A Windows Server 2012 a Windows 8 szerveroldali változata, egyben a Windows Server 2008 R2 utóda. A szoftver 2012. szeptember 4-én vált mindenki számára elérhetővé[2] az egész világon, különböző disztribúciós csatornákon keresztül.[3]
A Microsoft kezdetben Windows Server 8-ként hivatkozott az új kiszolgálói operációs rendszerre. 2012. április 17-én jelentették be, hogy a termék végleges neve Windows Server 2012 lesz.[5]
Buildek
A Windows Server 2012, és az ügyféloldali változat, a Windows 8 előzetes fejlesztői változatai 2011. december 9-én jelentek meg. A Windows 8-tól eltérően a Server 2012-t csak az MSDN-előfizetőknek tették elérhetővé. A kiadásban már jelen volt a Metro felhasználói felület, az új Kiszolgálókezelő (Server Manager) GUI-alkalmazás és több új funkció.
2012. február 16-án a Microsoft bejelentette, hogy a fejlesztői előzetes (egy frissítés telepítése után) az eredeti 2012. április 8. helyett 2013. január 15-ig használható marad.[6] A Build 8180 2012. január 13-án került föl az internetre, a Kiszolgálókezelő felületében és a Tárolóhelyekben (Storage Spaces).[7]
A Server 2012 bétáját a Windows 8 Consumer Preview (végfelhasználói előzetes változat) verzióval együtt, 2012. február 29-én tették elérhetővé.[8] A fejlesztői előzetestől eltérően ezt a változatot bárki letölthette. A Windows Server 2012 Release Candidate (kiadásra jelölt) verziója a Windows 8 Release Preview változatával egyidőben, 2012. május 31-én jelent meg.[9] A gyártásra kész (RTM) build 2012. augusztus 1-jére készült el, és 2012. szeptember 4-én vált általánosan elérhetővé.[2] A feltételeknek megfelelő diákok DreamSparkról is letölthették a Windows Server 2012-t.
Az újratervezett Kiszolgálókezelővel könnyebbé vált több szerver együttes menedzselése.[10] Az operációs rendszer maga – a Windows 8-hoz hasonlóan – a Metro felületet használja, kivéve a Server Core telepítéseket.[11] A Windows PowerShell ezen verziójában több mint 2300 commandlet található; ez a szám a Windows Server 2008 R2-nél még csak kb. 200 volt.[12] Bevezették a parancsok automatikus kiegészítését is.[12]
Feladatkezelő
A Windows 8 és a Windows Server 2012 a Feladatkezelő régi változata mellett egy új verziót is tartalmaz. Az új Feladatkezelőben a fülek alapértelmezésben rejtettek, csak az alkalmazások fül tartalma látszik. Az új Folyamatok fülön a feladatok a sárga szín különböző árnyalataiban jelennek meg, a sötétebb árnyalatok nagyobb erőforrás-használatot indikálnak. Az alkalmazások nevén és állapotán kívül csak a processzor, a memória, a merevlemezek és a hálózati erőforrások összesített kihasználtsági állapota jelenik meg, a korábbi változat Folyamatok fülének részletesebb folyamatinformációi az új Részletek fülre kerültek át. A Teljesítmény fület processzor, memória, lemez, Ethernet és vezeték nélküli hálózat részekre osztották fel, mindegyikhez külön grafikonnal. A CPU fül alapértelmezésben már nem jelenít meg külön grafikont a rendszer minden egyes logikai processzorához; ehelyett (összesített kihasználtság címszó alatt) minden NUMA-csomópont adatát jelzi ki külön. A 64 logikai processzornál többet tartalmazó rendszereknél a processzor fül a processzorterheltségi információkat hőtérképes csempéken jelzi ki.[13] A hőtérkép alapszíne a kék, a sötétebb árnyalatok jelzik a nagyobb terhelést. A kurzort a logikai processzor adatai fölé víve felbukkanó ablak jelzi az adott processzor NUMA csomópontját és azonosító számát. Egy új Indítás fül jelzi az automatikusan induló alkalmazásokat,[14] ez a fül azonban csak a Windows 8-as változatban látható.[15] Az új feladatkezelő felismeri a Windows Store-alkalmazások „felfüggesztett” (suspended) állapotát.
