|
Vizi Ildikó
Vizi Ildikó (leánykori neve: Debreczy Ildikó; Sepsiszentgyörgy, 1940. augusztus 12.–) erdélyi magyar gyógypedagógus, pszichológus, gyógypedagógiai és pszichológiai szakíró. Debreczy Sándor lánya, Vizi Imre felesége. ÉletútjaKözépiskoláit Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron végezte. Egyetemi tanulmányait 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen, pedagógia–magyar szakon kezdte, végül a BBTE-n pedagógia–lélektan szakon végzett 1962-ben. Eleinte középiskolai tanár volt, majd a kolozsvári kisegítő iskolában dolgozott (1969–81); 1981–97 között, nyugdíjazásáig a Hallássérültek Intézetének igazgatója. 1993-tól a BBTE lektoraként előadásokat tart a hallássérültek pszichológiája tárgykörben. 1998-ban Nagyenyeden a Családvédelem határon innen és túl rendezvény keretében Vizi Ildikó is előadást tartott a fogyatékkal élők helyzetéről.[1] Kolozsvárt a Providentia-Gondviselés-Fürsorge Egyesület vezetője, ezen egyesület szociális és karitatív tevékenységet végez a felnőttkorú szellemi fogyatékosok körében.[2] Szakírói munkásságaElső írása 1970-ben a Korunkban jelent meg. A gyógypedagógusi munkával kapcsolatos, a rendellenesen fejlődő gyermek lélektani diagnosztikájára, valamint társadalmi és nevelési rehabilitációjára vonatkozó tanulmányait a Korunk, Tanügyi Újság, Ifjúmunkás, a sérült gyermekek szüleinek szóló tanácsait a Dolgozó Nő és az Igazság közölte. Újabb szaktanulmányai
Kötetei
Egyetemi jegyzetei
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
