Óriáslapu
Az óriáslapu (Gunnera) az óriáslapu-virágúak (Gunnerales) rendjébe tartozó óriáslapufélék (Gunneraceae) családjának egyetlen nemzetsége. Egyes rendszerezések, mint például az APG II-rendszer a Myrothamnus nemzetséget is ebbe a családba sorolja. Az APG III-rendszer már viszont azt önálló családba, a Myrothamnaceae családba sorolja. A család különböző méretű, zárvatermő, lágy szárú növényt tartalmaz. A nemzetség, a család és a rend, a tudományos nevüket Johan Ernst Gunnerus norvég botanikusról kapták. TudnivalókA családba körülbelül 69 faj tartozik. Az egyik legnagyobb faj, a Gunnera manicata, amely Délkelet-Brazília hegyeiben, Serra do Mar-ban őshonos. Ennek a növénynek általában 1,5-2 méter szélesek a levelei és akár 3,4 méter hosszúak. A vastag levélnyél 2,5 méter hosszú is lehet. A nedves, és nem a mocsaras területeket kedveli. A 22-29 Celsius-fokos hőmérséklet a megfelelő ennek a növénynek. Az alig kisebb Gunnera masafuerae a Chile partjához közeli Juan Fernández-szigeteken található meg. Skottsberg szerint, a növény levelei 2,9 méter szélesek és 1,5 méter hosszúak; a levélnyél 11 centiméter vastag. A közelben levő Alejandro Selkirk-szigeten élő Gunnera peltata, gyakran 5,5 méter magas törzsön nő, amely 25-30 centiméter vastag. Levelei 2 méter szélesek. A kolumbiai Andokban élő Gunnera magnificának vannak a legnagyobb levélrügyei; 60 centiméter hosszúak és 40 centiméter vastagok. A levélnyelek 2,7 méter hosszúak. Az apró, vörös virágokból álló hatalmas virágzat, 2,3 méter magas és 13 kilogramm tömegű. Egyéb Gunnera-fajok az újvilági trópusok flórabirodalmában és Hawaiin találhatók meg. Néhány kisebb faj, Új-Zélandon is fellelhető, ilyen például a Gunnera albocarpa, amelynek 1-2 centiméter hosszúak a levelei. Egy másik kis méretű faj, az 5-9 centiméter széles levelű és 8-15 centiméter hosszú levélnyelű, dél-amerikai Gunnera magellanica. Cianobaktériális szimbiózisAz összes óriáslapu-faj szimbiózisban él a Nostoc punctiforme cianobaktérium-fajjal. Ez a cianobaktérium képes megkötni a nitrogént. A baktérium a levélnyélen levő nyíláson jut a növénybe.[1] A cianobaktérium nitrogént ad a növénynek, míg a növény szenet ad a baktériumnak. Ez a folyamat sejti szinten játszódik le, és egyedi a zárvatermők között. Éppen ezért a tudósok tanulmányozzák ezt a folyamatot, azért, hogy olyan módszereket hozzanak létre, amelyek megengedhetik a mezőgazdálkodást az olyan helyeken, ahol nincs megkötött nitrogén a talajban. FelhasználásukAz óriásrebarbara levélnyeleit, az emberek, Dél-Chilétől Argentínáig eszik. A növény e részét magára, salátákban, likőrökben és marmaládéként lehet fogyasztani. Leveleit a curanto nevű chilei hagyományos ételnél használják fel. A Gunnera perpensát Afrika déli részén hagyományos orvosságként hasznosítják. RendszerezésükA családba és nemzetségbe az alábbi 69 faj tartozik:
A következő három faj rendszertani helyzete bizonytalan, mivel vagy nem ebbe a nemzetségbe tartozik, vagy a fenti fajok szinonimája: Gunnera cuatrecasii L.E. Mora, Gunnera manicata Linden ex André és Gunnera umbraculifera Linden. Jegyzetek
Fordítás
Források
|