|
Vén (kereszténység)A vén az Újszövetségben és egyes keresztény felekezetekben a helyi gyülekezet egyik vezetője vagy olyan személy, aki felelősségteljes és tekintélyes pozíciót tölt be egy keresztény csoportban. Egyes keresztény egyházakban (pl. ortodox kereszténység, római katolicizmus, anglikanizmus, metodizmus) a vén egy felszentelt személy, aki egy helyi gyülekezetet vagy egyházat szolgál, és akit ige-, szentség- és rendi szolgálatra szenteltek fel, betöltve a tanítást és a lelkipásztori szolgálatot. Más keresztény egyházakban (pl. presbiterianizmus, Krisztus Egyházai, Plymouth testvérek ) a vén lehet laikus is, aki adminisztrátorként szolgál a helyi gyülekezetben, vagy felszentelhető és tanít a közösségi összejöveteleken vagy lelkipásztori szerepet tölt be. Különbséget tesznek felszentelt vének és laikus vének között. ÚjszövetségAz Újszövetségben a véneket számos újszövetségi ige említi. A kifejezés egy helyi keresztény gyülekezet vezetőjét jelöli.[1] A "vén" kifejezést nem feltétlenül különböztetik meg más, az egyházi tisztviselőkre használt címektől. Valójában a gyülekezeti vént püspöknek (episcopos) is hívják, és hivatala magában foglalja „Isten Egyházának pásztorolását” (ApCsel 20,28).[2] Ezért ebben az értelemben egyben lelkipásztor is. A mai kereszténység különböző hagyományai eltérően fordítják a görög kifejezést, attól függően, hogy a szerepről milyen doktrinális vagy gyakorlati felfogásuk van. Az Újszövetség három szót is használ e vezetői pozíció különböző aspektusainak leírására:
Péter apostol a három fogalmat egy részletben összevonja: „Az elöljárókat (véneket), akik köztetek vannak, kérem .. legeltessétek Isten rátok bízott nyáját, viseljétek gondját.." [4] Egyházanként, vallási irányzatokkéntA protestantizmusban az evangélikus és a református egyházak egy presbiteri tanácsra bízzák a plébániák irányítását. A "presbiteri tanácsos" kifejezés az evangélikus és református egyházakban általánosan használt a "vén" kifejezés helyett. BaptizmusTörténelmileg a baptista egyházak nem ismerik el a vént a lelkészi vagy diakónusi hivataltól különálló szerepkörként; általában a diakónus vagy a lelkész szinonímiájaként hívják.[5] Sok baptista gyülekezet van, amelyet vének vezetnek. A laikus vént "papnak" nevezik, különösen Amerikában. Evangélikus egyházA vén az evangélikus egyházban laikus szolgálatot teljesít, aki a gyülekezet adminisztratív ügyeivel foglalkozik. Sok gyülekezetben a vének feladata a pásztor felügyelete is, de csak azt a felügyeletet gyakorolják, amely a gyülekezetben minden keresztényt megillet.[6] A szentségek (úrvacsora és keresztség) ellátásában is segítik a pásztort. Hetednapi adventistákA „vén” kifejezés a helyi gyülekezeti vénekre és az evangélium felszentelt szolgáira egyaránt vonatkozik. Jehova TanúiA Jehova Tanúi között a vén a gyülekezet tanítására kinevezett férfi. „Felvigyázónak” is nevezik. A vezetőség egy vénekből álló testület, amely felügyeli a gyülekezet tevékenységeit. KatolicizmusA katolicizmusban a vén az egyházi rendben a püspök és a diakónus (szerpap) között helyezkedik el.[7] Ők a tisztségre a görög eredetű presbiter vagy magyar áldozópap szót használják. Krisztus EgyházaiA magukat Krisztus Egyházaiként emlegető felekezet hívei úgy vélik, hogy a helyi gyülekezeteket több, bibliai képesítésű vénnek kell vezetnie.[8][9] MetodizmusA vén, akit néha „presbiternek” is neveznek, olyan valaki, akit egy püspök felszentelt az Ige, a szentség és a vallási szolgálat ellátására. Feladatuk a prédikáció és tanítás, a gyülekezet lelkipásztori vezetése általi igazgatása, a gondjaik alatt álló gyülekezetek vezetése a világ felé irányuló szolgálatban.[10] PresbiterianizmusA vének „felszentelt laikusok” és ők alkotják a gyülekezetük vezető tanácsát. Jegyzetek
|
