Zsámboki Miklós
Zsámboki Miklós, Schambach (Körmöcbánya, 1890. szeptember 11.[2] – Budapest, 1961. december 8.) magyar gordonkaművész. Popper Dávid utolsó növendékeinek egyike. Bátyja Zsámboky Pál (1893–1952) hitoktató, plébános. ÉleteZsámboki Gyula (1860–1919) főgimnáziumi tanár és Pöschl Evelina (1860–1927) fiaként született. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített huszárfőhadnagyi rangban. 1919–21 között a Nemzeti Zenede tanára volt, közben az Operaház zenekarában is működött rövid ideig. 1921–1959 között a Zeneművészeti Főiskola tanára. Az 1920–30-as években szólistaként és mint kamarazenész a hazai zenei élet fontos alakja volt. Számos külföldi hangversenyutat tett (Olaszország, Ausztria, Svájc, Spanyolország és Afrika egyes helyei). MunkásságaTöbb kamaraegyüttesben is játszott:
Tanítványa volt többek között Perényi Miklós, Banda Ede, Záborszky Kálmán, Pejtsik Árpád, Daróczi Bárdos Tamás. Pedagógiai munkákat is publikált: háromkötetes hangsortanulmánya 1924-ben jelent meg, Tört hármas- és négyeshangzat tanulmányok gordonkára c. műve pedig 1956-ban a Zeneműkiadónál. Jegyzetek
Források
További információkPerényi László: Zsámboki Miklós emlékezete (Magyar Zene, 1962. 1. sz.) Kapcsolódó szócikkek |