|
Zöld őszibarack-levéltetű
A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj. Mezőgazdasági kártevő, gazdanövények százain táplálkozik. A nyári hónapok alatt a kártevő elhagyja eredeti gazdanövényeit és másodlagos gazdanövényekre települ át. ElőfordulásaVilágszerte előfordul, képes elviselni a szélsőséges környezeteket is. Egyaránt károsíthat szántóföldeken, házi kertekben, üvegházakban. MegjelenéseA kifejlett egyedek nemzedéktől függően 2,6-1,9 mm hosszúságúak, egyes nemzedékek szárnyatlanok, mások egy pár áttetsző hártyás szárnyat viselnek. A szárnyatlan nemzedékek sárgászöld színezetűek, míg a szárnyasok feje és tora fekete, potrohuk világoszöld, fekete középfolttal. ÉletmódjaFellépésük az őszibarackfákon olyan rövid időre korlátozódik, hogy nem okoznak rajta jelentős kárt. Nyári tápnövényeik fajszáma körülbelül 400-ra tehető, rajtuk szaporodnak el jelentősebben. Leginkább lágyszárú növények fonákjain élnek, szívogatnak a nyár folyamán. NemzedékváltásRügypattanás idején kikelnek az első lárvák az áttelelt petékből, melyekből hamar kifejlődnek a szárnyatlan ősanyák. Az őszibarackon fejlődő második nemzedék zöme május elején már szárnyas nőstényekből áll, melyek az őszibarackról nyári tápnövényeikre repülnek. A nyár folyamán a nyári tápnövényeken gyors ütemben több szárnyatlan nőstényekből álló nemzedék követi egymást. Októberben megérkeznek a nyári tápnövényekről a szárnyas hímek is, melyek az ekkorra kifejlődött szárnyatlan nőstényeket megtermékenyítik. A párzás után a nőstények 6-8 petét raknak le a hajtásokra a rügyek mellé és mögé, melyek áttelelnek. A peték kezdetben zöldek, majd fokozatosan sötétednek, végül fényes fekete színűvé válnak, melyek képesek a téli fagyok elviselésére is KártételeElsődleges gazdanövénye az őszibarack, melyet azonban a tavasz folyamán elhagy, és lágyszárú zöldség- és dísznövényeket károsít. Gazdanövényei lehetnek például: uborka, tök, görögdinnye, spárga, bab, répafélék, brokkoli, káposzta, zeller, kukorica, padlizsán, saláta, mustár, borsó, paprika, burgonya, paradicsom.[1] Károkat elsősorban a növények leveleinek szívogatásával okoz. Szívogatásának nyomán nem torzulnak, nem sodródnak be a levelek, hajtások, hanem kisebbek maradnak, megsárgulnak és idő előtt lehullanak. Másodlagos kártételként, a faj által kibocsátott mézharmaton a korompenész is megjelenhet. VédekezésFontos, a gyomnövények, és megmaradó egyéb fertőzött növényi részek begyűjtése és megsemmisítése. Használhatók felszívódó rovarirtó szerek is, melyek hosszú ideig nyújtanak védelmet a kártevő ellen, azonban előfordulhat rezisztencia kialakulása is.[1] Jegyzetek
Források
|
