Ördögkeresztúr

Ördögkeresztúr (Cristorel)
Református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Esküllő
Rang	falu
Községközpont	Nagyesküllő
Irányítószám	407048
SIRUTA-kód	55801
Népesség
Népesség	376 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	60 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	415 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 57′ 53″, k. h. 23° 27′ 48″46.964804, 23.46331246.964804°N 23.463312°EKoordináták: é. sz. 46° 57′ 53″, k. h. 23° 27′ 48″46.964804, 23.46331246.964804°N 23.463312°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögkeresztúr témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ördögkeresztúr (románul Cristorel) falu Esküllő községben, Kolozs megyében, Erdélyben, Romániában.

Kolozsvártól légvonalban 25 km-re északnyugatra, Dobokától 22 légvonalban km-re nyugatra fekvő település.

Nevének „Ördög” előtagját egykori birtokosától (Ördög András) kapta, míg „Keresztúr” utónevét valószínűleg Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma után kapta.

A falu nevét 1320-ban említette először oklevél p. Kerestur alakban.

1587-ben Eordeogkereszthur, 1750-ben Erdőkeresztur, 1760-ban Ördög Keresztur, 1808-ban Ördög-, Óerdőkeresztur, 1913-ban Ördögkeresztúr néven írták.

Keresztur a Zsombor nemzetségből származó Lőrinc fia Mihály fiainak, Theke János, Botos Miklós és Ördög Andrásnak a birtoka volt, kiktől 1320 körül hűtlenségük miatt Károly Róbert király a birtokot elvette és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adományozta azt, melyet csak 1331-ben kaptak vissza Lőrinc fia Mihály fiai.

1320-ban a falunak már említették Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemplomát is.

A falu középkori lakossága a reformáció alatt a templommal együtt református lett.

1619-1632 között Gyalui János (Rettegi) Sólyomkőn és Ördögkeresztúron volt református lelkipásztor.

A 18. században a templom sokáig romokban hevert, a 19. században építettek újat helyette.

1715-ben megfogyatkozott magyar lakossága mellé románok költöztek a településre.

1910-ben 573 lakosából 203 fő magyar, 11 német, 359 román volt. A lakosok közül 358 fő görögkatolikus, 197 református, 11 pedig izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott.

2002-ben 439 lakosa közül 356 fő (81,1%) román, 69 (15,7%) magyar nemzetiségű és 14 (3,2%) cigány etnikumú volt.

1320-ban plébániatemploma van, erről a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról nevezhették el. A középkori templom a 18. században sokáig romokban hever, helyette a 19. században újat építenek. Középkori katolikus lakossága a reformáció során református lesz a templommal együtt.

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.