
• Oncorhynchus mykiss irideus
• Oncorhynchus mykiss mykiss
• Oncorhynchus mykiss nelsoni
• Oncorhynchus mykiss stonei
• Oncorhynchus mykiss whitei

Teste hosszú, megnyúlt, oldalt kissé lapított, magas faroknyéllel. A hát- és a farokúszó között zsírúszója van. A kis méretű pikkelyekből az oldalvonal mentén 135-150, a zsírúszó és az oldalvonalak között (az oldalvonalak pikkelyeit is beleértve) 14-19 (de legtöbbször 16) található. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó peremén többnyire 4 fogvan; a nyél erősen hajlott, egy vagy két sorban fogazott. A szivárványos pisztráng feje kisebb és tompább, mint a sebes pisztrángé, és felső állcsontja (maxilla) kissé rövidebb, de azért szájnyílása széles. Fejét, testét, hát-, zsír-, és farokúszóját számos fekete petty és pont tarkítja. Oldalvonala mentén széles, vöröses hosszsáv húzódik, mely a szivárvány színeiben ragyog, és a hímen pompás látványt nyújt. Sötét vizekben, amelyekben a pisztrángot nem lehet könnyen felismerni, vöröses csíkja erősen kiviláglik. Tiszta vízben a teste szinte láthatatlan. Az állat testhossza 25-50 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege elérheti a 7-10 kilogrammot.

A kis halak rajokat alkotnak; amint elérik a 3 kilogrammos testtömeget, magányossá válnak és területhez kötődnek. Tápláléka rovarok, ebihalak, kis halak, békák és giliszták. Az élettartam az élőhelytől függően változik; de általában a szivárványos pisztrángok nem élnek 7 évnél tovább. Kaliforniában állítólag tudnak néhány olyan példányról, amely 11 évet élt.

Az ivarérettséget két- hároméves korban éri el. Az ívási időszak az elterjedési helytől függően eltérő: decembertől májusig (Közép-Európa), márciustól áprilisig (Amerikai Egyesült Államok). A pisztráng ívófészket készít, ami azt jelenti, hogy a patakmederben megtisztogat egy területet és a kavicsok közé vájt mélyedésbe rakja az ikráit. A nőstény testkilogrammonként 1600-2000 ikrát rak. Az ivadék 45-90 nap alatt kel ki. A fiatalok gyorsan nőnek.

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Hoitsy György: A pisztráng tenyésztése és horgászata, 2002