|
Techert Margit
Techert Margit, Magyary Zoltánné (Budapest, Erzsébetváros, 1900. október 17.[3] – Héreg, 1945. március 24.) filozófus, filozófiatörténész, egyetemi tanár. ÉleteTechert Gyula Ignác államvasúti hivatalnok és Dvoracsek Anna Borbála (1875–1930) gyermekeként született jómódú középosztálybeli családban.[4][5] Középiskolai tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Leányiskola és Leánygimnáziumban végezte,[6] majd 1918 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt. 1925-ben egy fél évig a Louveni Egyetemen, 1926–1927-ben pedig a párizsi Sorbonne-on tanult,[7] később doktori fokozatot is szerzett.[4] Egyetemi tanulmányait követően könyvtárosként, majd minisztériumi tisztviselőként helyezkedett el.[4] 1924 és 1927 között a budapesti Erzsébet Nőiskola tanárképzőjének franciatanára volt. 1925. január 30-án férjhez ment Fekete Béla járásbíróhoz, akitől öt évvel később elvált.[8] 1932-től Szegeden tanított,[7] ahol 1933–1940 között a Bartók György által vezetett filozófia tanszéken az Arisztotelesz utáni görög filozófia története című tárgy magántanára.[9] 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán A platonizmus története című tárgykörből magántanári képesítést szerzett.[4][7] A budapesti egyetemen zeneesztétikai előadást tartott, szemináriumokat vezetett. Férjével, Magyary Zoltánnal a szovjet front elől menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöznek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották. A bevonuló szovjet katonák elhurcoltak néhány asszonyt, majd megígérték, hogy a filozófus asszony Techert Margitért még visszajönnek. Magyary Zoltán ezt nem várta meg: előbb feleségével, majd magával is végzett. Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa őrzi emléküket. A tatai Környei út köztemetőben, közös sírban nyugszanak. Sírhelyüket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[10] MunkásságaTudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott,[7] ennek eredményeként jelent meg 1934-ben A hellén újplatonizmus története című műve a Tudományos Akadémia Filozófiai Könyvtárának sorozatában.[11] Lefordította Plótinosz A szépről és jóról (Budapest, 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Budapest, 1944) című munkáit.[7] – Jelentős tanulmánya: Plotinos és a campaniani "pedagógiai provincia" (Platonopolis) – Magyar Paedagogia XLI. évfolyam, 1932. 5–6. szám, 75–83. o. Magyarországon harmadik nőként lett egyetemi magántanár. Élénk tudományos közéleti tevékenységet is kifejtett: szervezeteket szervezett, folyóiratokat szerkesztett, sokat publikált.[4] A diplomás nők helyzete Magyarországon című cikke például a Magyar Szemle 1938-as májusi számában jelent meg és az egyetemet végzett nők helyzetét és a nők továbbtanulásának társadalmi hatását vizsgálta.[12] Számos külföldi tudományos ösztöndíjat is elnyert.[4] Művei
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
|
||||||||||||||||||||||||||||
