AIM–4 Falcon

	AIM–4 Falcon
	AIM–4D Falcon rakéta F–102 Delta Dagger vadászrepülőgép nyitott fegyverterében
Funkció	Légi közelharc-rakéta
Gyártó	Hughes Aircraft
Szolgálatba állítás	1956
Hordozó repülőgépek	F–89, F–101, F–102, F–106, F–4, J 35, Mirage IIIS
Irányítás	Félaktív lokátoros és infravörös önirányítás
Robbanótöltet	3,4 kg Repesz-romboló töltet
	Méret- és tömegadatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	1,98 m
Szárnyfesztáv	0,508 m
Törzsátmérő	0,163 m
Indulótömeg	54 kg
	Repülési jellemzők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	3 Mach
Hatótávolság	9,7 km
	Fokozatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
	Első fokozat
Tüzelőanyaga	szilárd
	Háromnézeti rajz
	Az AIM–4E Falcon oldalnézete
	A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–4 Falcon témájú médiaállományokat.

Az AIM–4 Falcon az USAF először hadrendbe állított légiharc-rakétája, melyet a Hughes Aircraft tervezett és gyártott az Egyesült Államokban. A gyártó országon kívül rendszeresítette a Kanadai (CF–101 Voodoo), a Svájci (Mirage IIIS), a Finn és a Svéd Királyi Légierő (Saab J 35 Draken).

Az F–4 Phantom II fedélzeti fegyvereként kipróbálták a vietnámi háborúban, ahol az elsősorban bombázó repülőgépek ellen kifejlesztett lomha rakéta nagyon gyengén szerepelt az észak-vietnámi könnyű vadászrepülőgépek ellen (öt légi győzelmet értek el vele). Továbbfejlesztésével hozták létre az AIM–26 Falcon és AIM–47 Falcon rakétákat, amelyek nem érték el a sorozatgyártást. A Hughes hasonló kialakítású, de lényegesen nagyobb méretű AIM–54 Phoenix rakétája az F–14 Tomcat repülőgépek fedélzeti fegyvere volt. A rakétát az 1960-as évek végén már kivonták a hadrendből, utódja a vele szinte egy időben kifejlesztett AIM–9 Sidewinder lett.