Telepítési opciók
Elődjétől eltérően a Windows Server 2012 lehetőséget ad a parancssorcentrikus Server Core és a GUI telepítési módok közötti váltásra a szerver teljes újratelepítése nélkül. A Server Core-t tették meg javasolt és alapértelmezett telepítési opciónak. Megjelent egy harmadik telepítési opció is, a „minimal server interface”, ami egyes grafikus felületű programokat (MMC-k és a Kiszolgálókezelő) futtatni enged, de az Internet Explorer, a Windows Explorer vagy az új asztali felület nem része a telepítésnek.[16]
IP-címkezelés (IP address management, IPAM)
A Windows Server 2012 újdonságai közé tartozik egy IP-címkezelési (IP address management, IPAM) szerepkör, ami a vállalati hálózat IP-címterének menedzselésével, címek felfedezésével, monitorozásával, auditálásával foglalkozik. Az IPAM lehetővé teszi a DHCP- és DNS-kiszolgálók adminisztrálását és monitorozását. Az IPAM a következőkhöz tartalmaz komponenseket:
IP-címterek egyedi megjelenítése, kezelése, riportkészítés: az IP-címek megjelenítése nagymértékben testre szabható, részletes követési és kihasználtsági adatokkal. Az IPv4- és IPv6-címterek IP-címblokkokba, IP-címtartományokba és egyedi IP-címekbe vannak szervezve. Az IP-címekhez beépített vagy felhasználó által meghatározott mezők vannak hozzárendelve, amelyek lehetővé teszik az IP-címtér további hierarchikus, logikai csoportokra való felosztását.
A kiszolgálók beállításváltozásainak auditálásra, az IP-címhasználat követése: a műveleti események megjelenítése az IPAM szerverhez és a menedzselt DHCP-szerverekhez. Az IPAM lehetővé teszi a címek követését a DHCP címbérlet-események és a felhasználói bejelentkezési események segítségével, amiket Network Policy Serverekről (NPS), tartományvezérlőkről és DHCP-kiszolgálókról gyűjt össze. A követés lehetséges IP-cím, kliensazonosító (client ID), állomásnév vagy felhasználónév alapján is.
A DHCP és DNS szolgáltatások monitorozása és menedzselése: az IPAM lehetővé teszi a szolgáltatások elérhetőségének automatikus monitorozását az erdő Microsoft-alapú DHCP- és DNS-kiszolgálóin. A DNS-zóna egészségi adatait megjeleníti, ezenkívül az IPAM konzolon a DHCP-kiszolgálók és a hatókörök részletes kezelése is megvalósítható.
Az IPAM teljes körűen támogatja mind az IPv4, mind az IPv6 protokollokat.[17][18]
Active Directory
A Windows Server 2012-ben található Active Directory számos változást tartalmaz a Windows Server 2008 R2-höz képest. Az Active Directory tartományi szolgáltatások (Domain Services) telepítési varázslójának helyét a Kiszolgálókezelő egy új szekciója vette át, továbbfejlesztették az Active Directory Administrative Centert is. Az Active Directory Lomtára GUI felületet kapott. A jelszóházirendek könnyebben megadhatók tartománynál kisebb granularitással is. A Windows Server 2012-es AD kezelni tudja a virtualizációból adódó változásokat, és a virtualizált tartományvezérlők biztonságosan klónozhatók. A tartomány funkcionalitási szintjének emelése egyszerűbb, végig a Kiszolgálókezelőben történik. Az Active Directory összevonási szolgáltatásokat (Federation Services) nem kell külön letölteni a szerepkörként való telepítéshez, és az Active Directory összevonási szolgáltatásokban lévő "claim"-ek (állítások) megjelennek a Kerberos tokenben. Az Active Directory Administrative Centerben kiadott Windows Powershell parancsok visszanézhetők a Powershell History Viewerben.[19][20]
Hyper-V
A Windows Server 2012-ben (és a Windows 8-ban is) a Hyper-V új verziója található meg,[21] amit a Microsoft Build Eventen mutattak be.[22]
