Veres Győző
Veres Győző (Berekböszörmény, 1936. június 13. – Melbourne, 2011. február 1.) a magyar súlyemelés első világbajnoka, mesteredző. ÉleteA Debreceni Református Kollégiumba járt az ötvenes évek elején, ahol felfedezte a súlyemeléshez való tehetségét. 1973-ban elhagyta az országot, előbb Törökországban edzősködött, majd 1975-ben Ausztráliában telepedett le, ahol egy autójavító üzemben dolgozott nyugdíjazásáig. 2006-ban egy enyhébb agyvérzésen esett át, a magas vérnyomásának leszorítását követően egy ötórás csípőprotézis-műtétet hajtottak végre rajta. PályafutásaSúlyemelőkéntSportpályafutásának első lépéseit a világhírnév felé Debrecenben tette meg. A Debreceni Honvéd súlyemelőtermébe gyakorolt. Súlycsoportja eleinte a váltósúly (75 kg) volt, egyre jobban megerősödve a középsúly (82,5 kg) következett. Négy hónap múlva indult az első versenyén, amelyen nyomásban: 70 kg, szakításban: 70 kg, lökésben: 90 kg, összetettben: 230 kilót teljesített. Első edzője, az idős Székely László volt. 1954-ben ifjúsági bajnok lett, egy évvel később a felnőttek között is aranyérmet szerzett. 1957 elején a Csepel SC súlyemelő szakosztályába igazolt, amely az ország akkoriban legerősebb szakosztálya volt. Később a Tatabányai Bányász Sport Club egyesületébe igazolt. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3] 1970-ig versenyezett, majd három éven keresztül edzősködött. SportvezetőkéntSportolóként, edzőként makacsnak (egyéni eredményességére épített), öntörvényűnek tekintették. Szakmai munkásságát elismerve a válogatott versenyzők felkészítését Orvos Andrással megosztottan végezte. Az edzői munkában kialakult feszültség, megosztottság enyhítésére, megoldására Aján Tamást helyezték a Magyar Súlyemelő-szövetség főtitkári pozíciójába. Veresnek távoznia kellett a kiválasztott válogatott sportolók edzői tevékenységétől. Ezért is kínálták fel számára a törököktől 1973-ban érkezett ajánlatot, melyet elfogadott,[4] és 1973. augusztus 1-en hivatalosan kiutazott Ankarába edzőnek. Később ajánlatot kapott Ausztráliából a válogatottjuk felkészítésére. Az új szerződéséhez itthon nem járultak hozzá, ezért engedély nélkül utazott ki 1975. február 12-én Ausztráliába. Az új szerződés nem bizonyult stabilnak, költségcsökkentés címén a kormány megvonta a támogatást a sporttól. Később, még öt hónapig lehetett főállású edző az ausztrál válogatott mellett. Azután már csak más munka mellett tudott edzősködni; fiatalokkal foglalkozott.[5] VilágcsúcsaiHozzáférhető források szerint 18 világcsúcsot ért el, amelyek közül 2 nem volt hivatalos. Egy interjúban[5] azonban 19 világcsúcsáról beszél.
EredményeiOlimpiai szereplések
Világbajnokságok
Európa-bajnokságok
EmlékezeteSzületésének 76. évfordulóján szülőhelyén emléktáblát avattak tiszteletére. Hamvait 2012. június 24-én a Szent István-bazilika altemplomában helyezték el. Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk
|