U–45
A VIIB típus U–45 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1936. november 21. A hajót 1938. június 25-én állították szolgálatba. Két harci küldetése volt, amely során két hajót süllyesztett el.[1] PályafutásaAz U–45 első őrjáratára közvetlenül a második világháború előtt, 1939. augusztus 9-én futott ki Kielből, kapitánya Alexander Gelhaar volt. A brit szigetek környékén cirkált, majd 1939. szeptember 15-én visszaérkezett németországi bázisára. Második, utolsó útjára október 9-én indult. Öt nappal később Írországtól 345 kilométerre délnyugatra megtámadta a hadihajók kísérete nélkül haladó KJF–3 konvojt. A brit Lochavont és a francia Bretagne-t elsüllyesztette. Harmadik torpedója, amelyik a brit Karamea felé tartott, még a célba érés előtt felrobbant.[1][2][3][4][5] A támadások után négy brit romboló – HMS Inglefield, HMS Ivanhoe, HMS Intrepid és HMS Icarus – eredt az U–45 nyomába, és mélységi bombákkal elpusztította. A fedélzetén tartózkodó 38 tengerész meghalt.[1] Kapitány
Őrjáratok
* A hajó nem érte el úti célját, elsüllyesztették Elsüllyesztett hajók
JegyzetekForrások
Information related to U–45 |