A csehszlovák alakulatok harc nélkül bevonulnak Pozsonyba. (A december 23-i Vyx-jegyzékben rögzített demarkációs vonalon belüli területet – amely jórészt azonos a trianoni határokkal – a csehszlovák hadsereg január 20-áig ellenőrzése alá vonja. Jelentősebb magyar ellenállásba sehol sem ütköznek.)[1]
Megkezdi működését Jan Szembek lengyel diplomata Budapesten a függetlenségét 123 év után visszaszerző Lengyelország első diplomatájaként.
január 3. – Henri Berthelot francia tábornok, a romániai francia katonai misszió vezetője és Apáthy István, Kelet-Magyarország főkormánybiztosa megállapodik abban, hogy a magyar csapatok kiürítik a Déva-Kolozsvár-Nagybánya demarkációs vonaltól délre eső területeket és a demarkációs vonal két oldalán 15 km-es semleges terület jön létre.[3]
január 4. – A Szabad Bajor Népállam parlamentje elfogadja az ország ideiglenes alaptörvényét.[4]
január 5. – Berlinben kezdetét veszi a spartakista felkelés. (A forradalom célja a proletariátus diktatúrájának bevezetése volt.)[5]
A prágai csehszlovák kormány Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere, Vavro Šrobár feloszlatja az 1918. október 30. után létrejött szlovák nemzeti tanácsokat. (A központi Szlovák Nemzeti Tanács január 23-án szűnik meg.)[1]
január 9. – Paál Árpád székelyudvarhelyi helyettes alispán úgy teteti le az esküt a tisztviselőkkel a Magyar Népköztársaságra, hogy amennyiben Udvarhely megyében megszűnik a magyar államiság, az eskü a székely önkormányzatiságra továbbra is érvényes marad.[7][8]
Az Antant által támogatott Csehszlovákia megszállja Ungvárt és az Ung folyó völgyét.[12]
A Szabad Bajor Népállamban – az új, általános választójog szerint tartott – alkotmányozó tartományi gyűlési választásokon a független szociáldemokraták (USPD) súlyos vereséget szenvednek.[4]
A Berinkey-kormány által, „a nemzet halottjának” nyilvánított Ady Endrét örök nyugalomra helyezik a főváros által adományozott díszsírhelybe.[19]
Február
február 2. – Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter a január 18-án megnyitott versailles-i békekonferencián a Tízek Tanácsa előtt kifejti Csehszlovákia területi követeléseit, melyeket később hét külön memorandumban részletez.[1]
február 3. – A székesfehérvári megyegyűlés megvonja a bizalmat a kormánytól, Károlyi József korábbi főispán – Károlyi Mihály öccse – egyenesen a királyság visszaállítását követeli. (Válaszul február 5-én a fehérvári munkástanács és katonatanács által választott direktórium megjelent a megyeházán, és átvette a hatalmat.)[20]
február 7. – Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan elismeri a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot.[2]
február 9. – Lengyelországban életbe lép a tankötelezettségről szóló törvény, amelynek értelmében – az ország történetében először – minden iskoláskorú gyermeknek iskolába kell járnia.[21]
február 12. – Pozsonyban a szociáldemokrata párt sztrájkot hirdet a Šrobár-féle kormány ellen. (A város német és magyar polgársága által támogatott megmozdulás 8 halottat követelő katonai beavatkozással ér véget.)[1]
február 14. – Lengyelországban egy 30 tagú bizottság hozzákezd az alkotmánytervezet kidolgozásához.[21]
február 20. – A lengyel nemzetgyűlés elfogadja az ún. kis alkotmányt. (Ennek megfelelően a hatalom a nemzetgyűlés kezébe kerül. Hatáskörébe tartoznak a belügyek is. Józef Piłsudskira a hadsereg és a külpolitika felügyeletét bízzák.)[21]
Az általános müncheni tanácsgyűlés ideiglenes kormányként megválasztja a Bajor Köztársaság Központi Tanácsát, amely a többségi szociáldemokraták (MSPD), az USPD, a kommunisták (KPD) és a paraszttanácsok képviselőiből állt. (Élére a baloldali szociáldemokrata augsburgi tanárt, Ernst Niekischt választják.)[4]
