|
Ájfalucska
Ájfalucska (szlovákul Hačava) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában. FekvéseKassától 42 km-re délnyugatra, az Áji-völgy felső részén fekszik. TörténeteA falu a 15. században keletkezhetett, amikor pásztorok érkeztek ide. A 18. században vízifűrésztelepe, a 19. században vasércbányája és vasolvasztója működött. Lakói messzi földön híres favágók és szénégetők voltak, földműveléssel, kézműiparral foglalkoztak. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FALUTSKA. Bodnárvágása, Bagnerhay, Hatsava. Tót falu Torna Vármegyében, földes Ura Gróf Keglevich Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik magas hegyek között, egy mély völgyben, Barkához nem meszsze, ’s ennek filiája. Határja sovány, és őszi gabonát nem igen terem, malma sintsen, harmadik Osztálybéli.”[2] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Falucska, Hacsava, orosz falu, Torna vmegyében, közel Szepes és Abauj vármegyékhez, magas hegyek közt, egy mély völgyben: 9 rom., 645 gör. kath. lak.; görög kath. parochiával. Határa hegyes, kősziklás, sovány; őszi gabonát nem igen terem; erdeje fenyves és bikkes; vasbányákban dolgozik. A szomszéd Bodokai pusztának gyönyörű erdeje, fűrészmalma, s érczolvasztó koha van. F. u. gr. Keglevich.”[3] Borovszky monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Falucskának 94 háza és 562 görög kath. tót s néhány rutén lakosa van. Postája Torna. A vármegye legelszigeteltebb községe. Az áji völgynek néhol oly szük szakadékai vannak, hogy az apró zuhatagokban lecsörtező kis hegyi patak alig bir utat törni magának. Nyugatra a 692 m. magas Csükerész, északra a Szlubovi horh (892 m.) és a Szarvashegy, (949 m.), dél felé az 5-700 méter magas, szakadékos, erdős tetők zárják el az utat. Nagy havazásokkor gyakran el van zárva a közlekedéstől; ujabb időben azonban lényegesen megkönnyitette helyzetüket a környékbeli erdőség kihasználása végett a Neuschloss-czég által épitett sodronykötél-pálya, melyhez hamar odaérnek s melynek segélyével lejuthatnak a meczenzéfi utra.”[4] A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Népessége1880-ban 557 lakosából 37 magyar, 22 német, 3 ruszin és 487 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 517 görög katolikus, 36 római katolikus, 3 izraelita és 1 evangélikus vallású volt. 1890-ben 562 lakosából 30 magyar, 15 német, 11 ruszin, 502 szlovák és 4 egyéb anyanyelvű volt. 1900-ban 676 lakosából 63 magyar, 5 német, 597 szlovák és 4 egyéb anyanyelvű volt. 1910-ben 661 lakosából 37 magyar, 3 német, 601 szlovák és 20 egyéb anyanyelvű volt. 1921-ben 658 lakosából 5 magyar, 249 orosz, 356 csehszlovák, 37 egyéb nemzetiségű és 11 állampolgárság nélküli volt. 1930-ban 642 lakosából 1 német, 6 zsidó, 82 ruszin, 509 csehszlovák, 37 egyéb nemzetiségű és 7 állampolgárság nélküli volt. 1941-ben 749 lakosából 482 magyar, 230 szlovák és 49 egyéb nemzetiségű volt. 1970-ben 546 lakosa mind szlovák volt. 1980-ban 374 lakosából 1 magyar és 371 szlovák volt. 1991-ben 255 lakosából 192 szlovák volt. 2001-ben 241 lakosából 167 szlovák, 68 cigány és 1 magyar volt. 2011-ben 228 lakosából 197 szlovák volt. 2021-ben 203 lakosából 171 szlovák, 27 rutén, 3 cigány, 1 orosz, 1 egyéb. Magyarnak senki nem vallotta magát.[5] Nevezetességei
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
