A védművek a Velencei Köztársaság több évszázados Földközi-tengeri és gazdasági hatalmának tanúi. A hat különálló helyszín Lombardiától a montenegrói partig több mint 1000 kilométer távolságot ölel fel, és együtt képviselik a Serenissima 16. és 17. század között kiépült védelmi rendszerét, egyben bemutatják az olasz stílusú várépítészet és erődépítészet fejlődését. A Stato da Terra (a szárazföldi állam) védelmi struktúrái északnyugat felől, az európai hatalmaktól óvták a köztársaságot, a Stato da Mar (a tengeri állam) az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. A rendszer a velenceiek fennhatóságát képviselte a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést, valamint válasz volt a fegyverek technikai fejlődésére.
A puskapor használatának elterjedése átalakította a hadviselési szokásokat. Sőt hadügyi forradalom zajlott a 16–17. században, amelynek egyik oldalán az egyre hatékonyabb lőfegyverek és ágyúk álltak, a másikon pedig az erre válaszul megépített, alacsony, de vastag falakkal rendelkező, bonyolult – mértani – alaprajzú várerődök. A védelmi célú építészetben ezt a folyamatot az úgynevezett "alla moderna", azaz modern stílusú bástyákkal erősített védőfalak elterjedése mutatja be. Az újításuk abban állt, hogy a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazásával és az új, kiugró, oldalazó védmű, a bástya építésével megsokszorozták a védekezés hatékonyságát.
A 15. század végén és a 16. század elején Itáliában kialakult erődépítészeti rendszer döntően befolyásolta a stratégiai gondolkodást, hiszen egy-egy kiépített erődöt már csak módszeres ostrommal lehetett elfoglalni. Ott, ahol az új típusú építési módszereket bevezették, kevés vár uralt hatalmas területeket. Ez azt jelentette, hogy a háborúk ostromok sorozatából álltak, míg a nyílt csaták vesztettek jelentőségükből.
A terep adottságaihoz igazodó, precízen megkomponált védművek együttes területe körülbelül 378 hektár, az őket körülvevő pufferzónákkal együtt 1749 hektár. A hat erőd együttesen mutatja be a transznacionális örökség univerzális értékeit és tulajdonságait, ideértve tipológiai változatosságukat, vizuális integritásukat és állapotukat.
Helyszínek
A 16. és 17. századból származó velencei védelmi struktúrákat 2017-ben a Világörökség Bizottság 41. ülésének döntése alapján vetették fel az UNESCO világörökségi listájára.[2] A bejegyzés a III és IV kritériumok alapján történt.
↑Hivatalos megnevezése: Venetian Works of Defence between the 16th and 17th Centuries: Stato da Terra – Western Stato da Mar: Unesco World Heritage (angol nyelven). unesco.org. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
↑Döntés: 41 COM 8B.21 (angol nyelven). whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
Források
Venetian Works of Defence between the 16th and 17th Centuries: Stato da Terra – Western Stato da Mar: Unesco World Heritage (angol nyelven). unesco.org. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
Unesco World Heritage – Venetian Works of Defence between the 16th and 17th Centuries: Stato da Terra – Western Stato da Mar: Hivatalos weboldal (olasz nyelven). unesco.org
Bagi Zoltán Péter: A Nyugat felemelkedése és a hadügyi forradalom elmélete. = Árkádia. Történelmi és történelem-szakmódszertani folyóirat. VI. évfolyam, 2015/1. szám (10), 12-17. o
.jpg)
.jpg)