február 26. – A magyar hatóságok internálják a Budapesten tartózkodó Mikes János gróf, szombathelyi megyés püspököt, aki az állam és az egyház szétválasztására törekvés, valamint az egyházi birtokokat is érintő kisajátítás szándéka miatt került szembe a kormányzattal.[23]
március 2. – A Székely Hadosztály szatmárnémeti főhadiszállásán Károlyi Mihály harcias beszédet tart, amelyben megfogalmazza a Nem! Nem! Soha! tételét, vagyis azt az elvet, hogy a népköztársaság nem fogadja el az ország radikális megcsonkítását .[24]
március 2–6. – Moszkvában, a kommunista és baloldali pártok kongresszusán 21 ország 35 pártjának 52 küldöttje részvételével döntenek a Kominternt létrehozásáról, elfogadják az erről szóló kiáltványt, s felállítják a vezető testületet. (A Komintern történetének első időszaka nagyjából 1921-ig tartott.)[25]
március 3. – Berlinen újabb sztrájkhullám söpör végig.[5]
március 3–9. – Csehszlovákiában lepecsételik az osztrák-magyar pénzeszközöket, leállítják a pénzkivitelt, törvényben szabályozzák a pénzforgalmat.[1]
március 14. – A szekszárdi munkástanács lemondatja a főispánt, és öttagú direktóriumot állít a megye élére, míg Szegeden a szocialista Wallisch Kálmánt „választja” meg a munkástanács kormánybiztos-főispánnak.[20]
Újabb Vix-jegyzék, amelyben a párizsi békekonferencia a román csapatok további előrenyomulását, a Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad–Arad vonaltól nyugatra pedig egy semleges zóna létrehozását rendelte el.[5]
A miskolci munkástanács direktóriumot választ a megye élére az elkergetett főispán helyébe.[20]
Az Erdélyt megszálló román hadsereg első alkalommal tartóztatja le Paál ÁrpádUdvarhely vármegyei alispánt, az Udvarhely megyei Székely Nemzeti Tanács vezetőjét azzal a váddal, hogy egy erdélyi magyar állam (vagyis a Székely Köztársaság) létrehozását kísérelte meg. (Társaival együtt április 16-án állították hadbíróság elé.)[27]
március 26. – A Tanácsköztársaság új karhatalmi szervezetet hoz létre, a Vörös Őrséget.[5]
Április
április 3. – A tanácskormány megjelenteti az alaptörvényt pótló rendeletét („kisalkotmány”), melyben a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtését fogalmazza meg.[29]
április 8. – Nürnberg kivételével Bajorország összes nagy városa csatlakozik a tanácsköztársasághoz. (A helyi tanácsok azonban – az szociáldemokrata (SPD-s) képviselők nyomására – már másnap megszakítják kapcsolataikat Münchennel.)[4]
április 13. – Az Alfred Seyffertitz parancsnok vezetése alatt álló, s a bambergi kormányhoz hű köztársasági védcsapat (Schutztruppe) Münchenben puccsot kísérel meg a tanácsköztársaság ellen. (Letartóztatják a központi tanács néhány tagját, közöttük Erich Mühsamot is. A virágvasárnapi puccskísérlet a szervezés alatt álló Vörös Hadsereg még aznap este, a müncheni főpályaudvarnál leveri. Az akció 21 halálos áldozatot követel.)[4]
április 14. Julián naptár szerint április 1.Romániában bevezetik a Gergely-naptárt (április 1-ből április 14 lesz).[31]
A román csapatok Magyarország elleni offenzívája, amely több ponton is viszonylag gyorsan áttörte a front magyar védelmi vonalait. (A Tanácsköztársaság vezetése és egységei nem voltak képesek feltartóztatni a Gheorghe Mărdărescu tábornok vezette román hadsereget, amely néhány nap alatt a hegyek közül kiért a Tiszántúlra.)[32]
Csehszlovákiában elfogadják a földreformtörvényt. (Ez 150 hektárban maximálja a szántóföldtulajdont.)[1]
Román félkatonai alakulatok lemészárolják Köröstárkány 88 lakosát.[34]
A Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács fegyverbe szólította Magyarország munkásságát.
