Szuhány
Szuhány (szlovákul: Sucháň) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. FekvéseNagykürtöstől 17 km-re északnyugatra, a Szuhány-patak partján fekszik. TörténeteTerülete a régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban lakott volt, de kerültek elő innen bronzkori tárgyak is. A mai falu valószínűleg a 13. században keletkezett akkor, amikor az Ipoly völgyéből érkeztek ide telepesek. Hozzájuk később északról gorálok csatlakoztak. A falu neve először 1349-ben szerepel oklevélben "Zwhan" alakban. A 15. századig a bozóki premontrei apátság birtoka. Később a Dacsó, Kéry, Kelecsényi, Ebeczky és Benyiczky családoké. 1715-ben malom és 38 adózó háztartás volt a településen. A 18. században lakói közül sokan vándoroltak délre, Békéscsaba környékére a jobb megélhetés reményében. 1828-ban 112 házában 673 lakos élt. Lakói a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés mellett főként juhtenyésztéssel foglalkoztak. Határában több láz, azaz pásztorszállás keletkezett, melyek többsége csak nyáron volt lakott. Jól jövedelmező megélhetést biztosított a juhsajt és a gyapjú értékesítése. Később többen vállaltak idénymunkát a közeli nagybirtokokon. Vályi András szerint "SZUHÁNY. Tót falu Hont Várm. földes Urai a’ Tudom. Kintstár, és több Urak, lakosai többfélék, fekszik Litavához nem meszsze, és annak filiája; a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik; határja középszerű, fája, legelője elég van."[2] Fényes Elek szerint "Szuhány, tót falu, Honth vmegyében, Szenográdhoz 1 mfd. 2 kath., 634 evang. lak. Evang. szentegyház. Legelője, erdeje jó, de földjei soványak. F. u. a bozóki uradalom."[3] Hont vármegye monográfiája szerint "Szuhány, tót kisközség, 100 házzal és 636 ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása és távirója Korponán, postája helyben van. a falu hajdan a bozóki uradalomhoz tartozott és annak sorsában osztozott. a község nevét Zwhan alakban 1423-ban említi oklevél, melylyel Terbelédi Leusták özvegye, Keszi Dacsó Miklósnak leánya, gyermekei nevében birtokosztó egyezséget köt Dacsó János fiaival; ez egyezség révén jutottak később a Dacsók e birtokrészhez, melyet a mult századig megtartottak. Jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. Az itteni templom 1699-ben épült."[4] A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott. Népessége1910-ben 589, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 303 lakosából 296 szlovák volt. 2011-ben 260 lakosából 227 szlovák. Nevezetességei
Külső hivatkozásokJegyzetek
|