Trócsányi Zoltán (nyelvész)

Ez a szócikk a művelődéstörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Trócsányi Zoltán (egyértelműsítő lap).

Trócsányi Zoltán
Született	1886. december 25.[1] Sárospatak
Elhunyt	1971. február 17. (84 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyelvész irodalomtörténész könyvtörténész műfordító könyvtáros
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Farkasréti temető (F-1816. fülke)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Trócsányi Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. december 25. – Budapest, 1971. február 17.) magyar nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, könyvtáros, a nyelvtudományok kandidátusa (1957). Trócsányi Dezső és Trócsányi György testvére. Írt elbeszéléseket Gilárty Zoltán, Zoltán deák, Erdő Gábor, Hosszú Gáspár és Csányi Zsolt álnéven.

Budapesten végezte el a tudományegyetemet mint Eötvös-kollégista. 1908 és 1913 között az Akadémiai Könyvtár tisztviselőjeként, 1921-ig az MTA főtitkári hivatalának igazgatójaként dolgozott. 1921-től újságíró és Király Györggyel együtt ő volt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár szerkesztője. 1925 és 1928 között az általa alapított Magyarság Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. 1928–1933 között az Új Barázda című napilap főszerkesztője volt. 1935-től az OSZK főkönyvtárnoka volt; szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1939-ben kinevezték a magyar könyvtörténet nyilvános rendkívüli tanárává. 1939-től a budapesti egyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszékén előbb megbízott előadóként, majd 1943-tól nyugalmazott rendkívüli tanárként, végül 1946-tól 1950-ben történt nyugdíjazásáig nyilvános rendes tanárként tanított.

Életének az utolsó két évtizedét majdnem teljes visszavonultságban töltötte.

A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, 1914-ben pénztárosa is volt.

„Sokat foglalkozott a rokon népekkel, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól (Észak nomádjai, Budapest, 1934), rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Finnországi levelek címmel összegyűjtötte és magyarra fordította a finn tudósoknak magyar barátaikhoz írt leveleit. Mint művelődéstörténész gyűjtött és kiadott a m. történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat: Magyar régiségek és furcsaságok (I–VI., Budapest, 1924–28), Magyar falu (Budapest, 1933). Számos ilyen tárgyú cikke jelent meg a napilapokban, folyóiratokban, és előadása hangzott el a rádióban.”^[5] Szerkesztett egy Dosztojevszkij- és egy Merezskovszkij-breviáriumot, valamint összeállított két antológiát, az egyiket régi magyar, a másikat orosz íróktól. Legismertebb elbeszélése az archaizáló nyelvű Az ördög meg a lánya (Budapest, 1921).

• A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései; Franklin Ny., Budapest, 1908
• Vogul szójegyzék (Budapest, 1910)
• Az ördög meg az leányzó. Igen rejtelmes középkori történet. Régi magyar ponyvákról megmenti vala és az kegyes hívőknek lelki épülésére elmondja Zoltán Deák; utószó György Deák; Genius, Budapest, 1921 (Genius-könyvtár)
• Dosztojevszkij breviárium; Dante, Budapest, 1924
• Magyar régiségek és furcsaságok, 1-5.; Dante, Budapest, 1924–1931
• A magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig (Budapest, 1925)
• A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösi-ig; Voggenreiter, Berlin, 1925
• Merezskovszkij-breviárium. Merezskovszkij élete és művei, 1-2.; Blau Testvérek, Budapest, 1927
• Dosztojevszkij élete és munkái; Dante, Budapest, 1930 k. (Halhatatlan könyvek)
• Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása; Akadémia, Budapest, 1935 (A magyar nyelvtudomány kézikönyve)
• A történelem árnyékában; Hungária, Budapest, 1936
• Észak-szibériai rokonaink; Közgyűjtemények Ismeretterjesztő Irodája, Budapest, 1936 (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások)
• Észak nomádjai; Athenaeum, Budapest, 1936 (hasonmásban: 2000)
• Régi magyar nyomtatványok meghatározása. Trócsányi Zoltán előadásának vázlata; Diószegi Soksz., Budapest, 1937 (Könyvtári előadások)
• Kirándulás a magyar múltba (Budapest, 1937)
• A XVIII. századi magyar nyomtatványok meghatározása (Budapest, 1938)
• Az orosz irodalom kincsesháza (Budapest, 1947)
• A XVII. és XVIII. század orosz irodalma; Trócsányi Zoltán előadásai nyomán; MEFESz soksz., Budapest, 1949
• Régi világ, furcsa világ. Emlékek, életképek, kuriózumok a magyar múltból; vál., szerk., részben átdolg. Pók Lajos; Bibliotheca, Budapest, 1958
• Impresszum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása (Budapest, 1959)^[6]
• Magyar régiségek és furcsaságok; szerk. Szántó Tibor, utószó Lukácsy Sándor; Minerva–Helikon, Budapest, 1987
• Magyar régiségek és furcsaságok; Laude, Budapest, 1998

Fordított orosz,^[7] német,^[8] francia^[9] és finn nyelvből.

• Az MTA Sámuel Körber-díja (1908; egyetemi disszertációjáért)

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 745. o. ISBN 963-9257-17-6   ^[10]
• Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 1962–1980. 622. old.

• Rab Zsuzsa: Trócsányi Zoltán köszöntése (Nagyvilág, 1967. 1. sz.)
• Elbert János: Meghalt Trócsányi Zoltán (Élet és Irodalom, 1971. 9. sz.)
• Úrhegyi Emília: Trócsányi Zoltán (Magyar Nyelv, 1971)
• Vértesy Miklós: Trócsányi Zoltán (Könyvtáros, 1978. 11. sz.)