április 20. – A porosz és württembergi csapatokból és szabadcsapatokból álló „fehér” egységek elfoglalják Augsburgot, ahol erre válaszul általános sztrájkot hirdetnek.[4]
április 20–23. – A délszláv állam szociáldemokrata pártjainak egyesülési kongresszusán megalakítják a Jugoszláviai Szocialista (kommunista) Munkáspártot, a JSZ(K)MP-t.[22]
április 21. – Az antanthadvezetés támogatásával a román hadsereg eléri a Vix-jegyzékben meghatározott vonalat.[23]
Felfegyverzett munkások az Andrássy út 94 előtt 1919. április 23-án
április 23–27. – A Lengyel Szocialista Párt különböző frakciói egyesült pártkongresszust tartanak.[21]
április 27–29. – A csehszlovák hadsereg támadást indít a Magyar Tanácsköztársaság ellen. (A csehszlovák csapatok kemény ellenállásba ütköznek.)[1]
április 30. – A forradalmi kormányzótanács elrendeli valamennyi „politikai terrorcsapat” felszámolását, tagságukat pedig a magyar Vörös Hadsereg kötelékébe sorozzák be.[5]
A német „fehér” hadsereg benyomul Münchenbe, és másnapra teljesen elfoglalja a várost. (A Vörös Hadsereg mintegy 2000 harcosának ellenállása gyengének bizonyult.)[4]
A román csapatok – a Vix-jegyzékben kijelölt demarkációs vonalon is átlépve – felsorakoznak a Tiszánál, közben pedig felveszik a kapcsolatot a szintén előretörő csehszlovák egységekkel.[32]
május 5. – Károlyi Gyula Aradon ellenkormányt alakít.[37]
május 8. – Ungváron a rutén nemzeti tanácsok küldöttei megerősítik az amerikai ruténok 1918. november 12-ei határozatát, amely szerint Kárpátalja autonóm közigazgatási egységként Csehszlovákiához csatlakozik. (A csehszlovák hadsereg által már korábban megszállt területet a trianoni békeszerződés 1920. június 6-án Csehszlovákiának ítéli, de a terület a békeszerződésben előírt autonómiát az első Csehszlovák Köztársaság felbomlásáig nem nyeri el.)[38]
május 17. – Felbomlik a lublini terület munkástanácsa, miután a Lengyel Szocialista Párt frakciója kilép.[21]
május 19. – Bőhm Vilmos utasítására lefegyverzik a Cserny-csoportot.[39]
május 23. – A románok átkelve a Tisza északi szakaszán, a csehszlovák csapatokkal egyesülve ellencsapást indítanak Miskolc elfoglalására. (A második miskolci csata során, a három irányból indított ellentámadást a magyar csapatok sikeresen elhárítják.)[36]
A magyar Vörös Hadsereg ellentámadása miatt a Felvidéken katonai diktatúrát vezetnek be, s a csehszlovák hadsereg francia és olasz tisztjei ellenőrzik a polgári közigazgatást.