A Hyper-V számos új funkciót tartalmaz, köztük hálózatvirtualizálást, multi-tenancy (alkalmazásparticionálás?), storage resource pools (tárak közös kezelése), cross-premise connectivity (határokon túlnyúló összekapcsolhatóság) és felhőalapú mentés. Számos korábbi korlátozást feloldottak. A Hyper-V ezen verziójában minden virtuális gép legfeljebb 64 virtuális processzorral, 1 terabájt memóriával és 64 terabájt virtuális lemezterülettel rendelkezhetnek virtuális merevlemezenként (az új .vhdx formátum használatával).[23] Gazdagépenként legfeljebb 1024, feladatátvételi fürtönként (failover cluster) legfeljebb 8000
virtuális gép lehet aktív.[23][24][25] A Windows 8-hoz telepíthető Hyper-V működéséhez szükség van olyan processzorra, ami támogatja a másodszintű címfordítást (SLAT), és be is kell ezt kapcsolni a működéshez; a Windows Server 2012-ben található verziónak csak akkor van erre szüksége, ha a RemoteFX szerepkör is telepítésre kerül.[26]
ReFS
A ReFS (Resilient File System, azaz ellenálló fájlrendszer, eredeti kódnevén „Protogon”) a Windows 2012-vel debütáló új fájlrendszer. Az NTFS továbbfejlesztésének szánt ReFS-t eredetileg fájlkiszolgálókba szánták. A fontosabb új képességek közé tartoznak:[27]
A lemezen tárolt struktúrák nagyobb megbízhatósága
a ReFS B+-fákat használ mind a metaadatok, mind a fájladatok tárolására. A fájlméretet, kötetméretet, az egy könyvtárban tárolható fájlok számát és az egy köteten tárolható könyvtárak számát mind 64 bites számok korlátozzák – ebből vezethető le a 16 exabájtos maximális fájlméret, az 1 jottabájtos maximális kötetméret (64 KB-os helyfoglalási egységekkel), ami jól skálázhatóvá teszi, hiszen nincsenek praktikus korlátai a fájl- és könyvtárméreteknek (a hardver korlátain túl). A metaadatok és a fájladatok egy relációs adatbázis tábláihoz hasonlóan vannak elrendezve. A szabad helyet egy hierarchikus allokátor tartja nyilván, három különálló táblával a nagy, közepes és kis méretű szabad helyek részére. A fájlneveknek és az elérési utak hosszának egy 32 KB-os Unicode karakterláncban kell elférniük.
Beépített ellenálló képesség
a ReFS a metaadatok esetében allocation-on-write („írás esetén másolás, illetve lefoglalás”) stratégiát alkalmaz, ami minden metaadat-frissítési tranzakció esetében új helyfoglalást végez és nagy I/O-kötegeket alkalmaz. Valamennyi ReFS-metaadathoz beépített 64 bites ellenőrző összeg tartozik, ami az adattól eltérő helyen van tárolva. Opcionálisan a fájladatokhoz is tárolható ellenőrző összeg egy külön integritás-adatfolyamban (streamben). Ily módon, ha az adat vagy a metaadat megsérül, a kötet lecsatolása nélkül el lehet végezni a fájl törlését és biztonsági mentésből való visszaállítását. A beépített ellenálló képességnek köszönhetően nem szükséges a ReFS köteteken rendszeresen hibaellenőrző szoftvereket (pl. CHKDSK) futtatni.
Létező API-kkal és technológiákkal való kompatibilitás
a ReFS-hez nincs szükség új rendszer API-kra, és a legtöbb fájlrendszerszűrő is változtatás nélkül működik a ReFS-kötetekkel. A ReFS támogatja a korábbi Windows- és NTFS-funkciók nagy részét, köztük a BitLocker titkosítást, az ACL-eket, az USN Journalt, a változási értesítéseket,[28] az NTFS szimbolikus linkeket, az NTFS csatolási pontokat (junction point) és kötetcsatolási pontokat (Volume Mount Point), újraelemzési pontokat (reparse point), a kötet árnyékmásolatait, a fájlazonosítókat (file ID) és az oplockokat. A ReFS problémamentesen[29] integrálódik a Tárolóhelyekkel (Storage Spaces), az adattükrözést és -csíkozást biztosító tároló-virtualizációs réteggel, ami a gépek közötti tárhely-összefogást is lehetővé teszi.[30] A ReFS ellenálló képessége kiterjeszti a Tárolóhelyek tükrözési képességeit, mivel képes annak felderítésére, hogy a fájlok bármely tükrözött kópiája megsérült-e – egy háttérben futó adatellenőrzési folyamat segítségével, ami periodikusan beolvassa az összes tükrözött kópiát és ha az ellenőrző összeg nem stimmel, a rossz kópiákat a jóra cseréli ki.
