Tusaújfalu
Tusaújfalu (szlovákul: Tušická Nová Ves) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. FekvéseNagymihálytól 14 km-re délnyugatra, az Ondava jobb oldalán fekszik. Története1325-ben „Wyfalw” alakban említik először. Kezdetben tusai nemesek birtoka, majd több birtokosa is volt. A 15.–19. században a Palchy, Kéri, Bánóczi, Drugeth és Bartóczi családok tulajdonában találjuk. 1715-ben 12 ház állt a faluban, közülük 4 volt lakott. A faluban zsidó családok is éltek, akiknek elődei még 1738-ban, a pestisjárvány után érkeztek ide. Zsidó temető is van itt. 1787-ben 36 házában 269 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Tusa Újfalu. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik n. k. Ondova vizéhez 1/2 fert. órányira, é. Tusához is annyira; földgye fekete, elegyes térségű, 2 nyomásbéli, gabonát leginkább, árpát középszerűen terem, erdeje, szőleje nints, piatza Kassán 6 mértföldnyire.”[2] 1828-ban 47 háza volt 353 lakossal, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A község 1828-tól a gálszécsi jegyzőséghez tartozott. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ujfalu (Tussa), Zemplén vmegyében, tót falu, a Tapoly mellett: 143 romai, 38 gör. kath., 20 evang., 244 ref., 9 zsidó lak., 371 hold szántófölddel. F. u. Szirmay, Péchy. Ut. p. Vecse.”[3] A 20. században az Andrássy család a birtokosa. Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Tussaújfalu, tapolymenti tót kisközség, 80 házzal és 453, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal, kiknek azonban itt nincs templomuk. Postája, távírója és vasúti állomása Parnó. Nagyjában Tussa sorsában osztozott és a Tussaiak birtoka volt. Csak az 1598-iki összeírásban találunk két új nevet s ezek: Nyárády Albert és Szilassy György özvegye. Az újabb korban a Kéryek, a Szirmayak s az Andrássyak voltak a földesurai, sőt a Kéryeknek itt már a XV. század elején is volt részbirtokuk. Most gróf Andrássy Gézának van itt uradalma s nevezetes sajt- és vajgyára. A XVII. századbeli pestis itt is megkövetelte a maga áldozatait.”[4] 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott. A település kulturális fejlődését elősegítette az 1931-ben Gálszécsen alapított városi iskola. A zsidó lakosságot 1942-ben az akkori szlovák állam rendeletére elhurcolták. 1945-től a parnói jegyzőséghez tartozott. Népessége1910-ben 452-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 620 lakosából 614 szlovák volt. 2011-ben 560 lakosából 543 szlovák volt. Neves személyek
NevezetességeiJegyzetek
További információk |