A hazaárulás vádjával perbe fogott Eugen Levinét, a Bajor Tanácsköztársaság vezetőjét halálra ítélik[5] és június 5-én kivégzik.[4]
június 6. – A Szegedi Ellenforradalmi Kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós elrendeli a Nemzeti Hadsereg felállítását.[43]
június 17. – A német hadvezetés kiadja az előző évben lefegyverzett és az angoloknak kiszolgáltatott német hajók önelsüllyesztésének előkészítésére irányuló titkos parancsot. (Ludwig von Reuter admirális június 21-én délelőtt 11 órakor kiadta az azonnali elsüllyesztés jelét.)[44]
június 23. – Megszavazzák a magyar tanácskormány alaptörvény pótló rendeletének végleges szövegét („nagyalkotmány”), mely A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya címet viselte.[29]
június 24. – Budapesten kirobban a Tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb puccskísérlet, melyet Lemberkovics Jenő százados, a hadügyi népbiztosság osztályvezetője vezet, a Ludovika Akadémia növendékeinek részvételével.[45][46]
június 27. – Csehszlovákiában elfogadják a pozsonyi állami egyetem létrehozásáról szóló törvényt. (Az 1914-ben alapított magyar Erzsébet Egyetem január óta nem működik, majd októberben – az 1920 nyaráig működő jogi kar kivételével – teljesen felszámolják.)[38]
A versailles-i békeszerződés elismeri Lengyelország függetlenségét és szentesíti az 1918. december végi nagy-lengyelországi felkelés eredményeit, továbbá Lengyelországnak ítéli Lengyel-Pomerániát, de Gdańskot (Danzig) és környékét a Nemzetek Szövetsége által ellenőrizendő „szabad várossá” nyilvánítja. (Az összeköttetés fenntartására folyosót (korridort) létesítenek. Kelet-Poroszország Németországé marad, Felső-Szilézia, Mazurföld, Varmia és a szomszédos Powisłe (Visztula-vidék) kérdésében népszavazásnak kell döntenie. A békeszerződés keretében Lengyelország egyoldalúan kötelezi magát, hogy biztosítja a területén élő kisebbségek jogait.)[21]
július 10. – A lengyel nemzetgyűlés hosszas viták után mindössze egy szavazattöbbséggel elfogadja a földbirtokok rendezéséről szóló törvényt, melyben elrendelik a 180 hektárnál nagyobb földbirtokok felparcellázását, a volt porosz területeken pedig a 400 hektárnál nagyobb birtokok felosztását, továbbá az erdők államosítását. (1919–21 között 263 ezer hektár felparcellázására kerül sor.)[21]
július 20. – Utolsó ülését tartja a varsói munkástanács, mindeközben a Paderewski-kormány letartóztatja a dąbrowai szénmedence munkástanácsának tagjait.[21]
július 21. – A Vörös Hadsereg támadást indít a megszálló román csapatok ellen a csongrádi hídfőnél, és felszabadítja Szentest. (Három nappal később román ellentámadás indul, amely 26-ára visszaszorítja a magyar csapatokat a Tisza csongrádi oldalára.)
július 22. – Csehszlovákiában külön minisztériumot hoznak létre a jogrend egységesítésére Milan Hodža vezetésével.[38]
Közzéteszik az 1/1919. sz. kormányrendeletet, mely szerint az ország hivatalos neve Magyar Népköztársaság.[50]
Szamuely Tibor népbiztos illegálisan átlépi az osztrák határt. (Az osztrák csendőrök elfogják; Szamuely Bécsújhely közelében öngyilkosságot követ el.)[50]
Az antant hatalmak aláírják Ausztriával a békeszerződést,[14] amelynek értelmében Nyugat-Magyarország egy része Ausztriához kerül (később Burgenland néven), Csehszlovákia pedig megkapja a történelmi Csehország németek lakta területeit.