Néhány NTFS-funkciót nem támogat a ReFS. Ezek közé tartoznak az alternatív adatfolyamok, az elosztott hivatkozáskövetéshez használt objektumazonosítók (object ID), a rövid fájlnevek, a fájlszintű tömörítés és titkosítás (EFS), a felhasználói adatok tranzakciókezelése (Transactional NTFS), a ritka fájlok (sparse files), hard linkek, kiterjesztett attribútumok és lemezkvóták.[27][31] A ReFS önmagában nem nyújt adat-deduplikációt sem.[32] A dinamikus lemezek tükrözött vagy csíkozott köteteit a Tárolóhelyek tükrözött vagy csíkozott kötetgyűjteményei (storage pool) váltják fel. A Windows Server 2012-ben egyelőre az automatikus hibajavítás csak a tükrözött tárolóhelyeken működik, és a ReFS kötetekről való rendszerindítás sem támogatott.
A ReFS-ről először a nem hivatalos 6.2.7955-ös build képernyőfotóiról lehetett értesülni, ekkor még a „Protogon” kódnéven futott.[33][34][35] A ReFS támogatása hiányzott a fejlesztői előzetesből (build 8102). A ReFS-t jelenleg a Windows 7 és korábbi operációs rendszerek nem képesek kezelni.
IIS 8.0
A Windows Server 2012-ben az Internet Information Services (IIS) 8.0 verziója található meg. Az IIS 8.0 újdonságai közé tartozik a weboldalankénti CPU-használati kvóták bevezetése.[36]
alkalmazás-inicializálás (Application Initialization), központi SSL-tanúsítványkezelés, NUMA hardveren sok processzormagos skálázhatóság.
Rendszerkövetelmények
A Windows Server 2012 minimális hardverkövetelményei[37]
A Microsoft tájékoztatása szerint a Windows Server 2012 kizárólag x64 processzorokon fut.[38]
Lehetséges a Windows Server 2012-re való frissítés a Windows Server 2008 és Windows Server 2008 R2 operációs rendszerekről, a korábbiakról azonban nem támogatott.[37]
Skálázhatóság
A Windows Server maximálisan támogatott hardverspecifikációi az alábbiak.[25][39]
↑Wilhelm, Alex: Windows Server 8 Screenshot leaks. Leaked Windows Server 8 screenshot shows off Metro-infused UI pp. 1. The Next Web, 2011. szeptember 9. (Hozzáférés: 2012. január 1.)
↑ abcA Windows Server 2012 Standard vagy Datacenter minden licence megengedi legfeljebb kettő processzorcsip használatát. A Windows Server 2012 Standard minden egyes licence legfeljebb két virtuális példány futását engedélyezi azon a fizikai szerveren. Ha több virtuális szerverpéldányra van szükség, minden újabb licencpéldány legfeljebb két új virtuális szerverpéldányt jogosít, még akkor is, ha a fizikai szerverben található processzorokra egyébként elegendő licenc állna rendelkezésre. A Windows Server 2012 Datacenter esetében nincs korlátozva a licencelt szerveren futó virtuális példányok száma, ezért tetszőleges számú virtuális szerverpéldány futtatásához elegendő a fizikai szervert licencelni.
↑ abA Standard és a Datacenter kiadások esetében a szervert elérő minden felhasználónak vagy eszköznek szüksége van kliens-hozzáférési licencre (CAL), ami felhasználónkénti vagy eszközönkénti is lehet, így nem lehet több egyidejű felhasználó mint a CAL-ok száma, kivéve legfeljebb két egyidejű felhasználót, akik a szervert adminisztrálják vagy virtualizációs munkákat végeznek. A Távoli asztal szolgáltatás külön CAL-t igényel az eddig említetten kívül.
↑ abHa adott szerver fizikai processzorainak száma nem éri el a 64-et, akkor további korlátozó tényező a szerverhez megvásárolt licencek száma. Ebben az esetben a kezelt fizikai processzorok száma nem haladhatja meg a szerverhez vásárolt licencek kétszeresét.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Windows Server 2012 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
