Tacs

Tacs (Tonciu, Tatsch)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Galacfalva
Rang	falu
Községközpont	Galacfalva
Irányítószám	407088
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33328
Népesség
Népesség	183 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	186 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	330 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′ 54″, k. h. 24° 22′ 43″46.998445, 24.37858546.998445°N 24.378585°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 54″, k. h. 24° 22′ 43″46.998445, 24.37858546.998445°N 24.378585°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tacs témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Tacs (románul Tonciu, németül Tatsch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Besztercétől 20 km-re délre, Szászlekence, Vermes, Galacfalva és Harina közt fekszik.

1587-ben említik először, Thaczy néven.

A középkorban főként németek lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, így az a következő két évtizedre lakatlanná vált. Az 1620-as években magyarok és szászok költöztek a faluba, mindkét nép ekkor a lutheránus vallás híve volt.

1691-ben Halász István lutheránus lelkipásztor az úrvacsorát református rítus szerint osztotta ki, ezért beidézték a besztercei lutheránus elöljárók elé. Mivel nem ment önként, megpróbálták elfogatni, mire a Harina melletti hegyen fölakasztotta magát. Ekkor híveinek egy része (főként a magyar ajkú lakosság) tiltakozásként áttért a református vallásra.

A falu a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.

A II. világháborút követően szász lakosságát kitelepítették, azóta túlnyomórészt magyarok lakják.

1910-ben 430 lakosa volt, ebből 274 magyar, 127 német és 29 román.

2002-ben 248 lakosából 236 magyar, 8 román, 4 cigány nemzetiségűnek mondta magát.

• Lutheránus temploma
• Református kőtemploma egy korábbi, 1691-ben emelt sövényfalú templom helyére épült az 1711. esztendőben, Bethlen Ferenc főispán közbenjárására. 1800-ban kibővítve újjáépítettek. Az utóbbi évtizedekben súlyos statikai problémák és többszörös viharkárok miatt rendkívül rossz állapotba került templom tornya 2021. április 17-én este leomlott. Orgonáját, harangját és egyéb értékesebb berendezéseit már korábban átszállították a másik templomba, most az omlásban ugyancsak megsérült, különösen jelentős művészettörténeti értékű kazettás famennyezet áthelyezeséről is gondoskodni kell, mert az épület menthetetlenné vált.

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6