Ütőhangszerek

Ütőhangszernek – megszólaltatási módjánál fogva – azokat a hangszereket nevezik, amelyeket kézzel, lábbal, vagy külön e célra készült szerszámmal, dobverővel, esetleg billentyűs, mechanikus szerkezettel megütve szólaltatnak meg. Ide tartoznak azok a hangszerek is, melyeknél a hangot olyan mozgás – rázás, kaparás, forgatás – által hozzák létre, mely közvetve eredményezi a hangszer részeinek összeütődését. Az ütés és a rezgés kapcsolata, valamint példák dobokra és marakásokra.

Megkülönböztetünk hangolt és hangolatlan ütőhangszereket, az előbbiek hangjának megfeleltethető valamilyen zenei hang (pl. harang, üstdob, xilofon), az utóbbiakénak nem (pl. cintányér, triangulum, maracas).

Az ütőhangszerek a hangkeltés akusztikai természete alapján lehetnek

• idiofon hangszerek (például triangulum, xilofon, marimba)
• dobok, tehát membranofon hangszerek (például pergődob, üstdob),
• megütéssel megszólaltatott húros hangszerek (például berimbau, cimbalom),
• ütéssel megszólaltatott aerofon hangszernek (is) tekinthető pl. a ceglédi kanna.

Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723