|
Vitkovics Mihály
 Vitkovics Mihály (szerbül: Михаило Витковић), (Eger, 1778. augusztus 25. – Pest, 1829. szeptember 9.), magyarországi szerb költő, műfordító. ÉleteVitkovics Mihály ősei a hercegovinai Trebinje mellől származnak, akik a török elől Magyarországra menekültek. Apja Vitkovics Péter (Petar Vitković) szerb ortodox espereslelkész, anyja Glisics Mária (Marija Glišić) volt. Egerben töltötte gyermek- és tanulókorát; 1791-től 98-ig ugyanott végezte gimnáziumi tanulmányait, csak a retorika egy évét (1795–96) tanulta Budán). Jogi tanulmányainak első évét Pesten, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra, s 1805-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, akit – míg ő távol volt –, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja 1803-ban budai plébános lett, s ő szüleinél a tabáni szerb parókián, a rácvárosi templom mellett lakott. Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett Virág Benedekkel, Horvát Istvánnal, Szemere Pállal, Révai Miklóssal. 1807-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) 1809. április 26-án színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot szerbre is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „II. Rákóczi Ferencz Rodostóban”, amelyet Mikes Kelemen leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak Toldy Ferenc följegyzéseiből ismeretesek. Kazinczy Ferenccel 1808-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy 1811-ben hozzá intézte híres episztoláját, mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a nyelvújítási harcot. 1815-ben Szpomen Milice ('Milica emlékezete') címen lefordította Kármán Fanni hagyományait szerbre, majd 1816-ban saját eredeti műveként adta ki.[1] Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferenc is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Magyar Tudományos Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szeptember 9-én, Pesten vízibetegségben. Sírja a régi ferencvárosi temetőben volt. Vitkovics Mihályt szoros barátság fűzte Lukijan Mušickihoz a szerémségi Šišatovac monostor archimandritájához, aki maga is szerb klasszicista verseket írt. MűveiKölteményei jelentek meg az Erdélyi Múzeumban (1814–15.) és az Athenaeumban (1841. II.); cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VIII. Az óhitű magyar nőkről), XII. Hazafiui elmélkedés, 1819. «A rácz nyelvről», Szerbia állapotjának rövid ismertetése, a czenzura által betiltva, 1821. XI. A magyar könyvek terjesztéséről); a Magyar Dámák Kalendáriumában 1815-re Pozsonyban (két darab eredeti mese); a Szépliteraturai Ajándékban (1821); az Aurórában, (1882–32); a Koszorúban (1828); a Hebeben (1825–26); a Felső Magyarországi Minervában (1827. IV.).
Levele Guzmicshoz Pest, 1824. június 5. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1900) Modern kiadás
Jegyzetek
Források A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Vitkovics Mihály témában.
|
||||||||||||||||||||
