|
Vágkirályfa
Vágkirályfa (szlovákul Kráľová nad Váhom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. FekvéseA mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 2 km-re északnyugatra, a Vág folyó jobb partján fekszik. ÉlővilágaA település közelében található a Kaskády-víztározó. Ezenkívül a határában található egy állatfarm is. A faluban van gólyafészek alátét.[2] TörténeteA falu az 1002-ben a pannonhalmi kolostor alapítólevelében „terra Wag” néven említett területen keletkezett, mely a mai Deáki, Vágkirályfa, Vágsellye és Pered területének részeit foglalta magában. A település első írásos említése 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság birtokainak határleírásában történt "Crali" alakban. 1332-ben "Villa Regis", majd 1371-ben "Kyral" alakban szerepel. A község honlapja szerint azonban az 1113-as említés valójában Felsőkirályira, az 1332-es említés pedig az erdélyi Magyarkirályfalvára vonatkozik. Egyházát IV. Béla király 1252-ben oklevelében "Eclessia in honorem betae Elisabeth", vagyis Szent Erzsébet tiszteletére szentelt egyházközségként említik. A zoborhegyi apátság birtoka, majd 1251-től a zniói premontrei kolostoré volt. 1773-tól a vágsellyei jezsuitáké, majd a rend megszüntetése után a vallásalapé. 1570-ben a zniói uradalom összeírásában „Kyralfalva” néven említik, ekkor a Vágon egy malma működött. 1571-ben elfoglalta, 1576-ban az Érsekújvári vijalethez csatolta, 1598-ban pedig felégette a török. Az 1664. évi török adóösszeírás szerint 30 adófizetője volt a településnek, határában egy vízimalom működött. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de elterjedt volt a faluban a molnármesterség is. 1661-ben a faluban már 6, az apátság tulajdonában levő malom működött. A község anyakönyveit 1693-tól vezetik. Az 1715-ös adóösszeírás szerint 3 malom működött a Vágon és 19 család élt a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1779-ből származik. Vályi András szerint "Királyfalva: Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura a Tudományi Kincstár, lakosai katolikusok, fekszik Sellyéhez nem messze, határa meglehetős, réttye, legelője elég van, a Szeredi só házaknál pénzt kereshetnek, fája kevés, Vág vize ellen költséges töltéseket kell tartaniok."[3] Fényes Elek 1851-ben kiadott Magyarország geográfiai szótára szerint "Királyfalva (Vágh), Nyitra m. magyar falu, Séllyéhez 1/4 órányira, a Vágh jobb partján, Pozsony vmegye szélén: 974 katolikus lakos. Határa róna, jó buzatermő; sok zabot, kölest, kukoriczát termeszt. F. u. a pesti egyetem. Ut. p. Érsekujvár".[4] Nyitra vármegye monográfiája szerint "Vág-Királyfa, magyar község a Vág jobbpartján, Vág-Sellye mellett, ettől északnyugatra, 1514 r. kath. lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomás Vág-Sellye. Kath. templomáról már egy IV. Béla korabeli 1252-ből származó oklevél szól, amikor IV. Béla a községet a turóczi prépostságnak adományozta. A templom 1250–60 közt épült, de időközben megnagyobbították. Később a jezsuiták birtokába került, ma pedig közalapítványi birtok. Kegyura a vágsellyei közalapítványi uradalom. A templomi edények közt egy érdekes, szép XVI. századbeli kelyhet őriznek. A községet 1876-ban tűzvész pusztította el."[5] A 19. században a malmok száma még tovább nőtt, vízimalmaiban 1871-ben már 29 molnár és 19 molnársegéd dolgozott. A Vág a haszon mellett nagy károkat is okozott a településnek. 1656, 1659, 1668, 1737, 1758, 1813, 1829, 1831, 1835, 1837 és 1844-ben pusztították nagyobb árvizek. Az első világháborúban 58 helyi lakos esett el. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1918-ban Vágkirályfa is az új csehszlovák állam része lett. 1928-ban nevét Kráľová nad Váhom-ra változtatták. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A második világháborúban 50 lakos esett el. 1945-ben magyar lakosait jogfosztottá nyilvánították, a magyar iskolát bezárták. 1947-ben 68 magyar családot telepítettek ki a cseh határvidékre kényszermunkára és kilenc családot Magyarországra. A Csehországba deportált lakosok kivétel nélkül mind hazatérhettek, a többiek azonban nem. Népessége1880-ban 1366 lakosából 1238 magyar és 43 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 1514 lakosából 1499 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 1674 lakosából 1661 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 1650 lakosából 1643 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 1669 lakosából 1635 magyar és 31 csehszlovák volt. 1930-ban 1722 lakosából 1688 magyar és 32 csehszlovák volt. 1941-ben 1648 lakosából 1643 magyar és 5 szlovák volt. 1970-ben 2007 lakosából 1838 magyar és 162 szlovák volt. 1980-ban 1759 lakosából 1585 magyar és 167 szlovák volt. 1991-ben 1552 lakosából 1388 magyar és 146 szlovák volt. 2001-ben 1531 lakosából 1273 magyar és 238 szlovák volt. 2011-ben 1691 lakosából 1149 magyar, 485 szlovák, 16 cigány, 7 cseh, 2-2 ukrán, lengyel és más, 1 morva és 27 ismeretlen nemzetiségű volt.[6] 2021-ben 1828 lakosából 980 (+32) magyar, 763 (+42) szlovák, 1 cigány, 16 (+6) egyéb és 68 ismeretlen nemzetiségű volt.[7] Neves személyek
Nevezetességei
Kultúra
Fényképtár
Jegyzetek
Irodalom
Külső hivatkozások A Wikimédia Commons tartalmaz Vágkirályfa témájú médiaállományokat.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