Az Ausztriával kötött békeszerződés értelmében népszavazás a szlovén lakta karintiai területeken. (Mivel csak a szavazók 41%-a akar a délszláv államhoz tartozni, a terület Ausztria része marad.)[22]
október 5. – Az amerikai Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió parancsnoka lovaglóostorral zavarja el a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek rekvirálására – az Erdély révén „Romániát megillető” rész elszállítására – készülő román katonákat, megmentve így a múzeum gyűjteményeit Magyarországnak.[32]
október 23. – A párizsi békekonferencia Ötös Tanácsának megbízásából Budapestre érkezik Sir George Clerk angol diplomata, akinek feladata koalíciós kormány létrehozása.
november 5. – Sir George Clerk pártközi megbeszélést hív össze, melyen megegyezés születik, hogy Horthy Miklós bevonul Budapestre. (Horthy ígéretet tesz, hogy nem létesít katonai diktatúrát, a hadsereg pedig alárendeli magát az antantmegbízott közvetítésével megalakuló kormánynak.)
november 17. – Közzéteszik az 5985/1919. sz. kormányrendeletet a nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról. (A rendelet kimondja az általános, egyenlő és titkos választójogot; nemzetgyűlési választójogot biztosít minden magyar állampolgárnak, aki 24. évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár, legalább fél éve ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van; nőknél azzal a megszorítással, hogy bármely hazai élő nyelven tud írni és olvasni.)
A lengyel csapatok, a németek kivonulása után, elfoglalják Vilnót, később Suwałkit és vidékét, és megkísérlik (sikertelenül) rábírni Litvániát, hogy egyesüljön Lengyelországgal.[21]
július – Lengyelország területéhez csatolja Nyugat-Ukrajnát.[21]
az év folyamán –
Gödöllőn az Állami Burgonya Kísérleti Telepen megépül az első magyarországi permetező öntözőtelep.[63]
Barcelónában rendezik az első Katalán Turisztikai Kongresszust.[64]
A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑ abcdefghijklmnBödők Gergely: Forradalmak és ellenforradalmak. Politikai erőszak az első világháború után. Rubicon, XXVI. évf. 278. sz. (2015) 70–74. o. ISSN 0865-6347
↑Révész Tamás: Teljes leszerelés vagy munkáshadsereg? A Károlyi-kormány kísérletei egy ütőképes haderő felállítására. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 50–57. o. ISSN 0865-6347
↑ abcdAblonczy Balázs: Rettenetes év. A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1919–1920. Rubicon, XXXI. évf. 345–346. sz. (2020) 7–13. o. ISSN 0865-6347
↑Függelék. In Az Ihnetov munkanaplója : Vitéz Béldy Alajos vezérezredes Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból, 1941-1943. [szerk., a bev. tanulmányt írta, a függeléket összeáll. Blasszauer Róbert]. Budapest: Petit Real. 2002. = Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, ISBN 963-9267-19-8
↑Varga Beáta: A Kijevi Rusztól a szuverén Ukrajnáig. Rubicon, XXXIII. évf. 373–374. sz. (2022) 13. o. ISSN 0865-6347
↑Murányi Gábor: Csöndesen hallgatott. HVG, XLI. évf. 4. sz. (2019) 41. o. ISSN 1217-9647
↑ abcdefHajdu Tibor: 1919. március 21. 1919. március 21. A Károlyi-kormány bukásának okairól. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 58–61. o. ISSN 0865-6347
↑Németh István: A német flotta az első világháborúban. A császári haditengerészet tündöklése és bukása. Rubicon, XXVI. évf. 280. sz. (2015) 27. o. ISSN 0865-6347
↑Kerepeszki Róbert : A Tanácsköztársaság kormánya, a Forradalmi Kormányzótanács. In.: Rubicon. XXIX. évf., 332. (2019/4.) sz., 16. oldal, ISSN 0865-6347
↑Balkán-kronológia:Balkán-kronológia III: Válság és háború, 1919–1945. Szerk. Bagdi Róbert, Demeter Gábor, Bíró László, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2022. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 10. ISBN 978 963 416 312 1
↑Baló–Lipovecz:Tények Könyve '92. Szerk. Baló György–Lipovecz Iván. [Budapest]: Ráció. 1992.
↑Bölöny–Hubai: Bölöny József – Hubai László: Magyarország kormányai 1848–2004. 5., bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai. 2004. ISBN 963 05 8106 X
